A ROMA TEST POLITIKÁJA II. – A vágyak archívuma
május 9-ig
és
A ROMA TEST POLITIKÁJA III.- Delaine LeBas: Mondj nemet az identitás-lopásra
május 13-tól június 17-ig, az OFF-Biennále Budapest programjának részeként.
A EU-s vidékfejlesztések nyomán már a pesti argóban is „uniós csempének” nevezett térkővel kicsinosított VIII. kerületi Mátyás téren szinte már csak a posztmodern strandkabin-építészet markáns jegyeit magánviselő bűnmegelőzési objektum, a park kerítésén belül álló Rendőrségi Pont emlékeztet a józsefvárosi Magdolna-negyed legendásan kétes hírnevére. Az ezredforduló város rehabilitációs kiáltványaiban „leromlott fizikai környezettel, társadalmi-gazdasági elmaradottsággal, hátrányos helyzetű családok magas koncentrációjával, a roma népesség magas arányával” jellemzett környék pacifikálásában a Kesztyűgyár nevű közösségi ház mellett megtelepedett galéria is jelentős szerepet játszik. A helyi zöldséges földszinti üzlethelyiségeit két éve bérelte ki a Roma Kortárs Művészeti Tér utónévvel büszkélkedő Gallery8, amelyet a Junghaus Tímea által gründolt Európai Roma Kulturális Alapítvány (European Roma Cultural Foundation – ERCF) alapított. A független non-profit szervezet „a roma közösségekhez fűződő negatív sztereotípiák és előítéletek” ellen a „roma művészet és kultúra megfelelő reprezentálásával” vette fel a harcot.
Junghaus Tímea. Forrás: YouTube
„A szakirodalom, az érdeklődő laikusok még gyakorta a naiv jelzőt használják. A roma értelmiség fiatal generációja pontosan látja, hogy nem használhatjuk tovább. A barbár, ősi, primitív, eredeti jelzők szintén vállalhatatlanok. Mindez egzotikusnak állítja be a roma művészetet és magukat a cigányokat is. Ezek a művek súlyos és olykor megrázó történetekről beszélnek, direkt és brutális üzeneteket hordoznak a kisebbség és a többség viszonyáról, és levetik magukról ezeket a fogalmakat” – fogalmazott a HVG-nek nyolc évvel ezelőtt Junghaus Tímea. A nemzetközi kortárs szcénába a 2007-es Velencei Biennálé első Roma Pavilonjának kurátoraként berobbant művészettörténész nagyszabású vízióval állt elő. A külhoni szakberkekben már akkor is nagyra tartott Junghaus és a köré szerveződött értelmiségiek ki szerették volna szabadítani a cigány művészeket (és műveiket) a néprajzi gyűjtemények és az állami múzeumraktárak rezervátumából.
„Más országokban teljesen természetes, hogy a kisebbségek reprezentációja a saját intézményeikben történik. A magyar kortárs művészeti intézményekben a minimálisnál is kevesebb hely jut ezeknek az alkotóknak. (…) Éles gondolkodásbeli váltással olyan intézményt akarunk létrehozni, amely kifejezetten kortárs művészettel foglalkozik, és korszerű módon csatlakozik az európai kortárs művészethez is” – fejtette ki az ominózus interjújában.
Farkas Clara, producer. Fotó: Déri Miklós
Bár egy for-profit berlini galériát leszámítva Európában a Gallery8 unikális missziót vállalt, a Mátyás téri bázis a Magyar Narancs egykori képfelelősének, Déri Miklósnak a kiállításával lépte át a magyar média ingerküszöbét. A roma test politikája című kiállítás-sorozat első, márciusi rendezvényén a fotográfus – Nincs ártatlan kép alcímmel – ismert művészeket és közéleti személyiségeket kapott lencsevégre.
Daróczi Ágnes, kisebbségkutató, aktivista. Fotó: Déri Miklós
Balogh Rodrigó, színházi rendező. Fotó: Déri Miklós
A kettős portrék civilben, illetve a cigány-kliséknek megfelelő kosztümben ábrázolták az alanyokat: a kisebbségkutató Daróczi Ágnest például elegáns polgárjogi aktivistaként és fejkendős, pipázó asszonyként, Balogh Rodrigót, a Független Színház direktorát pedig sportzakós művészként, illetve gettólakó striciként.
A sorozat második stációja A vágyak archívuma. A néprajzi dokumentumtárakban fellelhető cigányképeket azok újraértelmezésével szembe állító, valamint a valódi családi fotókkal összevető tárlat másképp, bár nem kevésbé provokatív, mint az előző kiállítás.
„A magyarországi közgyűjtemények roma tárgyú fotóarchívumaiban kutatva elképesztő számban találunk a gyűjtők különböző fantáziáit beteljesítő, sokszor egészen beteges, néha pedig egyszerűen helytelen és bántó romaábrázolásokat” – fogalmaz Junghaus Tímea. A művészettörténész és munkatársai ezekből csemegézték ki a legközhelyesebb darabokat, amelyeket meg is tekinthet a nagyérdemű a galéria falán, de csak az alájuk akasztott nagyítók segítségével, mivel a kurátor nem nagyításokat, hanem kicsinyítéseket készíttetett belőlük. A társadalom és néprajzkutatók gesztusát felidéző nagyítózás csak az első fricska a Gallery8-ban.
Cigány férfiak és nők csoportja, 1967, Dályok, Magyarország. Ff., pozitív. Jegyzet: A férfiak hosszú hajjal, ezüstpitykés mellényben, oldalvarrott csizmában, táborhelyükön. Néprajzi Múzeum, Fotótár
Tamara Moyzes Etnológiai Múzeum című triptichonja (lásd a cikkünk nyitóképét, illetve a triptichon mindhárom elemét lejjebb) egy osztrák amatőr etnográfus roma lányok sorát bemutató képéből indul ki. A kép készítésének, környezetének jellegzetességeiről fantáziál képmontázsaiban. A fehér nudista hagyományt állítja a roma lányok sora mellé: a fehér lányok sora meglepően transzparens, átlátszó, stigma nélküli és „normális marad” a sötét bőrű, kacérnak, könnyűvérűnek, de minimum elérhetőnek tűnő roma lányok sora mellett. Talán kényszerítették őket a kép elkészítésére, mint ahogy azt a második kép sugallja. A harmadik kép humorral működő összeállítása, ahol paparazzik veszik körül a lányokat, az elsőhöz hasonlóan a fehér női test kultúrájának magától érthető normalitására hívja fel figyelmünket.
Selma Selman: Ne nézz cigány szemébe. Video, 5’05 perc, 2014.
A bosnyák Selma Selman a boszorkány stigmáját magán viselő, átkot és áldást osztó, tenyérből jósoló roma nő sztereotípiájára játszik rá. A jelenleg a CEU-n tanuló képzőművész maga alakítja a „félelmetes” cigány asszonyt a videó-alkotásban, folyamatosan szólongatva a képernyő előtt álló tárlatlátogatót, akinek egyes szám első személyben sorolja fel a közhelyszerű ismérveket.
Bukta Imre Régi almáskert címmel az Almavigyázók című etno-fotóra reflektál, amelynek leltári lapján az a jegyzet olvasható, hogy „Leányok is őrzik az érő almát, mert nagyon lopják, különösen a cigányok. Éjszaka a boglyába vájt kunyhóban hál”. Bukta Imre ceruza- és akvarellrajzán nincs jegyzet. Mint Junghuas kiemeli, a Mezőszemerén, a művész otthonában készült absztrahált rajzon béke van, és „a mű láttán nosztalgiát érzünk az etnikai feszültségtől mentes, vagy mentesebb, a munka elvégzése érdekében együttműködő, békés közösségek múltja iránt”.
Ladislava Gaziova: Az idegenek. 2015. Olaj, vászon.
A cseh Lada Gaziova csoportképe az első nagyító alatt megtekinthető roma csoportképet írja át olajfestményén. A homályos körvonalú, elsősorban a szemeket hangsúlyozó, az alakokat sötét foltokba burkoló megfogalmazás összemossa a sérülékeny csoportok – például a muzulmánok, feketék – és a romák közötti különbségeket.
Nemes Csaba: Ki szerepel itt? 2015, vegyes technika, rétegelt lemez
Nemes Csaba Divald Kornél színes nyomatából indul ki, Ki szerepel itt? című két panelből álló alkotásán. Divald színes nyomatait az 1910-es évektől kezdve több évtizeden keresztül képeslapok formájában árusították Magyarországon. „Antikváriumokban ma is találunk a Divald műterem képeslapjaiból és nyomataiból. Nemes első paneljén óriási alázattal és a részletek iránti feszült figyelemmel festi újra a nyomatot. Mintha a témával és az előzményekkel való ismerkedéshez használná az újrafestés művészi, performatív aktusát. A második panel melyen szintén sátorral kiegészített magyar, nyári életképet látunk, a belénk vésődött mintákat rendezi újra, hogy felfedje, hogyan jelölik ki a színek, a meztelenség, az öltözékek és a kiegészítők a kognitív tudatunkba égett – s valójában bizony nem is létező – ikonikus romát” – mondja a művészettörténész.
Tamara Moyzes: Etnológiai Múzeum I-III, 2015, fotómontázs
A profi képzőművészek dekonstrukciói mellett a kiállítás fiatal roma értelmiségiek családi fotóarchívumait állítja a tisztábban látás szolgálatába. Az önkéntes szereplők olyan kérdésekre válaszolnak saját képeikkel, mint hogy melyik az első kép, amelyen már tudták, hogy romák, vagy hogy melyik képen a legsötétebb a bőrük, illetve, hogy melyek a legrégebbi képek a családi archívumukban. Az utóbbira egyetlen – az archívumokban lelt etnofotókéhoz hasonló korú – öreg kép sem akad.
A vállalása szerint havonta új anyaggal jelentkező Gallery8 következő, a sorozat harmadik stációjaként megrendezett kiállítása május 13-án nyílik az OFF Biennálé hivatalos programjaként. A világsztár Delaine LeBas Mondj nemet az identitás-lopásra című tárlatával.
A cikk lejjebb folytatódik.