Május 15-ig még megtekinthető a 11.madeinhungary+4.MeeD kiállítás az Új Budapest Galériában, a Bálnában. A madeinhungary tárlat a 11. a sorban, magyar tervezők munkáját bemutató, független kiállítás, a MeeD keretében pedig negyedik alkalommal mutatkoznak be a visegrádi országok tervezői.
Minthogy az artPortalon ezidáig még nem jelentek meg tisztán designról szóló cikkek, érdemes némi tisztázással kezdeni: mit is értünk a design kifejezés alatt. Az ICSID, vagyis a Nemzetközi Design Tanács éppen a múlt évben korszerűsítette a definíciót: „Az ipari formatervezés olyan stratégiai, problémamegoldó folyamat, ami ösztönzi az innovációt, üzleti sikert épít, és hozzájárul az élet jobbá tételéhez, innovatív termékeken, rendszereken, szolgáltatásokon és élményeken keresztül.”
A Bálna belülről
A magyar fordítás még csavar kissé a dolgon, hiszen a formatervezés nálunk csak a kifejezetten szinte mérnöki feladatokkal egyenértékű, ipari szolgáltatást feltételezi, holott ennél jóval szélesebb spektrumról van szó. A definíció is említi például a szolgáltatást és az élményt, és ez lehet például egy online felület felhasználói útjának megtervezése is, ami segít az ügyintézések egyszerűsítésében, s effajta feladat jóval túlmutat egy grafikus vagy webdesigner feladatán.
Hosszú lenne felsorolni egy kiállítás kapcsán azokat a változásokat, amelyek ennek a definíciónak a megalkotásához vezettek, de tény, hogy ma már nagyon sok mindent értünk a design fogalma alatt. A magyar nyelvben van ennek a szónak egy sajátos változata, ami meglehetősen félrevezető, ez pedig a dizájnos. Általában olyan tárgyakra használják, amelyek funkció nélküli, de rendhagyó külsővel bírnak. Sokakban él az az elképzelés a designról, hogy az valami fölöslegesen drága kozmetikázás, ami miatt csak többe kerülnek a dolgok. A design nagyban befolyásolja, hogy megveszünk-e egy terméket vagy szolgáltatást, a jó design viszont azt, hogy hosszú távon szeretjük-e, elégedettek vagyunk-e vele. S minthogy a tárgykultúra szinte semmilyen szinten nincs jelen az oktatásban és a közbeszédben, meglehetősen nehéz eloszlatni a téveszméket, még akkor is, ha mindent, ami körülvesz bennünket, azt jól vagy rosszul, de mégiscsak megterveztek egyszer.
Mivel az esztétikumon túl a design sikeressége még nagyon sok mindenen múlik (funkcionalitás, költséghatékony gyártás, fenntarthatóság) design tárgyakat kiállítani, kiállításra összeválogatni nem túl hálás feladat. A jól megtervezett terméket igenis meg kell fogni, ki kell próbálni, ami egy kiállítási helyzetben nem mindig működik. Ez természetesen a világon szinte mindenütt így van, és ez nem a madeinhungary hiányossága.
Kiállítási enteriőr az Új Budapest galériában
Ez a kiállítás vállaltan a designnak inkább a craft vonulatát, tehát a kézműves, a kézművességhez közeli technikákkal készült produktumait mutatja be. Nagyon is létező megközelítésről beszélünk, ilyen ma a porcelán-, az üveg-, a textil- és a bútortervezés egy része is.
A szervezők megfogalmazása szerint a kiállítás és az ahhoz kapcsolódó díj célja, hogy „felhívja a figyelmet a designban rejlő potenciálra, a mecenatúra jelentőségére – különös tekintettel a Visegrádi Négyek országaira. A régió gazdasági és ipari hátterét tekintve kiemelten fontos a kreativitás támogatása, hiszen ezekben az országokban az ipari háttér hiánya miatt a tervezők legtöbbször önállóan fejlesztik kollekcióikat és „egyszemélyes vállalkozásként” működve maguk végzik a termékfejlesztésen és kivitelezésen túl a piacra jutással együtt járó összes tevékenységet is.”
Nagyon helyes célkitűzés és fontos vállalás ez egy független kiállítástól, de érdemes volna talán némileg máshogy kommunikálni ezt a célt. Ebben a formában ugyanis azt a képet is erősíti, amely az elefántcsonttoronyban alkotó, magányos zsenié. Márpedig ez az alkotói helyzet a designban szinte soha sem működik, miközben mégis sokan gondolkodnak így a tervezőkről. Egy termék megvalósulásának teljes útja, a tervezéssel, gyártással, árazással, értékesítéssel, szállíttatással, marketinggel, kommunikációval olyan terheket ró a designerre, ami nem vállalható, és ördögi körbe zárja az alkotókat. Korántsem biztos tehát, hogy erre a helyzetre a mecenatúra a helyes válasz, sokkal inkább a piaci alapúbb megközelítés lenne a hasznos – a termék gondos, projekt alapú végigkísérése az ötlettől a felhasználóig. Ami biztos: az ilyen kiállítások nélkülözhetetlenek ebben a folyamatban.
Nagyapáti Zoltán munkája
A kiállításon erősen elkülönülnek (a térben is) a még iskolai vagy diploma-feladatként készített munkák, mint Nagyapáti Zoltán székkoncepciói vagy Novák Gergely moduláris polcrendszere. Itt természetesen nem minőségi megkülönböztetésről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy egy ilyen feladat esetében jóval szabadabban alkothat a designer, és az így született tárgyak közelebb állnak a konceptualitáshoz, mint egy gyártásra kész termékhez. Nem lenne igazságos összevetni ezeket a munkákat az olyan profi gyártói háttérrel rendelkező cégekkel, mint pl. a Sixay Furniture, ezért is jó, hogy a leírásokban szerepel, ha diplomamunkáról van szó.
Izgalmas ötlet volt bevonni a visegrádi országokat is a válogatásba, hiszen ők is ugyanúgy keresik a tárgykultúrában az identitásukat, ahogy a magyarok is, és így jól látható, hogy a választott designerek mit gondolnak most a kortárs tárgytervezésről.
Helena Dařbujánová: Audrey kisbútor
A csehek és lengyelek mindig is erősek voltak a bútortervezésben és faiparban, így nem meglepő, hogy a szervezők által idén megálmodott, a CIG Pannónia Biztosítók és a Visegrad Fund által támogatott Határtalan Design Díj egyikét egy cseh tervező bútora kapta, ami minőségében is kiemelkedett a mezőnyből.
Helena Dařbujánová, építész, bútortervező , Audrey nevű kisbútora egyszerre ötvözi a most kifejezetten népszerű mid-century modern stílus egyszerűségét a sikkességgel. Itthonról Kerékgyártó András munkáit díjazták, ami szintén nem okozott különösebb meglepetést a szakmában, hiszen András kifejezetten kreatív, érzékeny tervező és bútorai révén már számos díjat tudhat magáénak, a másik magyar díjazott O.Horváth Réka formatervezo, aki “CinniBird” fahéjszórójáért részesült díjazásban.
Kerékgyártó András: Biela székek
Hangsúlyos szerepet kapott a textiltervezés is a kiállításon, ami általában nem sláger téma, pedig sok tehetség akad itthon, bár a merítésből a külföldi tervezőktől ebben a kategóriában sokkal divatosabb, korszerűbb megoldásokat találhattunk. Kiemelném a Guapa Home munkáit Szlovákiából és a cseh Lavmi csapatból Babeta Ondrovat, itthonról pedig Molnár Réka textiljeit.” Ugyan a szakmai programoknak vége, érdemes felkeresni ezt a kiállítást. Mert habár nem ad teljes körképet a hazai helyzetről – és ez nem is tiszte –, a „craftos” tervezők munkáit mindenképpen megismerhetjük belőle.
Molnár Réka textiljei
11. madeinhungary
04. MeeD
Új Budapest galéria, május 15-ig.
A kiállítás a Visegrad Fund, az NKA, a Budapest Galéria támogatásával Szigeti Szilvi és Radnóti Tamás designerek szervezésében valósult meg.
A cikk lejjebb folytatódik.