Birkás Ákos művei ezekben a hetekben három európai fővárosban, Berlinben, Bécsben és Párizsban is felbukkannak. A Berlinben és Lipcsében működő Galerie EIGEN + ART 2015-ben Lipcsében rendezett szóló show-t a művészköréhez tartozó festőnek, míg az idei évet berlini galériájukban kezdték az ő február 25-ig látogatható Im Wandel (Átalakulóban) című egyéni tárlatával. Susanne Altmann, a kiállítás kurátora „óvatosan retrospektívnek” írja le a kiállítás koncepcióját, ami különösen izgalmas egy olyan művész esetében, aki vállalja, sőt, akinél szinte belső kényszer, hogy a körülmények változásának hatására letérjen egy jól bevált és sikereket hozó útról és új irányt szabjon munkásságának. A korábbi alkotások mellett a tárlat főfalán kiemelt helyet foglal el egy installáció-jellegű, helyspecifikus kompozíció, amely kapcsolódik korábbi emblematikus „Fejek” sorozatához, de egyben annak ellenpontja is, s így egyfajta szintézisét adja munkássága utóbbi fejezeteinek.
Birkás Ákos: Im Wandel, kiállítási enteriőr, fotó: Uwe Walter, Berlin; a művész jóvoltából
A humán- és társadalomtudományokkal foglalkozó bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschen (Humántudományi Intézet) rendszeresen ad helyet kortárs képzőművészeti kiállításoknak, amiknek már a múltban is voltak magyar szereplői. Legújabb, a Knoll Galériával együttműködésben létrejött és április 30-ig látogatható tárlatukon Birkás Ákos korai, 1975-78 között született múzeumi fotóiból mutatnak be egy válogatást. A fotók azt a nagyon személyes megközelítésmódot tükrözik, amellyel Birkás a festményeket szemléli, s ami festői munkásságára is jelentős hatással volt.
Birkás Ákos: Önarcképfestés kamerával 3, 1975–78, fotó, a Knoll Galéria jóvoltából
Párizsban Birkás Ákos művei egy filmben lesznek láthatóak, aminek bemutatója február 15-én lesz a francia audiovizuális, rádió- és újmédia műhelyek alkotóit tömörítő Scam párizsi székházának Charles Brabant termében. A La Fabrique du regard – The Fabric of Perception című dokumentumfilm öt kortárs festőművész, köztük Birkás Ákos figurális munkáit mutatja be, és az a Judith Du Pasquier rendezte, aki néhány éve már forgatott portréfilmet a magyar művészről. Az új mozira február közepéig még várni kell, de itt addig is meg lehet nézni a korábbit.
Németországban, a chemnitzi Neue Sächsische Galerie-ben február 5-ig látható Nováky Ákos Et in Arcadia ego című, négy évtized munkásságát felölelő retrospektív kiállítása. A budapesti kisképzőben érettségizett művész egyetemi tanulmányait már Lipcsében végezte, ahol közel 40 éve él és alkot. A lipcsei festészeti iskola hagyományait követő és a különböző technikákat rendszerint együttesen alkalmazó művész munkáiban a művészettörténet számos nagy korszakának gondolat- és formavilága tükröződik.
Nováky Ákos: PANIS, 2012, akril, tus, kréta, selyempapír, © VG Bild-Kunst Bonn
Még maradunk Németországban: Flörsheim am Mainban, a Kunstforum Mainturm-ban január 29-április 2. között látogatható a konkrét művészet egyik ismert német képviselője, Reinhard Roy Raszter és tér című kiállítása, amire vendégként magyar pályatársát, Haász Istvánt hívta meg munkáival. A két művésznek az utóbbi években született, egymásra rímelő munkái rendszerint kilépnek a térbe; az objektek gazdag lehetőséget kínálnak a fények és árnyékok játékának kiaknázására.
Haász István: Objekt / 161201, akril, finn karton, 25 x 42 x 4 cm, a művész jóvoltából
Az ismert osztrák gyűjtőházaspár, Gertraud és Dieter Bogner 2007-ben a bécsi mumok-nak ajándékozta a konstruktivista, az absztrakt geometrikus és a konceptuális művészet fontos alkotásaiból több évtized alatt felépített gyűjteményét, amiből a múzeum most az április 17-ig látogatható, Konstruktion_Reflexion című időszaki tárlaton mutat be egy gazdag válogatást. A kiállítás érdekessége, hogy annak kurátori teendőit is a gyűjtő házaspár vállalta magára. A festményeket, videókat, fotókat, grafikákat, szobrokat, objekteket, installációkat és rengeteg dokumentumot is tartalmazó gyűjteményben több magyar művész munkái is szerepelnek; a mostani, tematikus blokkokba rendezett válogatásban Maurer Dóra és Gáyor Tibor művei kaptak helyet, olyan, hasonlóképp ismert művészek társaságában mint – többek között – Richard Paul Lohse, Dan Graham, François Morellet és Heimo Zobernig.
Gáyor Tibor: Ist das ein Quadrat? 1995, akril, ceruza, alapozott vászon, pozdorjalemez, a művész jóvoltából
Maurer Dóra: 4-ből 5, 1978, akril, pozdorjalemez, 180 x 208,5 cm, © Maurer Dóra, fotó: mumok. A mumok jóvoltából
Az erdélyi magyar képzőművészek érdek- és értékvédelmi szervezete, az 1929-ben létrehozott Barabás Miklós Céh kitartó, hosszas próbálkozások után először mutatkozhat be a Bánffy Palotában működő Kolozsvári Művészeti Múzeum időszaki kiállítóterében. A nagyszabású tárlat másik helyszíne a Minerva Ház. A mára mintegy másfélszáz művészt tömörítő céh (a tagok névsora itt található) február 12-ig látogatható kiállításának kurátora dr. Bordás Beáta művészettörténész.
Kádár Tibor: Gyimesi táj, 2015, vegyes technika, kasírozott vászon, 40 x 50 cm, a művész jóvoltából
Vlassis Frissiras görög ügyvéd 1978-ban kezdte el gyűjteni kortárs művészek figuratív munkáit; kezdetben csak görög műveket vásárolt, ám 1990 óta a kollekció mindinkább nemzetközivé vált és ma közel 250 művész három és fél ezer munkáját tartalmazza. Frissiras 2000-ben nyitotta meg saját múzeumát Athénban, ami azóta időszaki kiállításokon mutatja be a gyűjtemény egy-egy szeletét. A magyar kortárs művészetet a kollekcióban Fehér László, Szűcs Attila, Verebics Ágnes és a Magyarországon élő Alexander Tinei képviselik; közülük az utóbbi kettő munkái láthatóak a napokban megnyílt és június 30-ig látogatható tárlaton, ami egy új sorozat, az Európai festészet új horizontjai első része és a Mások identitása címet viseli. Tematikai súlypontja, miként a cím is jelzi, az identitás, ami az egyén számára nemcsak korlátozó, hanem felszabadító is lehet.
Kiállítási enteriőr Verebics Ágnes Vírus (2016), Sötét önarc (2014) és Tereparc /önarckép/ (2013) című festményeivel. Fotó: Verebics Ágnes, a művész jóvoltából
Robert Runtak a 40-es évei elején járó csehországi üzletember, aki fiatal, illetve a középgenerációhoz tartozó képzőművészek munkáiból néhány év alatt igen jelentős, nemzetközi kitekintésű kortárs gyűjteményt épített fel, s tervei között szerepel, hogy azt később saját múzeumában mutassa be. A gyűjteményben jónéhány magyar művész fontos munkái is szerepelnek, Runtak több képet kölcsönzött például Szűcs Attilának a budapesti Ludwig Múzeumban jelenleg látható kiállítására is. Kollekciójának nemzetközi részéből jelenleg a csehországi Ostravában látható egy átfogó válogatás, amit kurátorként térségünk kortárs művészetének jó ismerője, Jane Neal jegyez. Az ostravai Városi Képzőművészeti Galériában január 25. és március 26. között látogatható tárlat a Disruptive Imagination címet viseli, alcíme pedig: Ablakokat nyitni ott, ahol egykor falak voltak. A művek központi témája az egyén szerepének értelmezése a változó társadalmi körülmények között, illetve az emberi szellem hatalmának művészi megfogalmazása. A kiállításon több itthoni, Erdélyben élő, illetve Magyarországon letelepedett külföldi művész, így Bodoni Zsolt, Fekete Róbert, Kis Róka Csaba, Szűcs Attila, Alexander Tinei és Veres Szabolcs is szerepel.
Szűcs Attila: Girl in red, 2012, olaj, vászon, 190 x 240 cm, a művész jóvoltából
A Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata ad otthont január 24. – március 26. között aatoth franyo egyéni kiállításának. Ha egy picit jobban odafigyelnénk, mennyivel szebb lehetne a világ, üzeni műveivel a festő, aki munkáiban többnyire az aktualitásokra reagál, így megkerülhetetlen témája az ember és környezetének viszonya, az a jóvátehetetlen pusztítás, amit pillanatnyi érdekektől vezérelve a természetben végzünk. aatoth a maga csendes, mélyen elgondolkodtató módján hívja fel minderre a figyelmet, miközben sokszor egyfajta „művészi recyclinget” is végez, amikor például egyszer használt, majd kidobott raklapokra, házbontásból szemétbe került és onnan kimentett ajtókra festi vissza az erdőt, ahonnan e tárgyak faanyaga származott.
aatoth franyo: The same Lake with different Plants/Ugyanaz a tó más növényzettel, 2015, olaj, vászon, 195 x 130 cm, fotó: aatoth franyo, a művész és a Várfok Galéria jóvoltából
A cikk lejjebb folytatódik.