Maurer Dóra munkája is szerepel a brazíliai Rio de Janeiro-ban egészen szeptember 21-ig látható artevida című csoportos kiállításon. Így aki most Rióban megnéz egy átfogó tárlatot, amely az elmúlt évtizedek brazil kortárs művészetének izgalmas pozícióit villantja fel, nem titkoltan a kánonalakítás szándékával, az az európai referenciák közt magyar gyűjteményből származó, magyar munkát is láthat.
Az Adriano Pedrosa és Rodrigo Moura kurátorok nevéhez köthető tárlat a művészet és az élet kapcsolatát vizsgálja a késő 50-es, 60-as és 70-es és a korai 80-as években, különös tekintettel a Rio de Janeiro városában kialakult művészeti gyakorlatokra, középpontba állítva Lygia Clark munkáit, többek közt a Hélio frakcióit és a Lygia Pape-t. Lygia Clark a legismertebb brazil művésznek számít, világszerte egyre nagyobb érdeklődés övezi életművét, amit az is mutat, hogy éppen ezen a nyáron a MoMá-ban látható az első átfogó retrospektív kiállítás róla.
Maurer Dóra Rejtett szerkezetek (1977), és Hét elforgatás (1979) munkái Rióban párhuzamba vannak állítva Lygia Clark Bichos–ival, amelyeket az ötvenes évek végén készített. Ekkoriban a geometrikus absztrakció lehetőségeit kutatta, s e folyamat utolsó fázisában a tradicionális festészetet szisztematikusan lebontotta a vonalra, a síkra és a felületre.
Maurer Dóra: Hét fordulat I-VI. ( részlet- V.kép) 1979-2011, silver print 20×20 cm
Somlói Zsolt és Spengler Katalin gyűjtemény ( a tulajdonosok engedélyével)
Az artevida tárlat nem az egységes, koherens, lineáris művészettörténetírásban érdekelt, inkább összefüggések és kapcsolatok felmutatásában, középpontba helyezve a déli félteke művészetét, ezen belül is kiemelten a női alkotókat. Enciklopédikus válogatás ez, amely a korszak művészi gyakorlatait eleveníti fel a különböző narratívák közti párbeszéd igényével, és inkább tagolt, mint monolitikus.
A kiállítás négy helyszínen látható, a Casa França-Brasil–ban artevida: corpo alcímen az önarckép zsánerét, a test átalakulását tematizálva az ortodox geometrikus absztrakció darabjait állították ki.
A Museu de Arte Moderna-ban artevida: política címen rasszizmus és feminizmus, demokrácia és önkényuralmi jelképek, térképek, zászlók, háború és az erőszak, sztrájkok és forradalmak jelentik a fő témákat.
A városi könyvtárban artevida:archívum alcímen két művész munkásságát mutatják be. Egyikük az Amerikában is jól ismert mail artist, költő, performer filmkészítő, az 1949-es születésű Paulo Bruscky, Brazilia egyik legfontosabb kortárs művésze. A másik művész az 1942-ben Argentínában született Graciela Carnevale, a hatvanas években elsődleges strukturákat kutató minimalista művész, később a kapitalizmus kritikáját megfogalmazó művészcsoport a Tcamán Arde létrehozója. Mostanában mindketten archívum létrehozásán fáradoznak, illetve azon, hogy a politikai művészet múzeumi kontextusba kerülhessen. Bruscky mintegy 60.000 dokumentumot gyűjtött már össze.
Az artevida:park pedig egy művészeti iskolát körülölelő parkban és annak környékén kültéri munkákat prezentál olyan művészektől mint Martha Araujo vagy Tsuruko Yamazaki.
A kiállítások anyaga katalógusban is megjelenik, több kísérő rendezvényre, beszélgetésekre is sor kerül, valamint szeptemberben a témában egy nagyobb konferenciát tartanak.