A menekültek helyzete Európában társadalmi ügy. Nem kormányzati szervezetek (NGO-k), egyetemek, önkéntesek és művészek is segítik a menekültek integrációját. - Kaan Wafi szíriai

Osztozni a száműzetésben. Művészet és migráció 2.

A menekültek helyzete Európában társadalmi ügy. Nem kormányzati szervezetek (NGO-k), egyetemek, önkéntesek és művészek is segítik a menekültek integrációját. - Kaan Wafi szíriai művész és barátai.

2016-04-15

Az első részben Selda Asal török fotó- és filmművész menekült fiatalokat bemutató munkájával ismerkedhettünk meg, most Kaan Wafi szíriai művészt mutatjuk be, aki a zene mediumán keresztül dolgozza fel saját és társai közös exodusát.

De először szót kell ejtenünk azokról a szerveződésekről és együttműködésekről, amelyek Kaan Wafi munkájának és projektjének is keretet adnak.

Kaan Wafi, Raman Khalaf és George Khandalaft: Pieces from Exile, 2015

Kommen und bleiben (Jönni és maradni) platformot a berlin-i Weissensee Művészeti Főiskola hallgatói és professzorai alapították 2013-ban azzal a céllal, hogy előmozdítsák a menekültek integrációját, és közös találkozási felületeket hozzanak létre a helyi lakossággal és az egyetem diákjaival. Elsősorban a fiatal bevándorlóknak az oktatási rendszerbe való beilleszkedését ösztönzik egyetemen kívüli képzéssel, tanácsadással, felvételi-előkészítővel.

Emellett további egyéni alkotókat és projekteket támogatnak, egy példa erre Florian Huss vizuális kommunikáció szakos diák, aki Guide für Neu-Berliner applikáció létrehozásán dolgozik, amely a menekültek városban való tájékozódását  és társadalmi beilleszkedését segíti elő. Közösségfejlesztési projektek születnek, mint a Co-Design workshop-sorozat, ahol a helyi lakosok, a diákok és a menekültek a Németországban egyébként is fontos „szomszédság” tematikáját dolgozzák fel, vagy a Bermuda Garten, amely egy gazdátlan területből átalakított közösségi kert, ahol kertmozi, főzések,workshop-ok vagy akár focimeccsek hozzák össze a közeli menekülttábor és a városnegyed lakóit.

Guide für Neu-Berliner applikáció

„Mindezek mellett együttműködünk más szervezetekkel is, megpróbálunk nekik helyet biztosítani az egyetemen. A Forum für Visuellen Austausch rendezvénysorozata fiatal szíriai művészek munkáinak vetítésével már rendszeres filmklubbot működtet itt. Velük együtt legutóbb a Syria's Mobile Phone Films Festival lebonyolításában segítettünk” – mondja az artPortal-nak Rik Watkinson, aki Huss és Khaled Kurbeh mellett a Kommen und bleiben mozgalom egyik alapítója.

A Kaan Wafi művésznevet viselő Khaled Kurbeh, Berlinben élő szíriai zenész és zenei producer. Három éve került Latakiából a német fővárosba. Nem sokkal ezután ismerkedett meg Huss-szal és Watkinson-nal, akik az első támogatott projektek közé emelték ötletét. A  Pieces from Exile  hat zenei kompozícióból álló bakelit lemez, mely a háború áldozatainak állít emléket. A lemezt részben olyan aktivisták és művészek ihlették, akik az Asszad-rezsim több évtizedes elnyomása ellen léptek fel a 2011-ben kezdődött „arab tavasz” és az azt követő forradalom során. A zenét kísérő, abban visszatérő szövegek aktivistákkal vagy felkelőkkel készült interjúk részletei.

„A Für Razan című darabot Razan Zaitouneh-nek ajánlottam. Ő szíriai jogász és emberi jogi aktivista. Példaértékű dolgokat vitt véghez, majd rejtélyes körülmények között eltűnt. A szövegrészletek, amelyeket felhasználtam a munkámban, az utolsó interjújából származnak” – meséli Kaan Wafi.

 

  

Az album anyagában melankolikus atmoszférát teremtő hangzás és élénk, orientális dallamok elegyednek. A „piszkos”, tökéletlen minőségű felvétel szándékolt hatás. A projekt egy művészeti kollaboráció eredménye, a dalokat Raman Khalaf és George Khandalaft arab lanton kíséri.

„Ramannal a szíriai forradalom ngyedik évfordulója alkalmából rendezett utcai megemlékezésen találkoztunk Berlinben. A capella-t énekelt az utcán, én pedig felvételt készítettem róla. Ezután már együtt zenéltünk” – monjda Wafi a szereplőkkel való véletlenszerű egymásra találásairól. A lemezt egy kiadvány is kiegészíti, melyben további szíriai művészek – Hussein Alazaat , Jaber Al Azmeh , Wiam Simav Bedirxan –  illusztrációi fotográfiái és irodalmi művei szerepelnek.

„Wiam Simav nagyszerű fotós és filmes. A bemutatónk után visszatért Szíriába, hogy az ott maradt önkéntesekkel iskolákat építsenek újjá. A saját iskoláját is újjáépítették. Olyan ő, mint egy lazac, szembe úszik az árral: míg emberek ezrei vándorolnak Európa felé, addig ő visszatér oda, ahonnan mindenki menekül” – folytatja Wafi. Nemcsak az egyes résztvevőkre igaz, hogy társadalmilag elkötelezett művészek, de a teljes projekt jótékony célú, a lemezből befolyó összeg ugyanis a The White Helmets szervezethez került, amely a bombatámadások helyszínein szervez mentőakciókat, és a háborús áldozatokat segíti, támogatja.

 


A Pieces from Exile kiadvány, Wiam Simav Bedirxan munkája

A projekt a háború egy további fontos „mellékhatására” is reagál: a megrongálódott vagy lerombolt városi műemlékek széthordására, és a fekete piacon való értékesítésére emlékeztet. Ezt szimbolizálja a lemez borítója, a 15.századi, 25 darabos damaszkusz-i Ghars al-Din al-Khalil al-Tawrizi komplexum csempesorozata. „Az egyes darabok töredezettek, hiányosak. Mi kiegészítettük a hiányzó részleteket, vizuálisan rekonstruáltuk, teljessé tettük a művet. Ezt szimbolikus üzenetnek szántuk. A száműzetésben élők máshogy gondolkodnak, a természetünk, a tapasztalatunk, a gondolkodásunk akkor lehet teljesebb, amikor otthon vagyunk. Ekkor vagyunk önmagunk. Ez történt velem is, ezért készült el ez a mű három évvel később, mint ahogy megérkeztem.”

Pieces from Exile album borítója, a damaszkusz-i csempesorozat rekonstrukciója


A Pieces from Exile bemutatása a BOX Freiraumban. Berlin, 2015

Az értékes csempék a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményébe kerültek, Khaled Kurbeh pedig a BOX Freiraum kurátora és projektmenedzsere lett, azé a helyé, ahol egy kiállítás és performansz keretében bemutathatták Pieces from Exile projektjüket 2015 szeptemberében. Elsősorban  menekült háttérű művészeknek szeretnének bemutatkozási lehetőséget adni a független kiállítótérben, de emellett a közeli menekülttábor gyermekeinek is szerveznek itt kötetlen együttléteket, találkozókat. A rehabilitációra ugyanis az egyik legjobb eszköz a közösség, illetve az alkotás.

Kaan Wafi újabban szintén traumákat feldolgozó zeneműbe kezdett. Márciusban, a Haus der Kulturen der Welt impozáns termében Toska című audiovizuális előadásával, ismét Raman Khalaf és Rodrik Biersteker képzőművész kíséretében protestált a 2015 szeptemberi orosz légitámadások ellen, egyben megemlékezve a tragédia áldazatairól. Vladimir Nabokov szerint egy szó sem fejezheti ki angolul az orosz „Toska” jelentését: a legmélyebb és legfájdalmass lelki gyötrelem, mentális sóvárgás, nyugtalanító vágy, bizonyos esetekben nosztalgia érzés, szerelmi csalódás.

Mint ahogyan egyes szavakat nem lehet más nyelvekre lefordítani – hisz a nemzetek eltérő kulturális és történelmi háttere a nyelvet is meghatározza –, eképp a szavak jelentését kifejező érzéseket sem biztos, hogy át tudjuk érezni. Nem tudjuk, mi hajtotta Razan Zaitouneh aktivista érdekmentő csatáját, Wiam Simav filmművész bátor hazatérését vagy Kaan Wafi experimentális zenei produkcióit. Talán csak azok tudják, akik menekültek már háború elől, elveszítettek szeretteket, emlékeket, érzéseket, otthonukat, az életüket, a gyermekkorukat. Mi megpróbáljuk átérezni és megérteni ugyanazt, s ebbena művészet és a zene közös nyelve segíthet.

  
Kaan  Wafi és Raman Khalaf, Toska audiovizuális előadás, HKW,Berlin, 2016 március

KÉPALÁÍRÁS 7.:  Rodrik Biersteker vizualizációja, Toska audiovizuális előadás, HKW,Berlin, 2016 március

Szerző: Szolga Hajnal
Cimkék: kortárs művészet, kollektíva,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Elveszett ifjúság, megtalált fiatalok. Művészet és migráció 1.

A bevándorlás és a menekültek ügye nem mindenütt politikai ügy elsődlegesen, úgy ahogy mifelénk. Hanem társadalmi. És ilyenformán a képzőművészetnek is köze van hozzá. Első rész.

„Az emigráció azt jelenti, hogy az ember kezébe veszi a saját sorsát”

A 2B Galériában állított ki nemrég Barakonyi Szabolcs. Fotósorozata és mellettük az interjúk hangfelvétele Párizsban élő magyarokról szól. Menni, vagy nem menni? És ennél még jóval több is. Interjú.

Banksy calais-i menekülttáborra emlékező műve: eltakarva, digitalizálva, eltávolítva

Banksy új munkáját, amelyet Londonban, a francia követség mellett fújt fel, és a calais-i menekülttábor felszámolására emlékezik, azaz: kritizálja, az épület tulajdonosa eltávolíttatta.