Aleix Plademunt, Kicsiny interpretációk, TOBE Gallery
Határozott programmal, konzekvensen működik a város egyik legkisebb kereskedelmi galériája. A nívós kiállításokat prezentáló TOBE Gallery-ről már tavaszi fotószemlénkben is tettünk említést. Az egészen egyedi profilt választó, dél-amerikai fotósokra fókuszáló galériás páros (Puskás Bea és Tomas Opitz) figyelmét lassan, de biztosan szélesíti: továbbra is kizárólag a fotográfia médiumát előnyben részesítve ezúttal egy fiatal katalán művész alkotásait mutatja be.
DUBAILAND #11, 2008
Aleix Plademunt képeiből már a korábban beharangozott Art Photo Budapesten is kaphattunk ízelítőt, ugyanezen két sorozatának további darabjai kerültek fel az újlipótvárosi galéria falaira. A Dubailand és a Small Dreams sorozatok az alkotó közel-keleti és észak-amerikai ösztöndíja idején szerezett, tudatosan a projekt köré épített élményeit dolgozzák fel. A képek egy része a világ két külön szegmensén mutatja be ugyanazt a jelenséget: a gazdagság által elérhetővé váló, ízlés- és mérethatárokat nem ismerő giccskultúrát. A letisztult, már-már műterminek ható kompozíciók túlzás nélkül adják vissza az „ami nekünk nincs, azt majd megcsináljuk magunknak” mentalitás végleteit. A tökéletesnek tűnő világok a labor-steril fotókon kreáltnak és művinek hatnak. Csilli-villi kelet és nyugat egyaránt. A Kicsiny interpretációk december 5-ig látható a Herzen utcában.
SMALL DREAMS#6, 2009
Szatmári Gergely, You lovely swans, Faur Zsófi Galéria
Ugyancsak egy külföldön töltött periódus lenyomata Szatmári Gergely legújabb, You lovely swans című sorozata, mely a nagyobb volumenű, Hälfte des Lebens című projektjébe illeszkedik. A Faur Zsófi Galériába a közismert japán ünnep, a cseresznyefa virágzás atmoszférája költözött be Szatmári analitikus-dokumentatív objektívjén keresztül.
A nyugati világ iránti vágyódás nemcsak a képek tartalmában, hanem kompozíciójában is visszaköszön (pl. a Kinshi Park jelenete megtévesztésig George Seurat Grand Jatte Parkot idéző festményének a tükörképe). A hatás azonban visszafelé is működik: minden képnek van olyan apró részlete, jelenete, ahol a két világ találkozik és párbeszédbe kezd. Fenségesen klasszikus jelenetek mellett groteszknek ható elemek; az élővilág és a hagyományok tiszteletével együtt a technológia és az ipar kiszolgálása és a kiszolgáltatottság iránti vágy a természetes vagy épített környezet minden részletében tetten érhető.
Pier Pennings, Kerekes Gábor, Nyomok I., ART9 Galéria
A párhuzamosan futó DACS – Hollandia, Királyság! kulturális programdömpingje és a Fotóhónap több ponton találkozik idén ősszel. Például a Ráday utcában, ahol holland-magyar művész kollaborációk állítanak ki együtt. Az Art9 Galériában, akár egy belsőépítészeti összeállítás, üres, gazdátlan, elhagyott szobabelsők árválkodnak, de valahogy mégsem eléggé szomorúak. Képileg mintha párjai lennének Ősz Gábor rügeni sorozatának, azonban itt egy egészen más jelentés és hangulat bontakozik ki a hasonló helyzetből.
Pier Pennings
Pier Pennings képein nem feltétlenül a komor szobák üressége, hanem a megújuláshoz szükséges továbblépés alapfeltétele látszik: bizonyos időközönként váltani kell, továbbállni. Talán a szokásosnál is többször tette ezt a tárlat magyar résztvevője. Igaz, a kollázsairól ismert Kerekes Gábor nem költözéseit, csak ott alvásait örökíti meg, immár 15 éve folyamatosan bővülő sorozatában.
Kerekes Gábor: Vándorlás, Fodor utca, 18×24 cm
Az emberi jelenlét az ő képein sokkal explicitebben kitapintható, közvetlenül az ébredés utáni pillanatokban készített fotósorozatából ezúttal a galériákban, múzeumokban, műtermekben töltött éjszakáinak dokumentumait válogatta ki. Munkájából, életviteléből adódóan ugyanis többször kísérte végig saját vagy mások műtárgyainak útját.
Gerco de Ruijter, Johan Nieuwenhuize, Asztalos Zsolt, Nyomok II., Galéria IX
Hasonló, kísérő vagy inkább figyelő gesztust tesz a szomszédos kiállítóhelyen Asztalos Zsolt, aki múzeumi raktárak elfeledett darabjait emeli a kiállítótérbe, többszörös reprodukció, vagyis az alkotótól való még messzebbre távolítás útján. A névtelen festők alkotásainak kartotékjai alaposan rendszerezik a teljesen ismeretlen és talán értéktelen műveket.
Asztalos Zsolt: Ismeretlen szerző
Egyfajta archívumot készített Gerco de Ruijter is, aki a rejtélyes gabonakörök (központi forgócsapos öntözés) légi felvételeit egymás mellé sorjázva készítette el videóinstallációját. Az archaikus szín- és formavilág reneszánsz kódexeket idéz fel, míg a hozzá kapcsolt (felkérésre, kifejezetten ezekhez a munkákhoz komponált) zenei aláfestés egyfajta hipnotikus-meditatív állapotba hozza a szemlélőt. Utóbbi Michel Banabila alkotása, akivel de Ruijter már több közös projektet is készített. A közösen kiérlelt CROPS-hatás tartja a nyitottabb szemlélőt folyamatos ámulatban-ijedelemben. Az emberi nyomhagyás egy egészen más céllal készült, tipikus formája, az amerikai futball-pályák mintázatainak váltakozása rajzolja ki második videó képanyagát.
Johan Nieuwenhuize: IMG_8238, 2013
Gerco de Ruijter
Emlékképpé transzformálódott nyomokat állít ki a tárlat másik holland résztvevője, Johan Nieuwenhuize. Ismerősnek tűnő, vagy néha semmihez sem hasonlító makro-textúrákat sorakoztat egymás mellé váltakozó ritmusban, amelyek utazásai emlékeit rögzítik. Az IMG_ sorozat képeit 2012 óta készíti és bár nehezen kivehető vagy azonosítható, hogy miről készült a fénykép, számára mégis pontos részleteket, impressziókat idéz fel. Az azonosíthatatlanság tulajdonképpen szándékos: az általa generált színek, textúrák legfontosabb célja, hogy minden szemlélőben a saját, szubjektív asszociációit indítsa el. A sorozatból fotókönyv is készült, amelyből Budapestre is hozott, és aminek a szerkesztésére is nagy hangsúlyt fektetett. Az oldalakat lapozgatva előfordulhat, hogy ugyanazzal a képpel többször találkozunk különböző oldalpárokon, illetve a kihajtható oldalaknak köszönhetően akár triptichonként. Apró részletnek tűnhet, de annál fontosabb gesztusra világít rá: számos dologra másképpen emlékszünk, attól függően, milyen képeket, benyomásokat társítunk hozzá. Ezzel egy fontos filmes előkére, Lev Kulesovra utal, aki a róla elnevezett egyik híres kísérletével bizonyította, mennyire befolyásoló tud lenni egy bizonyos jelenség megítélésében, hogy milyen vizuális benyomások környezetében érzékeljük azt. Az idei Fotóhónap egyik garantáltan komplex és erőteljes projektjei ezek.
Ha pedig fotográfia és utazás, nem szabad kihagyni a magyar fotóstársadalom egyik élő klasszisát sem, Benkő Imre Utak című tárlata a Körmendi Galériában az elmúlt 40 (!) év terméséből válogat. Már csak november 20-ig!
Benkő Imre: Nagy Fal, Mutianyu, Kína, 2013
A cikk lejjebb folytatódik.