Villódzó fények, sejtelmes zajok. Kísérteties géphang és lassan sétáló sziluett lények. Alkalom. Már a cím is utal Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyed M21 Galériájában zajló Komoróczky Tamás jubileumi kiállításának rendhagyó jellegére, mely az elmúlt 5 év munkáira visszatekintő válogatás. Az egyébként is kíváncsiságot és apró feszültséget keltő tárlat rituális hangulatát a látogatók között sétáló papnő alakja fokozta. A környezetben elhelyezett munkák textúrájával kommunikáló öltözet, a lassú, finom mozgás és az idegenbe révülő tekintet egy másik dimenzióból származó lény jelenlétét idézte meg. A beavatás ezzel kezdődik.
Moloch! Moloch! csalogat a kiállítás üdvözlő darabja, a művész által újrakonstruált Schkitz #2 című, Allen Ginsberg legendás Üvöltése által ihletett videómunka. Ha az alvilágba nem is, de meghívás egy utazásra, a tér és idő abszurditásába. Repülő szőnyeg / Flying Carpet, a fizikai tér és a szabad gondolatok határtalanságát szimbolizáló, levegőbe emelt textil repülőszőnyeg (A teljesítményekről szőtt álmok) és medializált társa, egy 12 csatornás videó installációból álló tévéfal (Az Agyzsongító mintázatú filozófiai tapéta) adja fel először a leckét. A megoldás egy 3×3 méteres neon installáció állapotábrájára mutat (Lelkek szőnyege), mely absztrakt rejtvényként tündököl a szőnyeg röptetésének kulcsát őrizve. Ahogyan a szőnyeg mintázatának egymásba fonódó elemei vagy a videószekvenciák ritmikus loop-jai, úgy másolódnak tudatunk mémjei kultúránkban az ismétlődés és átörökítés effektusát gyakorolva. Befogadni és értelmezni ugyanis gondolkodási mechanizmusunk mintái mentén és egyénileg összegyűjtött tudásbázisunkból vagyunk képesek. Rászedve & Kielégítve világít vissza ránk azonban a fényrejtvény vészjósló üzenete.
A kiállítótér egyre sötétebb termeihez közelítve mintha tudatunk lépcsőjén haladnánk lefelé. Az utazás kissé ingoványossá vált. Szellemcsapda / Ghost Trap mezejére léptünk. Izgalmas neuronhálózat tűnik fel a környező falakon, 2×4 méteres rajzok, absztrakt idegrendszer ábrák. Az organikus textúrában kézzel írott feljegyzések, gondolatfoszlányok utalnak a memetika tudományos doktrínáira. A tapétákat figyelve megelevenedik a fantázia, szinte látom, amint valami fölöttes erőnek engedelmeskedve jegyzetel a művész, mondhatni látnoki szerepbe lép. Kételyek és kérdések merülnek fel: két ellentétes elmélet, a memetika dogmái és a pszichedelikus sámánizmus tézisei közé szorultunk. A kulturális örökítés evolucionista felfogására vagy a dévák által vezérelt belső hang hiedelmére hagyatkozzunk? A térben elhelyezett további alkotások, mint a neonból készült, tollakkal díszített hibrid álomfogó vagy a Wilson féle ködkamrára emlékeztető installáció, mely a kozmoszból érkező elemek nyomhagyását láttatja, eltérő képi analógiákat engednek meg az információk továbbítására.
Az említett dilemma tovább kísér minket a kiállítás terein és emlékeztet nyugtalanító kérdésfeltevéseinkre a műtárgyak üzenetein keresztül. Az Alkalom harmadik nagyobb csarnokában letisztult, világos tér fogad.
A kiállított tárgyak visszaköszönnek a Trafó Galériában rendezett Minden eszik, minden megétetik című eseményről. Az idézet egyrészről utal a mémek önző és parazita jellemére, miszerint a génekhez hasonlóan nem a legjobb, hanem a legsikeresebb mémek reprodukálódnak. Az állati ösztönök mintájára győz és túlél az erősebb. A mémek azonban hamis vagy beteges ideológiákat is örökíthetnek, melyek nem feltétlenül egy egészséges és igazságos jövőkép felé mutatnak.
Komoróczky szatirikus munkája Abszolút-abszurd -Belzebub magyaráz a replikátornak a világegyetemet működtető kölcsönös táplálásról egy kiterjesztett installáció, environment. Egy gyermek a kozmikus energiák összefüggéseiről, a tézis, antitézis és szintézis kapcsolatáról elmélkedik egy papagáj (replikátor) jelenlétében. Az installációt fatáblákra készített Tabló sorozat veszi körbe. Hét különböző szempont szerint (memetika, politika, gazdaság, metafizika, törzsi hagyományok… stb.) vizsgálja a művész a fogyasztás és a továbbítás jelenségét. Legyen az szellemi vagy anyagi táplálék, mindennapi motorikus fogyasztási szokásaink kritikáját alkotja a műcsoport. Omnes edunt, omnesque eduntur, újra egy nagyméretű neon felirat tűnik fel a galéria hatalmas falfelületén. A gondolat az örmény-görög Georges Ivanovich Gurdjieff (1872–1949) misztikus és spirituális eszmefuttatásaival cseng össze, miszerint minden táplálékául szolgál mindennek. Gurdjieff holisztikus filozófiája a tudatos életvezetést hangsúlyozza, az önmegfigyelés képességének fejlesztését.
Az ember univerzumban elfoglalt helyének felfedezését és önmagához való visszatérését, a keleti hagyományok szerint, a tudat kiürítésével és a lényegtelen dolgokra való összpontosítás leküzdésével lehet. Ez a meditáció lényege is, a szellem felszabadítása a nem-gondolkodás révén. Hogyan lehet azonban nem gondolkodni, hiszen a tudomány, a vallás és a kortárs információs társadalom világában a szavak, a képek, a hangok dekódolására vagyunk programozva. Talán ezen gondolatmenet kapcsán kezdett el foglalkozni Komoróczky Tamás a semmi fogalmával. Hogyan gondolhatjuk el a semmit, miközben mindig valamin elmélkedünk? A művész a semmi fogalmához köthető versek összegyűjtésével és ezek átdolgozásával két videót állított a térbe. Az egyik magáról a művészről készült, különböző érzelmi arckifejezések fotóiból összeállított morph (A Nothing Poem / Semmi vers), míg a másik egy berlini stúdióban valósult meg, önmagukat rögzítő tárgyak felvétele (A Poem About Nothing / Vers a semmiről). Utóbbi humorosan reflektál az előzőekben érintett önmagára irányított figyelem és materiális világunk kontrasztjára egyaránt. Semmi és valami.
A semmi a valami hiánya. Komoróczky Anticipált célképzetek / Anticipated Target Concepts és a Múzeum Fantomja / The Phantom of the Museum című műtárgycsoportja flokkolt (bársonyporral bevont) hétköznapi eszközök (üvegek, csontok, állatszarv, maszkok, faxgép ..stb.) muzeális ábrázolása. A múlt tárgyai a jelen árnyékaiként jelennek meg. A tárgyak sötétbe burkolt köpenyükkel elnyelik a fényt és egyfajta fekete lyukká válnak. Mint egy hiány jelennek meg a környezetükben, negatív teret alkotnak. A vitrinekbe helyezett fosszíliákat posztamenseken nyugvó lábszárcsontok és gipsz-öntvényekből készült máglyarakás egészíti ki. A tárgyak a művész által megszemélyesített, átmentett hordozók, melyek a múlt lenyomatait hordozzák, melyek talán a jövőben kutatott kérdések válaszait rejthetik. Újabb feladvány, mágikus rejtvény. Másrészt viszont az elmúlás és az állandóság párhuzamára, a tárgyakban manifesztálódó erőre és az anyagon, a léten túlmutató síkra mutat. Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi? A semmit sok esetben megsemmisüléssel hozzuk összefüggésbe. A megsemmisülés pedig a másvilág gondolatához vezet, a jövőbe vagy a múltból való visszatekintésre. A végtelenben való elmerülést, az örök sötétség gondolatát idézi az atmoszféra. Az Ideák árnyéklángjának rőzséi valamint Macbeth felemelkedését és a gonosz bukását megjósoló vészbanyák boszorkányos kacaja (Fertile Obscurity) purgatóriumi közeget teremt. Komoróczky Alibi projektjéből ismert emblematikus munka (Isten hamis kézjegye) sztroboszkóp fényben villogó logó az eleve elrendelés, a predesztináció kérdéskörét piszkálja.
A kiállítás utolsó termébe hosszú folyosó vezet, mely egyfajta kiút a sötétségből a fényre, az utazás végső állomására. A művész feloldoz, a befogadó elbocsátást nyer. Az Alkalom egy monumentális mozgó murállal (Margit) zárul, mely egy ősi relikvia forgó képét vési retinánkba. A mű a hamis prófécia újbóli leleplezését és a kiállítás témáinak esszenciális számvetését eredményezi.
Komoróczky Tamás sajátos ontológiája az érzékelés tárgyaitól, a gondolkodás útvesztőin keresztül a létkérdés végső momentumáig nagyívű horizontot jár be. Kontemplatív attitűddel vizsgálatát egy abszolút síkra emeli, miközben a valóság szubjektív megélésére ösztönöz. Az Alkalom egymásra épülő műtárgycsoportok lánca, mely változatos művészeti médiumokkal (videók, environmentek, objektek, neon installációk) közöl és játékos, kísérletező művészi érzékenységgel párosul. A teljes kiállítás egyetlen műként is kezelhető, egymásba kapcsolódó elmei összefüggő írás képét rajzolják ki. A nagyszabású kiállítás több értelemben vett összegzés: a létezés kutatása mellett a művész személyes szinopszisa a múltba, jelenbe, és jövőbe tekintésről.
Alkalom/Occasion, Pécs; Zsolnay Kulturális Negyed; M21 Galéria, június 27-ig.
Fotók: Tóth László
A cikk lejjebb folytatódik.