Folyamatos múlt , június 20-ig, Bp. Fészek Klub
Kevés alkalmasabb hely jöhetett volna számításba a Folyamatos múlt – kortárs reflexiók a szocializmus kulturális hagyatékára című kiállítás megrendezésére a Fészek Művészklubnál. A cím kifejezetten találó: éppen ez a kontinuitás az, amelyet rögtön megérez a látogató, amint belép a Fészekbe, ahol a tárlat plakátja a többi program között bújik meg. A kiállítás befogadását a látogatók életkora is befolyásolja – más szemmel nézi, aki nem a szocializmusban nőtt fel és most jár először az épületben, mint az, akinek a Fészek Galériában anno rendezett avantgárd kiállítások meghatározó művészeti élményt jelentettek.
A Soharóza kórus a Fészekben. Fotó: Kerekes Zoltán
A kiállítást egy, a 2012/2013-as tanévben tartott kurzus előzte meg, amelyet az MKE végzős képzőművészet-elmélet alapszakos hallgatóinak tartott Nagy Edina, az ERSTE Stiftung által támogatott Patterns Lectures program keretében. Azt kívánták bemutatni, hogy „mit kezdhetünk ma egy markáns, ideológiával átitatott korszak kulturális örökségével – akár az ötvenes évek szocreál, akár a Kádár-korszak hasonló szemléletű, de formanyelvében eltérő művészeti produktumai esetében?” A kurátori csapat tudatos helyszínválasztása illeszkedik a tavalyi és idei diploma kiállítások izgalmas vonulatához (Csepel Művek, Flórián mozi), amely egészen eltérő tereket hozott be újra köztudatba és tett ismét elevenné. A térre való reflexióként valósult meg a kiváló akusztikájú kupolateremben a Soharóza helyspecifikus kórus-performansza is, amely sajnos csak a megnyitón volt hallható – a mozgalmi dalokra és azok közösségi erejére, valamint az ügynökkérdésre is reflektáló előadás a tárlat egyik legkülönlegesebb momentumává vált.
Horváth Anna installációja. Fotó: Simon Zsuzsanna
A mára nagyrészt megszűnt, a szocializmusban azonban húzóágazatként működő könnyűipar jellegzetes termékére utalnak azok a piros műanyag fonalak – Horváth Anna térinstallációja – amelyek több helyen „behálózzák” a kiállítás terét és útjelzőként is funkcionálnak. Erre szükség is van, hiszen a Fészek labirintusában elég könnyű eltévedni még akkor is, ha a kísérőfüzetben térképet is találunk.
Határozott állásfoglalás helyett, a tárlat a kádárizmus és a jelen viszonyát a szerteágazó személyes válaszok/reflexiók szintjén értelmezi. Ennek során először mindenki saját viszonyulási pontot keres (akár a családi emlékezeten keresztül) és ilyen módon kísérli meg a belső elszámolást, szembenézést. A Fészek tere pedig nemcsak mint időkapszula működik, hanem a kontinuitást is hordozza. A nagy kádári elbeszélésbe belesimult a társadalom többsége – mi egyebet is tehetett volna. S nehéz elhessegetni a gondolatot: egy új rezsim ma új narratívát kínál, s egyben új védettséget annak, aki belesimul. A kádárizmus bukása, a rendszerváltás és az azt követő két évtized története is radikálisan átíródik most az új hatalom önmitológiája szerint, és aki másképp emlékszik, annak alapból nem jár védettség.
Várnai Gyula: Szivárvány. Fotó: Kerekes Zoltán
Gitte Villesen Silent Movie című videója az előcsarnokban jó felvezetésnek bizonyul. A filmben a némafilmes eszközöket megidézve Molnár Éva, a Fészek Galéria vezetője sétál végig az épületben, őt követi a kamera, amint egyfajta szavak nélküli vezetést tart, amely a látogatót is ráhangolja a kiállításra. Az első kiállítótérben látható művek a művészet és propaganda, a szocialista rendszer és a kultúra kapcsolatát elemzik. Fő helyen láthatjuk Várnai Gyula ismert és most is működő Szivárvány című munkáját, amely katonai jelvényekből és mozgalmi kitűzőkből áll, illetve Gerhes Gábor Minden kép ellenség sorozatát is, amelyben a Ludas Matyi vicclap karikatúráin szereplő absztrakt műalkotásokat festette meg. A munkás-fogalom toposzát vizsgálja Artur Żmijewski videója, amelyben egy ma is működő gyárban hozzák létre az ott dolgozók a „rájuk” reflektáló munkákat, felvillantva a mai napig élő kliséket. Ezzel a munkával, amely az elkészült, és köztéren bemutatott műalkotásokkal zárul, átérünk a kiállítás másik értelemszerűen központi témájához, amely a szocialista realizmus egyik örökségével, a köztéri szobrokkal próbál szembenézni. Esterházy Marcell munkája a Lechner és Munkácsy büsztök társaságában camouflage-ként beépül a Fészek eredetileg ott lévő műalkotásai közé. A vezetők ledöntött szobraira utaló önmegsemmisítő alak ironikus gesztusa jól érzékelteti a rendszer önpusztítását, a maga által előidézett ellehetetlenülést és összeomlást. Külön térben elhelyezve erőteljesen hatnak Ciprian Mureşan felhalmozott gipszmásolatai a jól ismert szocreál köztéri szobortípusokból (anya, munkás stb.); a kísérőfüzetből tudjuk meg, hogy a Holt terhek piedesztáljai valójában rézmetszeteket rejtenek.
Ciprian Muresan: Holt terhek. Fotó: Simon Zsuzsanna
Különösen érdekesek azok a kevéssé ismert munkák, amelyek a személyes mikrotörténeteken keresztül kísérlik meg a múlttal való szembenézést annak a generációnak a szemszögéből, amely személyesen már nem élte át a korszakot. Ipsics Barbara Csevegés című videójában a nagyapja meséli el spontán módon és megszakítások nélkül a kommunista elvekhez és a szocialista rendszerhez fűződő elkötelezett viszonyát, miközben a művész az idős férfi haját vágja. A szerző csak akkor nyilvánul meg, amikor nagyapja egy-egy a rendszerhez kapcsolódó fogalom után visszakérdez, hogy hallott-e róla: sokatmondóak a lány tagadó válaszai. Ugyanakkor a közös cselekvés arra utalhat, hogy a két fél együtt próbál szembenézni az elmúlt időkkel és a megváltozott helyzettel. Ipsics videóját körbeveszik a lépcsőforduló két oldalán található művek. Kovács Olívia Mások múltja című festménysorozata az archív fotókon alapuló kortárs trendből indul ki, a művész az anyjától kapott családi fotókat értelmezi újra azok megfestésén keresztül. Az egyén felé irányuló társadalmi elvárások és követendő minták kerülnek előtérbe Molnár Dóra Eszter kollázsain, amelyeken izgalmas grafikai konstellációkká, életutakká alakulnak át a szabásminták. A varrási instrukciók mellett megjelenő fogalmak, mint a „diplomás”, „szociális” „heteroszexuális”, „körültekintő és „takarékos” utalnak az akkori elvárásokra, az egyformasággá alakuló egyenrangúság eszményére, valamint a nagy kultusznak örvendő divatmagazinokat felidézve, a klasszikus női szerepekre is.
Baglyas Erika munkája. Fotó: Simon Zsuzsanna
Baglyas Erika jól ismert „zsebkendő” munkájában, a Politikai barátságban is a személyes viszonyulás válik dominánssá: egymás mellett jelennek meg a Kádár Jánosnak íródott hivatalos dicsérő levelek valamint a művész gyerekkori emlékeire alapuló tárgyilagos és őszinte írások. Az egyik legizgalmasabb munkában is személyes életutakon keresztül foglalkozik a kiállítás a kapitalizmusba való átmenet kérdésével – Phil Collins Marxism today (prologue) című dokumentarista stílusú filmjét külső helyszínen, a Cirko-Gejzír moziban vetítik. A harmincöt perces filmben három olyan nő visszaemlékezését követhetjük nyomon, akik a hajdani NDK-ban marxizmus-leninizmust oktattak. Az érzékenyen szerkesztett interjúkban, melyek izgalmas dinamikába kerülnek az archív jelenetekkel, felmerülnek a kilátástalanság, az újrakezdés kérdései, amelyekre mindenki gyökeresen más választ ad.
Phil Collins: Marxism Today – videórészlet
A múlt továbbélésének érzése, az idősíkok találkozása ritkán tapasztalt élményt eredményez. Tulajdonképpen maga a Fészek Klub is a kiállítás részévé válik, nem pusztán helyet ad annak, hanem kiterjesztett installációként nyűgözi le a látogatót, és rántja vissza a múltba. A munkák nem válnak illusztrációkká, hanem tényleges reflexió történik. A nézőnek mégis az az érzése támad, hogy az épület adta lehetőségek nincsenek teljesen kimerítve, kicsit üresek a legendás klub terei, örömmel láttunk volna még néhány új művet. Ugyanakkor mégsem áll fenn az a veszély, hogy a tér elnyomná a munkákat, hanem éppen ellenkezőleg: gyakran humoros és játékos megoldásokat használva sokkal inkább ismét életre kelti azt, sajátos párbeszédet és átfedéseket generálva múlt és jelen között.
Kurátor: Nagy Edina
Társkurátorok: Bene Zsófia, Feigl Nóra, Juhász Anna, Márton Zsófia, Mucsi Emese, Salamon Júlia
A kiállítás június 20-ig látható a Fészek Művészklubban. Phil Collins filmjét június 18-án 20:15-kor vetítik a Cirko-Gejzir moziban. Június 19-én 15:00 órától tárlatvezetés, 17:00-től pedig kerekasztal-beszélgetés várja az érdeklődőket.
Esterházy Marcell munkája a Fészek terében. Fotó: Artdetektor
A cikk lejjebb folytatódik.