Nem könnyű elképzelni, hogyan tud egy idegen, fiatal nő beépülni egy minimum hipererőszakos, hipermacsó társadalomba, illetve annak peremközösségeibe? Be tud.

Vér és arany. Koleszár Adél a Supermarket-ben

Nem könnyű elképzelni, hogyan tud egy idegen, fiatal nő beépülni egy minimum hipererőszakos, hipermacsó társadalomba, illetve annak peremközösségeibe? Be tud.

2015-08-05

New Routes of Faith, Supermarket Galéria
augusztus 8-ig.

Koleszár Adél egy ösztöndíjjal két éve él és fotózik Mexikóban. De nem cuki és ártalmatlan történelmi nevezetességeket, népviseletben táncolgató embereket vagy lenyűgöző tájakat, hanem vért, halált, könnyeket, sebeket. Szegényeket, prostituáltakat, bűnözőket, drogfüggőket, azaz a társadalom peremét. Ami jelen esetben nem egy szűk réteget, hanem kb a társadalom legnagyobb részét jelenti.

 

Jesus Malverde híve, Culiacan, Mexico, 2015.

A projekttel kapcsolatban a legmeglepőbb talán a fotók elkészülésének puszta ténye. Nem könnyű elképzelni, hogyan tud egy idegen, fiatal nő közel kerülni, beépülni egy az előzetes tudásunk alapján is minimum hipererőszakos, hipermacsó társadalomba, ill. annak is peremközösségeibe? A fotók ugyanis nem teleobjektívvel készültek, és itt ez szó szerint és metaforikusan is értendő. Koleszár Adél sokszor konkrétan bőrközelben fotózza az embert. Olyan intimitásban, hogy a látás mellett és közben, szinte az orrunkban érezzük e világ sűrű, fullasztó, nekünk egzotikus szagát, és tapintjuk, az ujjbegyünkkel érezzük a bőrét. A durva, sebektől tarkított, majdnem mindig tetovált, ékszerekkel ékesített, esendő bőrt és húst.

A Szent Halál híve, Culiacan, Mexico, 2015.

Koleszár Adél fotóin egy számunkra Másik, idegen és sötét világ jeleit látjuk. Olyan világét, amelyben kapásból nem biztos, hogy életben tudnánk maradni. Mexikó sokféle értelemben évek óta háborús övezet. Kis, lokális, de annál pusztítóbb erejű és számú permanens banda- és drogháborúk, csaták, öldöklések színtere. Amelyet nemcsak egy idegen nem él túl, de az ott élők sem. Példa erre a hideglelős éjszakai kép a tömegsírról, temetőről.

 

 Juarez hírhozó angyalai, Ciudad Juarez, Mexico, 2015.

A képek azonban nem puszta látleletei és általános illusztrációi egy társadalmi állapotnak, hanem szinte antropológusi pontossággal határolnak le és határoznak meg, járnak körül egy területet, témát, ez pedig a hivatalos vallásosságon  kívüli, túli, nem sztenderd vallásosság, hit különböző formái. A társadalom peremén élők, a bűnözők a maguk módján ugyanúgy hisznek, ahogy azok, akik nem ölnek, csalnak, hazudnak, kereskednek a testükkel stb., tehát akik nem követnek el bűnt nap, mint nap. A drogkereskedőknek, bevándorlóknak, gyilkosoknak, prostituáltaknak is van istene, vannak szentjeik, mégha ezek az istenek és szentek  legtöbbször a halál istenei, szentjei.

  

 Tömegsír, Ciudad Juarez, 2015.

A képeken bemutatott világ halállal átitatott, több szempontból is halálközeli világ. A halálnak, az ördögnek vagy Sátánnak, és gyilkos, rabló szenteknek hatalmas kultuszával. Ebben a világban az életről nincs mesterségesen leválasztva, eltávolítva a pusztulás, nincs szemérmesen elhallgatva, elleplezve, hanem az élet részét, a mindennapok részét képezi. Élet és halál egyetlen hatalmas karneváli forgatagban zúdul és zuhan arra, aki ebben a világban elmerül.

 

 A Fekete Angyal híve, Pachuca, Mexico, 2015.

Koleszár Adél pontos, érzéki, részletgazdag, intim, megvalósításukban és kivitelezésükben perfekt képei, amelyeket egy kis katalógusban, könyvben is kézbe- és megvehetünk, egyszerre kívülről és belülről beszélnek egy világról, amiről nekünk max. a híradások sokkoló perceiből vagy egy-egy művészfilmből (pl. Alejandro González Inárritu filmjeiből) lehet tudomásunk.

Cimkék: fotó, kiállítás, kortárs művészet,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Elérhetőség, szabadság, precizitás - Supermarket Gallery - interjú

Ma még látható Füredi Tamás Retúr Rennes című kiállítása a Supermarket Gallery-ben, pár nap múlva pedig egy beérkezett művésszel, Gerber Pállal működnek együtt. Galériás interjúnkban Lendvai Linda.