Romániában, Tordán született, családja a II. világháború vége felé költözött Nagyváradra, Gross innen szökött át 1947-ben Magyarországra. Érettségi nélkül felvették az Iparművészeti Főiskolára. 1949-ben a grafikai tanszék átkerült a Képzőművészeti Főiskolára, itt szerzett diplomát. A főiskolán Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György és Koffán Károly voltak mesterei, de erősen hatott rá Van Eyck, Kondor Béla és Szabó Vladimir művészete is – ismerteti az MTI.
Édesapja nyomdokain haladva, aki festő és rajztanár volt Erdélyben, maga is festőként kezdte pályafutását- részletezi az artPortal művész-adatbázisa. Korai akvarelljei rendkívüli tehetségről és kompozíciós, valamint kolorista készségről tesznek tanúbizonyságot. Főiskolai évei alatt a Szépművészeti Múzeumban behatóan tanulmányozta a régi mesterek, különösen Rembrandt és Dürer rézkarcait, s maga is ezt a műfajt kezdte művelni.
Budapest, a kék álmok városa
Neve egybeforrt a rézkarc műfajával. Aprólékos, szeretetteljes, eleven munkáival aratta legnagyobb sikereit. Kifejezetten szerette volna megújítani műfaját, színekkel, leheletfinom technikákkal kísérletezett. Műveiből életöröm, játékosság, egyfajta mágikus realista világszemlélet árad. Reális elemekből épített valóságon túli világokat, öntörvényű, sajátos módon. Nem pusztán mesevilág az, amit létrehozott, életművében jelentősége van a tisztelatadásnak is, „Emléklapokat” készített például Kondor Bélának és a régmúlt idők nagyjainak, Jan van Eycknek, Andersennek és Bachnak, akikről úgy tartotta, hatással voltak művészi gondolkodására.
Kondor Béla nyitja meg Gross Arnold kiállítását a Derkovits-teremben, 1970-ben. Forrás: c3
Rengeteg hazai egyéni kiállítása mellett külföldön is sikerei voltak. Munkásságáért 1955-ben és 1967-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott, 1987-ben érdemes művész lett, 1995-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2008-ban a Pro Urbe Budapest díjat vehette át. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Tavaly kitüntették a Nemzet Művésze díjjal.