A Közösségi Pénzügyek Művészeti Dolgozóknak projekt a Katalizátor Díj 2014 felhívására készült. Olyan projektek kidolgozására vártak javaslatokat, amelyek a kortárs képzőművészeti szakma önrendelkezését segítik elő. Ez a projekt kutatási fázisban van, ennek részeredményeit lehet most itt olvasni, az artPortal „megélhetés-vitájának” részeként. A projekt teljes bemutatására az év végén kerül sor a tranzit.hu szervezésében.
A jelenlegi kultúrpolitikai helyzetben a kísérleti, független és civil kezdeményezések nem támogatottak, sőt a kortárs művészet egyes megjelenési formái teljesen ellehetetlenültek. A művészeti tevékenység hazai, közpénzből történő támogatása egyre erőteljesebben a politikai függés állapotába kívánja kényszeríteni az alkotókat (ld. MMA). A komoly művészeti munka eddig elképzelhetetlen volt az állami finanszírozás és központi pályázati rendszer nélkül, mostanra viszont teljesen új utakat kell találni fenntartására, a szakma ilyen szempontból is a saját lábára kell, hogy álljon.
Nincs tudomásunk olyan finanszírozási vagy támogatói modellről, amely időt ad a művésznek átgondolni a stratégiáit, nem várva el tőle konkrét és azonnali eredményeket, produkciót. Nincs olyan finanszírozási modell, mely dialógusra és közösségi felhasználásra épülne, s amely aktívan jelen lenne az alkotói munkafolyamatokban. Térségünkben nem alkalmazzuk a közösségi, önfenntartó gazdasági modelleket sem, melyek csökkentik a külső forrásoktól és az ideológiai befolyásra törekvő állami finanszírozástól való függést.
Klikk a képre!
Amikor elkezdtünk ezen a problémán gondolkodni, akkor egy közösségi bank-rendszert vizionáltunk, mely a művészeket konkrét pályázatírási munkában segíti úgy, hogy a szükséges időintervallumban financiális stabilitást biztosít nekik. Ezt a pénzügyi segítséget hitel formájában képzeltük el, a művész műtárgykölcsönzésével egybekötve. A jelen jogszabályok szerint akkor tudjuk ezt a rendszert működtetni, ha a pénz-kölcsönzésünk nem hitelnek minősül, hanem VALAMI MÁS-nak. De minek? Többek között ezért is vetettük el már a kezdeti fázisban a banki modellt, és kezdtünk el kutatni több lehetséges modell után.
Melyek az alapelvárások egy ilyen modellel szemben?
1. Ne legyen profitszerzés.
2. Legyen rendszeres.
3. Legyen nyitott, mindenki számára elérhető.
Mikrohitel, C.A.F. A rövidítés a spanyol Comunidades Autofinanciadas (Önfenntartó Pénzügyi Közösség) rövidítése. Olyan pénzügyi csoportot takar, ami felett nem állnak külső tulajdonosok, csak és kizárólag a csoport tagjai tulajdonolják a csoportot. Minden döntésben a csoporttagoké a döntő szó. A csoport szabályait, döntéseit, működését a csoporttagok hozzák meg, illetve ők alkotják meg azokat a saját igényeikhez igazítva. A C.A.F. gyakorlatilag „részvénytársaságként” működik. A tagok a belépéskor és azt követően folyamatosan jegyzett részjegyeket vesznek, s így tulajdonossá válnak a csoportban. Csak úgy válhat valaki csoporttaggá (vehet fel pénzt a csoporttól, vehet részt a közös döntésekben), ha részjegye van a csoportban. A részjegyek konkrét értékét a csoport határozza meg. A részjegyek értékét be kell fizetni a közös kasszába. Ez a közös pénz jelenti azt a keretet, amely hitelként kihelyezhető a tagok igénye és döntése szerint.
Közös bankszámla-sejtek és hálózatok. Ezek nagyon kis számú, főleg baráti társaságok, mely tagjai (6-10 fő) egyetlen egy bankszámlával rendelkeznek, és minden bevételük és kiadásuk erről a számláról történik. Ez nagyobb financiális stabilitást és rugalmasságot nyújt a résztvevőknek annál, mintha egyénileg kellene megoldaniuk pénzügyi problémáikat. Ebben a rendszerben a rendszeres találkozás, a tagok közötti viszony meghatározó szerepet kap, stabilitása a tagok egymás felé tanúsított bizalmára, nyitottságára épül. Tudatosság és kooperáció fontos elemei ennek a fajta együttműködésnek, hiszen a gazdasági helyzetekre gyorsan reagáló, több közösségi stratégiák felvonultató társaságok tagjai alapszinten befolyásolják egymás életét, meghatározva azt is, hogy időszerű-e egy nagyobb technikai eszköz vásárlása vagy egy külföldi utazás.
Ennek a víziónak vannak intézményesített (értsd: banki) formái is, az egyik ez: http://www.mitgruenden.at/
Közösségi bank és közös műtárgy-gyűjtemény. Ez a modell a művészek által kölcsönadott műtárgyakat tekinti tőkének, és erre építi stratégiáit. Itt erős brand-építés szükséges, erős kapcsolatrendszerrel. A konkrét anyagi segítségnyújtáson túl e gyűjtemény építése a fő szempontja ennek a modellnek. Mivel az egyes munkák magukban nem biztos, hogy akkora értéket képviselnek, mint egy bizonyos szempontok szerint összeállított kollekció részeként, ezért érdemes a gyűjteményépítésre koncentrálni, és úgy tekinteni rá, mint tőkére. A közös bankba beérkező pénzt közösen kialakított, kamatmentes kölcsönzési modell alapján kapják azok, akik a projektben részt vesznek, és szükségük van meghatározott összegekre művészeti céljaik eléréséhez.
Művészeti ügynökség. Fiatal kortárs művészek szakmai előmenetelét segítené. Önfenntartó projektként működne, több kampányt futtatna egyszerre, pénzügyi motorral a háttérben. Ld. különféle crowdfunding, azaz közösségi finanszírozó kezdeményezések: Kickstarter, Indiegogo
Erős arculattal, határozott nemzetközi jelenléttel kell rendelkezni, hangsúlyozva az ügynökség elsődleges célját: a fiatal művészek financiális segítését. Magyar viszonylatban az ACAX jó példa kortársművészeti ügynökségre, melynek profilja a rezidencia- és csereprogramok (exchange) szervezése. A mi fő profilunk a financiális stabilitás elősegítése és az új projektek megvalósítása.
Szívesség Bank. A megosztáson alapuló gazdasági modellek egyik formája. A résztvevők a tudásukat és az értékeiket vonják be a rendszerbe, és ezeket cserélik ki egymás között. Ennek egy konkrét példája az OFF-Biennále Budapest által indított OFFshare kísérleti modell, melynek hosszú távú működésére még nincsenek konkrét tapasztalatok. Egy ilyen modell életképességét elősegíti bármilyen (intézményes) keret, melynek a résztvevői eleve ennek részesei (például egy egyetem tagjai, vagy egy művészeti egyesület tagjai).
Művészek által működtetett saját galéria. Néhány, azonos vízióval rendelkező művész összeáll, és létrehoz egy kereskedelmi galériát. A műtárgyeladással egy fizetett gazdasági szakembert bíznak meg a tulajdonosok, akinek fizetést és részesedést adnak a munkák értékesítéséért. A kezdőtőke alapját az alapító művészek által beadott munkák jelentik, melyeket egy nyitó-kiállítás keretei között adnak el, jól kitalált stratégia alapján.
A cikk lejjebb folytatódik.