Új rektora van a Képzőművészeti Egyetemnek. Sokan sokmindent várnak tőle: a leromlott infrastruktúta javítását, fejlesztést, a kurátorszak megvédését, jövőképet. Megkérdeztük, mit

"Nagyon mélyen voltunk eddig." Interjú Csanádi Judittal

Új rektora van a Képzőművészeti Egyetemnek. Sokan sokmindent várnak tőle: a leromlott infrastruktúta javítását, fejlesztést, a kurátorszak megvédését, jövőképet. Megkérdeztük, mit tesz, mit tehet.

2016-05-15

A Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) élére 2013-ban kinevezett Somorjai-Kiss Tibor, akivel szemben az egyetem szenátusa többször jelezte bizalmatlanságát, tavaly májusban lemondott rektori megbízatásáról. Az egyetem új rektorával, a Látványtervező tanszéket vezető, és idén  február végén kinevezett Csanádi Judittal beszéltünk tervekről és lehetőségekről. Hiszen nem kevés, amit az egyetem és az új vezető szeretne: 12 milliárdos fejlesztési tervekről tudni, épületfelújításról, az Epreskert rendbe tételéről, a munkakörülmények javításáról, a nemzetközi képzés fejlesztéséről, az MKE nyitottabbá válásáról, szellemi és fizikai értelemben is.  

Fotó: Balkányi László

aP: Mire sikerült egy nagyon elhúzódó ügymenetben elérni az előző rektor távozását, addigra az egyetemen már áldatlan állapotok uralkodtak. A szinte ellehetetlenített körülmények mennyiben segítettek, hogy ezalatt összekovácsolódjon az új csapat, mely a változtatásokat akarja?

Csanádi Judit (Cs. J.): Somorjai-Kiss Tibor rövid rektorsága alatt szellemileg  elfogadhatatlanul alacsony szintű vezetés jött létre. Nem tisztem értékelni az időszakot, de már az első két szenátusi ülés botrányba fulladt. Egy évig húzódott, míg végül a szenátus huszonkilenc-hat arányban megbuktatta őt. És még fél évig húzódott a lemondatása. Ez a szembenállás összekovácsolt bennünket, beszélgetni kezdtünk – ez korábban nem volt jellemző – fontos kérdésekről. Ezért a csapatért vállaltam el a vezetést.

Csanádi Judit. Fotó: Csanádi Gábor / juditcsanadi.blogspot.com

aP: Ebből a párbeszédből, csapatmunkából született meg a pályázatában körvonalazott számos kérdés: az intézmény rekonstrukciójának szükségessége, a fizikai és szellemi nyitás? Egy ilyen nagyon nehéz helyzetben miért vállalta el a vezetést?

Cs. J.: Kellett hozzá valaki, hogy az ügy, a csapat élére álljon, kellett valaki, aki konzekvensen, lépésről-lépésre végiggondolja a változtatás menetét. Sokszor csak apróságokon múlnak a dolgok. Még csak néhány hete voltam rektor, amikor egy alkalommal, belépve az épületbe feltűnt, milyen nyomasztó sötét van. A főkapu melletti üvegfal időtlen idők óta zárva van. Harminc év szemetét pakoltuk ki, s kinyitottuk a spalettákat. Áradt be a fény. Nagyon sok minden ilyen evidens és egyszerű, csak beszélgetnünk kellett hozzá. A rektori pályázatomban leírtakat megvitattam azokkal, akikkel együtt gondoljuk az egyetem megújulását. Az ingatlan fejlesztése nélkül nem lehet tartalmi megújulást tervezni.

aP: Nagyon nehéz helyzetben van az oktatás mind az anyagi támogatás, mind pedig az önállóságának, szellemiségének megőrzése szempontjából. Minek köszönhető, hogy a minisztérium, a politikai vezetés támogatja ebben önöket? Ez az ön rektori kinevezésének, vagy a kancellár személyének tudható be?

Cs. J.: Nagyon mélyen voltunk eddig, nagyon rossz helyzetben. A sajtóban megjelent 12 milliárd forinttal még nem rendelkezünk. Azt látom, hogy a kormányzat, egészen pontosan az államtitkár látja, érti és támogatja, hogy ez az összeg szükséges és ésszerű. Ahhoz, hogy az egyetem sokkal jobb színvonalon működhessen, ez a támogatás elengedhetetlen. Az egyetem romokban heverő épülete kifeketéllik a világörökséghez tartozó Andrássy útból, ami méltatlan a világörökség és a főváros szempontjából is. Terveink szerint már a következő szemeszterben elindítanánk az angol nyelvű képzést, de ahhoz 156 új hallgatónak kellene helyet biztosítanunk, amire az épület jelenlegi állapotában alkalmatlan. A jelenlegi korszerűtlen körülmények között, modern technikai felszereltség, multimédiás előadótermek nélkül mindez nem indítható el.

Fotó: Balkányi László

aP: Pályázatának központi eleme az intézmény nyitottá tétele. Ez szellemi és fizikai nyitottságot is jelent. Az „open-art” projektben mit fogalmaztak meg?

Cs. J.: Szellemi megújulás nélkül fizikai megújulásról sem lehet beszélni, így a két program, a Dávid-tér létrehozása és az open-art szorosan összekapcsolódik.  Hét alkotóművész tanszéke van az egyetemnek, de nincs egy olyan közösségi tér, ahol a diákok és tanárok összetalálkozhatnak. Egy olyan hely, ahol beszélgetni, közös programot lehet csinálni. Ezért találtam ki az alkotó-hetet. Ezzel indul el a tanév első hónapja. Ezért hirdettük meg azt a programot, melyben kisebb csoportokban kell a különböző tanszékek hallgatóinak egy-egy témát közösen feldolgozniuk. Még tartanak a jelentkezések, de már nagyon sok közös munkaterv megszületett. Ez a projekt olyan közös munkákat jelent, amelyekben olyan szakok találkoznak egymással, dolgoznak közösen, ahol eddig nem volt párbeszéd. Olyan teamek fognak létrejönni, ahol a diákok az együttdolgozás örömét és nyitottságát élhetik át. Az angol nyelvű képzés egyelőre még nem akkreditált képzési forma, de korábbról van államközi kapcsolata az egyetemnek, így addig, amíg az nem indulhat el, is tudunk részidőre külföldi hallgatókat fogadni. Bízom benne, hogy nagyon hamar elindíthatjuk az új képzési formát, aminek az is feltétele, hogy álljon az új épület, ahol fogadni tudjuk a diákokat.

aP: Számos színházban alkotott látvány és díszlettervezőként. Közel húsz évig tanított egy montreali egyetemen. Ezeket a tapasztalatait összegezte a Látványtervező Tanszék vezetőjeként, ahol kicsiben ilyenfajta közös alkotásokat folyamatosan működtetett? Ezt kellett most alkalmazni egyetemi méretekre?

Cs. J.: Nekem ez a normális működés. Biztosan benne van a színházi működésem is, ahol a legkülönbözőbb területekről érkező emberek csapatban alkotnak, s ebből a közös gondolkodásból inspirálódnak az ötletek. A kávézó megnyitására az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára meghirdetett pályázaton a kávézó építészeti pályázatát adtuk be, s nyertünk pénzt. A tervek alapján a régi Műcsarnok ajtaját kinyitjuk az Andrássy útra, s ott nyitjuk meg a kávézót. Nagyon fontos, hogy az intézménynek milyen kapcsolata van a várossal. Járnak-e ide emberek? Hogy legyen egy olyan közös tér, ahol együtt lehet gondolkodni. Az átalakítás során az egykori Mintarajz-tanoda, ahol a régi műtermek vannak lesz az egyetem főbejárata. Itt, a kétkarú lépcső által alkotott helyen hozzuk létre a Dávid-teret, s ez alatt lesz az agora, egy társalgó, ami szintén beszélgetésekre alkalmas hely, de alkalmi installációkat is ki lehet itt állítani. Remélem, hogy ez a nyitás behozza a várost, érdekes és érdemes lesz bejönni ide. Ma elengedhetetlen egy ilyen kommunikatív, a világra nyitott, nagy levegőjű és terű hely a jól működő szellemi munkához. Az agora, a központi hely a belső nyitást, az utcára nyitás a városhoz kapcsolódást jelenti számunkra.

Fotó: Balkányi László

aP: A felújítás részét képezi az Epreskert is.

Cs. J.: 1974-ben egy acélszerkezetű BNV pavilont telepítettek a kertbe, ahol hat műterme van az egyetemnek. Ez az ideiglenes épület megérett a bontásra, és ezzel párhuzamosan megtörténik a kert felújítása. Hogy milyen módon lehet pótolni majd a lebontott épületeket, azt építészekkel közösen gondoljuk végig. Ha ebben az évben valóban megkapja az intézmény a pénzt, és ki lehet írni a felújításra a tervpályázatot, akkor már idén elindulhat a felújítás és átalakítás, ami körülbelül három év alatt készül el. Bár biztosítékunk nincs a támogatásra, bizakodó vagyok. Elkezdődtek a tárgyalások, találkoztam a kerületi polgármesterrel és a Nemzeti Vagyonkezelő ZRT munkatársával. A felújítás támogatását jelzi talán az is, hogy egy még idén felhasználandó, százötven milliós támogatást kaptunk a homlokzat felújítására, melyből először az épület ablakainak, nyílászáróinak felújítását tervezzük. Az épület a világörökség része, nagyon gondos és részletes tervek alapján kell a felújítást végezni. Nehezebbnek tűnik az átalakításra szükséges pénz megszerzése, de bízom benne, hogy végig tudjuk csinálni.

aP: A színház, ahogy említette, csapatjáték. Az egyetem vezetése számos új feladatot jelent.

Cs. J.: Két hónapja vagyok még csak rektor, de már mindennek nekiszaladtam. Összeírtam, eddig mit csináltam. Nagyon sűrű a naptár, hol mindenhol jártunk, mi mindent csináltunk, mivel foglalkoztam és mivel nem sikerült, mert nincs rá elég időm. Látom, hogy muszáj elengednem dolgokat. Megbízom a munkatársaimban, s teljes mértékben rájuk hagyom azokat a feladatokat, amelyekért ők a felelősek.

Fotó: Balkányi László

aP: Meddig nyújtózkodhat az új ötletekkel? Belefutott már olyan határokba, ahol azt érzékelte, megkötik a kezét?

Cs. J.: Három hónapot adtam magamnak, hogy marhaságokat csináljak, felmérjem azokat, s kialakítsak egy jó működést. A legfontosabb most az építészeti pályázat elfogadtatása és az open-art elindítása. Ugyanilyen fontos a honlap megújítása, ami már megkezdődött. Egyelőre nem érzékelek megkötöttséget, úgy látom, jó a kapcsolat a vezetés és a kancellár között. De hatóságilag nincs tisztázva a feladatkörök delegálása, hogy kinek a feladata a kormányzattal kommunikálni, amit szeretnék a saját hatáskörömben tudni. Érzékeny kérdés, hogy ez a rektor vagy a kancellár hatásköre-e. Ezeket mind tisztázni kell a harmonikus működés érdekében. Felvettük a kapcsolatot a többi felsőoktatási intézménnyel, hogy megismerjük a többi intézmény működést, vezetését. Nagyon hasznos információt szolgál minden ilyen látogatás.

aP: A kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek képzés a korábbiakkal szemben jelenleg csak mesterképzési szakon (BA) megszerezhető végzettségi szint. Terveik szerint változtatnak-e ezen?

Cs.J.: A legnagyobb mértékben. Az előző vezetésnek ez volt az egyik legkeményebb döntése. Mindent megteszünk azért, hogy a lehető legkevesebb kimaradással folytatódhasson az MA-képzés.

Fotó: Balkányi László

aP: Eddigi életében fontos volt a színházi munka, a tanítás. Bele fog férni mindez a jövőben, is vagy ezekről most le kell mondania?

Cs. J.: Jelenleg semmi más nem fér bele az életembe. Nagyon pörgős volt az elmúlt két hónapom, amit le kell csendesítenem. Ugyanakkor nagyon hasznos volt mindaz, ami eddig történt. Sikerült szinte minden egyetemmel valamilyen együttműködést körvonalazni. Most éppen azon dolgozom, hogy kapcsolatot építsek ki a Műszaki Egyetem és a mi egyetemünk doktori iskolája között. Jelenleg még heti két alkalommal tanítok, de látom, szeptembertől jóval kevesebb idő marad erre. „Hívő” vagyok, s hiszek abban, hogy amiket elterveztem, megvalósulhatnak.

Szerző: Marton Éva
Cimkék: kortárs művészet, művészeti oktatás, kulturális politika, interjú, MKE,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Az MKE oktatói a röghöz kötés ellen

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Oktatói Hálózatának (MOHA) tagjai szerint művészhallgatók esetében különösen értelmetlen és "morálisan elfogadhatatlan" a hallgatói szerződések erőltetése.

Kipakolás Bécsben: diplomakiállítás

„Miii? A bankokba dugják a pénzt az oktatás helyett?!...” A bécsi művészeti egyetem végzősei elkötelezett és persze fiatalos lendületű munkákkal jelzik: bejelentkeznek az új művészelit szerepére.

Fizetésképtelen a Képzőművészeti Egyetem

Körlevélben közölte dolgozóival az MKE, hogy nem képes kifizetni a béreket. Eközben a 2014-es magyar költségvetésben 4,5 milliárd szerepel az MMA neve mellett, amely meglehet, az MKE-n szerephez jut.