Velencében a „biennálé-mentes” hónapokban is élénk a kortárs szcéna: ezekben a napokban zajlik például a 2006 óta minden évben több kategóriában kiírt Arte Laguna Art Prize döntőbe jutott résztvevőinek kiállítása az Arsenale-ban. Az április 8-ig látogatható, Igor Zanti zsűrielnök által kurált kiállításon a 11 tagú nemzetközi zsűri döntése értelmében 115-en mutathatják be a pályázatra beküldött munkájukat, köztük a festmény-kategória 25 kiállítója között Jászberényi András és Dávid Zita, utóbbi művész az egyik különdíj, egy bodrumi rezidencia-programon való részvétel nyertese is lett.
Párizs és Budapest mellett aatoth franyónak lassan egy évtizede Thaiföld a másik otthona, ahol a dzsungel határán felépített műtermében alkot és a Sila Far Khao melletti kolostorban végez lelki gyakorlatot. Az őserdő elementáris ereje, a thai-burmai határon elterülő buddhista kolostor szerzeteseinek őszinte spiritualitása és mindezzel szemben a nyugati fogyasztói kultúra, a civilizáció buldózereinek „munkája” és a kesernyés füsttel égő bozót szagának terjedése együttesen hatnak aatoth alkotásaira, melyeket most születésük helyéhez egészen közel, a Chiang Mai Art Museumban állít ki. Aatoth műveit a múzeum egy helyi művész, Pakitsilp Varamissara munkáival párbeszédbe állítva mutatja be.
Sugár János a magyar résztvevője annak a Drinkers of Quintessences című csoportos kiállításnak, ami a montreali Darling Foundry-ban látható május 6-ig. A – mint nevéből is kitűnik – egykori üzemcsarnokokban kialakított non-profit kortárs kiállítóhely tárlatának címét egy Charles Baudelaire-poémából kölcsönözték. A kiállítás olyan kanadai és európai művészek munkáit mutatja be, akik számára a kortárs alkotás többet jelent egyszerű vizuális effektusok létrehozásánál, s ennélfogva műveik szemlélőitől is a művészet fogalmáról alkotott nézeteik újragondolását várja el a látottak puszta rögzítése helyett. A tárlaton szereplő, az elmúlt tíz évben született munkák a „meditáció himnuszai”, amiket eltérő megközelítésmódjuk ellenére is összeköt a transzcendencia kutatása. Sugár János Tűz a múzeumban című projektjének egy speciális változatával szerepel, aminek részleteit a kiállítóhely honlapjára feltöltött külön kiadvány is ismerteti az érdeklődőkkel. A projektet a hazai közönség többek között az első OFF-Biennáléról ismerheti. A Caroline Andrieux által kurált tárlat a Darling Foundry és a Casino Luxembourg – Forum d’art contemporain együttműködésével valósult meg és 2019. januárjában Luxemburgban is bemutatásra kerül majd.
Április 5-én nyílik és július 9-ig tart a párizsi Grand Palais Artistes & Robots című kiállítása, mely mintegy 40 művész segítségével olyan kérdésekre keresi a választ, amiket az automatizáció és a robotizáció térhódítása, a mesterséges intelligencia megjelenése vet fel a művészetben, mint például: mi az, amit a robot meg tud csinálni és a művész nem?; ha a robotnak van mesterséges intelligenciája, akkor van képzelőereje is?; kinek a kezében van a döntés: a művészében, a robotéban, a mérnökökében, a művek befogadóiéban, vagy együttesen valamennyiükében? A kiállított munkák egyben figyelmeztetnek is: a mesterséges intelligencia nagy segítség lehet, de azzal is fenyeget, hogy önjáróvá válik, s az embert pusztán végrehajtó szerepre kárhoztatja. A tárlaton – olyan művészek társaságában mint Jean Tinguely, Manfred Mohr, Peter Kogler vagy Takashi Murakami – Nicolas Schöffer és a computer art egyik úttörője, Molnár Vera munkái is szerepelnek. A tárlat szórólapja a gazdag, előadásokat, performanszokat, filmvetítéseket tartalmazó kísérőprogramok részleteibe is bepillantást enged.
A Magyar Kárpitművészek Egyesületének tagjai több külföldi helyszínen is szerepelnek mostanában. Az első, április 4-én nyíló és május 8-ig látható, Miniatűr textilek című tárlaton a magyar művészek horvát pályatársaikkal közösen állítanak ki a Zágrábi Magyar Intézetben. A kiállítás gondolata a magyar kárpitművészek ugyanitt tartott tavalyi bemutatkozásán született meg, ekkor alakult ki a kapcsolat a magyar egyesület és a horvát ULUPUH iparművészeti egyesület között. A Tápai Nóra és Branka Hlevnjak által kurált kiállításon 35 magyar és 12 horvát művész kisméretű, túlnyomó többségben az utóbbi két-három évben készült munkái szerepelnek. A tárlat kétféle megközelítést állít párbeszédbe egymással: míg a magyar művészek főként hagyományos, francia gobelin technikával készült, murális mini textileket állítanak ki, a horvátok inkább konceptuális, experimentális műveket. A kiállításhoz gazdagon illusztrált magyar-horvát kétnyelvű katalógus is készült.
Az egyesületnek a Bukaresti Magyar Intézet közreműködésével két tárlata is nyílik a közeli napokban a román fővárosban. A Magyar Intézetben április 11-étől látható a Szál variációk című tárlat, míg a Román Nemzeti Irodalmi Múzeum egy nappal később nyílik a Mesélő szálak; mindkettő május 5-ig látogatható. Előbbi helyszínen a magyar kárpitművészek új, a régi technikát átfogalmazó alternatív textiljeit mutatják be, míg utóbbiba a hagyományos francia gobelin technikával készült kárpitok és néhány kárpitterv kerülnek. A Kneisz Eszter által kurált tárlatok egy vándorkiállítás első állomásai, a sorozat szeptembertől a szófiai Balassi Intézetben, majd további bulgáriai városokban folytatódik. A két helyszínen összesen közel 30 művész munkáiból összeállított anyagnak nincs szorosan vett tematikája, a különböző látásmódú, temperamentumú művészek alkotásait a közös technika, a pamut-, gyapjú- és selyemszálak és a szövés szeretete köti össze. A résztvevő művészek névsora itt, illetve itt olvasható.
A helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ U Galériájában április 6.-május 18. között látogatható Bornemisza Eszter textilművész és Johanna Rytkölä finn keramikusművész közös tárlata, a Textilek és kerámiaszobrok. Bornemisza autonóm textilképei a városi létre és ahhoz való viszonyunkra reflektálnak. A réteges felületű műveken megjelenő töredezett és kollázsolt, valós és képzeletbeli térképek, labirintusszerűen összefonódó hálózatok gazdag asszociációs forrást kínálnak a nézőknek saját környezetükhöz való kapcsolódásuk megéléséhez. A Helsinkiben bemutatott munkák a sejtés és megértés határán mozgó állapotokat ragadják meg, amelyekben a várostérkép mint egy váz összekapcsolódik a ráépülő személyes élményeinkkel, a bennünk élő város lenyomataival. A zsákutcákkal sűrű útvesztők egyben az önazonosság keresésének metaforái, a kutatás, kísérletezés során alakuló művek és az ezek pillérein épülő életpálya leképeződései. A tárlat Bornemisza munkáit a finn kerámiaművészet középnemzedékéhez tartozó ismert alkotó, Johanna Rytkölä munkáival állítja párbeszédbe.
Erdész László galerista évek óta komoly munkát végez a kortárs magyar képzőművészet kínai népszerűsítése érdekében; egy, a segítségével létrejött tárlatról sorozatunkban is beszámoltunk már. A pekingi Magyar Kulturális Intézet most közreműködésével egy nagyobb projektet indított, melynek első állomásaként április 7-én az egyik kínai császárváros, Hangzhou City Centerének 500 négyzetméteres kiállítóterében nyílik meg a Kortárs magyar képzőművészet című, április 27-ig látogatható kiállítás. A bemutató anyaga 2019 januárjától Pekingben is látható lesz a Szépművészeti Múzeumban, majd a tárlat üvegművészeti része tovább utazik Sanghajba, ahol a Shanghai Museum of Glass-ban is önálló tárlatot kap. Az Erdész László által Johan van Dam közreműködésével összeállított kiállítás mintegy 60 művész több mint 80 festményét, félszáz grafikáját és 23 üvegszobrát tartalmazza, melyben a már lezárt életpályájú mesterek – mint Korniss Dezső, Nicolas Schöffer, Victor Vasarely vagy Bartl József – mellett többségben vannak a ma is aktív művészek, így Fajó János, Balogh László, ef Zámbó István, Barabás Zsófi vagy Botos Péter. Az anyag fő vonulatait a konstruktív-konkrét irányzatokhoz tartozó munkák, a szentendrei festészet, – a Kodály-módszer kínai népszerűségére való tekintettel – a Kodály Zoltán munkásságára rezonáló alkotások, valamint a kortárs magyar üvegművészet kiemelkedő művei jelentik. A kiállításhoz kétnyelvű, kínai-angol katalógus is megjelenik, melynek tanulmányát Johan van Dam írta.
A Kunsthalle Bratislava a kortárs vizuális művészetek progresszív tendenciáinak kiemelkedő fontosságú szlovákiai bemutatóhelye, ami április 13-tól Eastern Sugar címmel Németh Ilona nagyszabású, helyspecifikus, participatív, azaz a látogatókat is bevonó installációkra épülő projektjének ad otthont. A projekt, amelyet Prágában is bemutattak már, egy Magyarországon is hasonló módon végbement történettel, a szlovákiai cukoripar rendszerváltás utáni, a teljes leépüléshez vezető privatizációjával és annak társadalmi következményeivel, az „értékek kiárusításával” foglalkozik.
A kiállítás címe a legnagyobb szlovákiai cukorgyárra, az 1993-ban privatizált, de utána alig másfél évtizedet megért dunaszerdahelyi Juhocukor-ra utal, melynek történetében egy egész, korábban jelentősnek számító gazdasági ágazat sorsa tükröződik. A méreteiben is impozáns és a téma szálait sokféle eszközzel felfejtő tárlat alapvetően Németh szóló-show-ja, ám azon – felkérésére – az ő installációira reflektálva, dialóguspartnerként – olyan további, ismert művészek munkái is szerepelnek mint Jeremy Deller, Harun Farocki, Lonnie Van Brummelen & Siebren de Haan – az ő műveikkel a szlovákiai közönség itt találkozhat először. Németh meghívta továbbá Miroslav Eliáš muzeológust is, aki a kiállítás részeként egy cukormúzeumot rendezett be. A július 15-ig látogatható tárlat kurátora Nina Vrbanová, társkurátora Hunya Krisztina.
Győri Andrea Évának, aki ezekben a hetekben a müncheni Haus der Kunst csoportos tárlatán is szerepel, s most jelent meg a zürichi Manifestán bemutatott projektjén alapuló Vibration Highway című művészkönyve is, április 15-én Middelburgban, a Vleeshal Center for Contemporary Art-ban nyílik meg Traumatized lemon című első hollandiai szóló show-ja. Az alkotásaiban a vágyak, a fantáziák, a test és a tudat kapcsolatait kutató, tabukat döntögető, a nyilvánosságra tartozó és a magánügyek közötti határokat újra rajzoló művésznél 2017-ben diagnosztizálták a mellrákot, ám a súlyos hír nem változtatott a művészetről vallott nézetein: a június 17-ig látogatható tárlaton bemutatott legfrissebb munkái – rajzok, szobrok és videók – abba adnak nyílt betekintést, hogyan kezeli betegségét, hogyan készül testének változásaira és hogyan fogadja el azokat. A tárlat kurátora Roos Gortzak, a Vleeshal igazgatója.
Az Alsova Jihoceska Galerie Csehország déli részének egyik jelentős múzeuma, Hluboká nad Vltavou-i és Ceske Budejovice-i kiállítóterekkel, ahol az állandó gyűjtemény mellett időszaki, köztük kortárs kiállítások is láthatóak. Április 19. és július 8. között ez a galéria rendezi meg A Man is a Man to another Man című csoportos tárlat, melyre Szűcs Attila is meghívást kapott. A kiállítás címe az ismert plautusi mondásra – Homo homini lupus est, azaz Ember embernek farkasa – utal és olyan műveket mutat be, melyek vizsgálódásának középpontjában az emberi test sérülékenysége, környezetének sötét ökológiája, pszichológiai terének feltárása áll. A kiállításon, melyhez Ales Seifert kurátor tanulmányával katalógus is megjelenik, négy, a középgenerációhoz tartozó európai művész – Szűcs mellett a szlovák Martin Gerboc, a német Martin Eder és a brit Justin Mortimer – szerepel.
Egy fontos nemzetközi kiállítássorozat első állomását jelenti a rigai Kim? Contermporary Art Centre Orient című, április 21. és május 27. között látható tárlata, ami a közép- és kelet-európai térség közel félszáz fiatal, de már nemzetközi ismertségre szert tett, progresszív műfajokban alkotó művészének friss munkáival igyekszik feltérképezni a térség kortárs művészetének aktuális trendjeit. A Kim? a „Mi a művészet?” lett megfelelőjét alkotó szavak kezdőbetűiből összeállított betűszó; a Kim? Centre 2009-es megalakítása óta a kortárs lett szcéna nemzetközi integrálódásának előmozdításán dolgozik. A Michel Novotny által kurált tárlatra több, a határainkon innen és túl élő magyar művész, így Keresztes Zsófia, Király Aurora, Kokesch Ádám, Kiss Adrian kapott meghívást és magyar vonatkozása van az észt Marge Monko részvételének is, tekintve, hogy ő a Molnár Ani Galéria művészköréhez tartozik. A tárlat Riga után júniustól szeptemberig a tekintélyes brüsszeli BOZAR-ban, majd ősszel a krakkói Bunkier Sztuki-ban lesz látható.
Nyitókép: Németh Ilona: Eastern Sugar, fotó a helyspecifikus installációból. Forrás: Kunsthalle Bratislava