Több mint 130 művész, kurátor, műkritikus csatlakozott eddig ahhoz a sztrájkfelhíváshoz, amely a Facebook-on startolt decemberben, és most tucatjával jelentik be művészeti intézmények is, hogy zárva tartanak Donald Trump megválasztott elnök január 20-i beiktatási ceremóniájának napján.
A J20 art strike, amely jelszava szerint a „trumpizmus normalizációja ellen” lép fel, döcögősen indult, a kezdeményezést meglehetősen sok vita vette körül, de az eseménynek most súlyt adhat, hogy a sztrájk az Egyesült Államok számos államára kiterjed, és benne nem csak kis intézmények, galériák vesznek részt – a listájukat a Hyperallergic kezdte összeállítani. Számos intézmény munkabeszüntetéssel csatlakozik, köztük kifejezetten rangos porgresszív helyszínek is, mint például a Washington Project For The Arts a fővárosban, vagy a Vox Populi Philadelphiában.
Vannak olyan helyek, amelyek nyitva tartanak ugyan, de megváltoztatták programjukat. Ilyen a Whitney Museum is New Yorkban, amely az Occupy Museums mozgalommal együttműködve január 20-án civil beszélgetős programot rendez a sztrájkolókkal való szolidaritás jegyében (Speak Out On Inauguration Day). A meghívottak művészek, művészeti szakemberek, akik a jelenlegi politikai helyzetről és a művészeti civil ellenállás esélyeiről fejtik ki nézeteiket. A múzeum emellett pedig az egész nap folyamán rábízza a látogatóira, hogy fizetnek-e belépődíjat vagy sem. Szintén New Yorkban, a Queens Museum szolidaritási akciót tart január 20-án. Sign Of The Times: Sign Making In Solidarity címmel megnyitja termeit a tiltakozó táblákat, drapériákat, tüntetési kellékeket készítő alkotók előtt. A munkákat a publikum ingyenes nézheti meg.
Az Occupy Museums drapériája. Fotó: Artnet
A sztrájkfelhívást támogató és propagáló művészek között nagy nevek is felbukkannak, mint például Cindy Sherman és Richard Serra. A sztrájk kritikusai ezzel együtt – vagy talán éppen ezért? – eleve hatástalannak tartják a munkabeszüntetést és a tiltakozást.
Míg az Artnet azzal érvel a sztrájk mellett, hogy az végre keretet, közös platformot teremt az elszigetelt akciók helyett, a The Guardian brit napilap szerzője szerint csak arra lesz jó, hogy a benne részt vevők jól érezzék magukat. Eközben a cikk szerint a kockázatot az intézményi dolgozók, kurátorok, művésztanárok, diákok viselik, nem a befutott nagyok, akik akár Trump négy éve alatt végig sztrájkolhatnának. Emellett a szerző szerint azt is be kellene látni, hogy a művészet ma teljesen marginális az amerikai mindennapok szempontjából.
Éppenséggel a Golden Globe díjátadón megszólaló Meryl Streep szavai nyomán felcsapó hullámok nem ezt látszanak bizonyítani – igaz, a film és a filmművészet celebvilága teljesen más szinten hat, mint a képzőművészet. Ami a celebritásokat illeti: Richard Prince amerikai képzőművész, aki azzal híresült el, hogy Facebook- és Instagram postokat nagyított fel, most visszakéri egy művét annak tulajdonosától. Ez a tulajdonos Ivanka Trump, aki éppen az őt ábrázoló Prince-művet vette meg közel 36 ezer dollárért, még azelőtt, hogy apja ringbe szállt volna az Egyesült Államok elnöki posztjáért. Richard Prince most vissza akarja adni a pénzt, és kéri vissza a művet, tiltakozásul a „trumpizmus” ellen.
Menő alkotók más módon is kifejezésre juttatják politikai meggyőződésüket ezekben a napokban. A január 21-re meghirdetett washingtoni női tiltakozó óriásmenetet, a Women’s March-ot divattervezők látják el holmikkal, a tiltakozás kellékeivel, jelvényekkel, feliratos ruhákkal. A kapucnis felsőket Bob Bland tervezte, a sapkákat és jelvényeket a Dynasty ruhamárka. A sapkák felirata mintegy válaszol a kampányból jól ismert piros Trump-sapkák feliratára (Make America Great Again), merthogy úgy szól: Already Great. A horgolt cuccokkal foglalkozók közösségeként indult Pussyhat Project pedig nem kevesebb, mint 1,1 millió darab pink sapkát szeretne gyártani a felvonuláson megjelenő nőknek, direkt reakcióként Trump szexista megjegyzéseire.
A cikk lejjebb folytatódik.