Magas fordulatszámon pörgött tavaly Svájc leglátogatottab képzőművészeti gyűjteménye, a Beyeler Alapítvány. És nem kispályásak az idei tervek sem.
Évek óta egy magánalapítvány, a legendás műgyűjtő és műkereskedő Ernst Beyeler által létrehozott, saját kollekciójának és időszaki tárlatoknak is helyet adó múzeum vezeti Svájcban a látogatottsági listákat – legalábbis a képzőművészet kategóriájában, mert az abszolút első helyet nem lehet elvenni a Luzerni Közlekedési Múzeumtól. (Utóbbinak egyébként szintén van kapcsolata a képzőművészettel, tekintve, hogy otthont ad a 106 éves korában tavaly elhunyt neves svájci festő, Hans Erni műveinek.)
A Beyeler Alapítvány. Fotó: Mark Niedermann, a Beyeler Alapítvány jóvoltából
Az évzáró és egyben -nyitó sajtótájékoztatón Sam Keller, az alapítvány néhány évvel ezelőtt az Art Basel éléről érkezett igazgatója rekordszámokról számolhatott be: a bázel-rieheni intézmény tavaly minden korábbinál több, 481.704 látogatót fogadott, ami 38%-kal haladta meg az előző évi számot. 2015 blockbustere, a valóban egyedülálló Gauguin-show önmagában is 370 ezer embert vonzott. Az alapítványnak az időzítéssel is szerencséje volt: közvetlenül a tárlat előtt derült ki, hogy Gauguin egyik ismert remekművét, a Nafea Faa Ipoipo-t, amit addig egy svájci magángyűjtő letétjeként a bázeli Kunstmuseum őrzött, tulajdonosa eladta – talán a katari uralkodói családnak, bár ezt azóta sem erősítették meg –, méghozzá a festménypiacon új csúcsot jelentő árért, 300 millió dollárért. Az alapítvány kiállításán még szerepelt ez a kép, de lehet, hogy soha többet nem lesz látható Svájcban, így a helyiek közül sokan azért jöttek, hogy elbúcsúzhassanak tőle.
Az alapítvány állandó gyűjteményéből: Pablo Picasso: A borosüveg, 1926, olaj, vászon, 98 x 131,5 cm,
© 2015, Succession Picasso/ProLitteris, Zürich, fotó: Cantz Medienmanagement, Ostfildern
Igen magas látogatószámot hozott két kortárs szóló-show is, igaz mindkét esetben nagyágyúkról, világsztárokról van szó. Peter Doig tárlatára 167 ezren, Marlene Dumas kiállítására pedig 129 ezren voltak kíváncsiak, ezzel mindketten „lenyomták” a XIX. századi francia festészet egyik kiemelkedő alakja, Gustave Courbet tárlatát, amit „csak” 119 ezren tekintettek meg.
Pedig a bázeliek erre az alkalomra is mindent bevetettek, megszerezték a Musée d’Orsay-tól A világ eredete című, női nemi szervet premier planban ábrázoló, szinte sohasem kikölcsönzött legendás festményét is, amiről ma már sokan nem tudják, hogy a XX. század első felének nagyobbik részét Budapesten töltötte, báró Hatvany Ferenc magángyűjteményében. (A tavalyi év utolsó nagy dobása az orosz avantgárd híres 1915-16-os petrográdi kiállításának centenáriuma alkalmából szervezett bemutató volt, ami idén zárult, ezért adatai a 2015-ös statisztikában még nem szerepelnek.)
Jean Dubuffet: Paysage aux argus, 1955, kollázs pillangószárnyakkal, 20,5 x 28,5 cm, Collection Fondation Dubuffet, Paris, © 2015, ProLitteris, Zürich
A látogatók többsége továbbra is három országból, Svájcból, Németországból és Franciaországból érkezett, de szinte mindenhonnan többen jöttek, mint korábban, egyedül az orosz nézők száma esett vissza jelentősen. Impozánsak az alapítvány tevékenységének egyéb mutatói is: 2 ezer tárlatvezetést tartottak, 41 ezer katalógust adtak el, 20 országból, 160 forrásból 360 művet kölcsönöztek, miközben ők maguk is 47 műtárgyat küldtek másutt rendezett kiállításokra, többnyire a világ vezető múzeumaiba. A szponzori támogatások összege, főként a Gauguin-tárlatnak köszönhetően egyharmadával haladta meg az előző évit. Honlapjukra egymilliószor kattintottak, Facebook oldalukat 50 ezren követik.
Peter Fischli, David Weiss: Számkivetettek, 1984, C-Print, 40 x 30 cm, Fischli, Weiss jóvoltából
A modern és a kortárs képzőművészet nagyjainak egyéni és csoportos kiállításaival az idei program is a jól bevált receptet követi. A legtöbb látogatója az őszi Kandinszkij, Marc és a Der Blaue Reiter című tárlatnak lehet, annál is inkább, mert a valamivel több mint száz évvel ezelőtt tevékenykedett csoportnak szentelt kiállítás már jó negyedszázada nem volt Svájcban. Az idei első nagy tárlat Jean Dubuffet: A táj metamorfózisa címmel január 31-én nyílt meg és a jeles francia festő- és szobrászművész első svájci retrospektív kiállításaként hirdeti magát. Érdekes párosítást hoz a nyári kiállítás, aminek mindig kicsit privilegizált pozíciója van az Art Basellel való időbeli egybeesése miatt. Ezúttal Alexander Calder és a Fischli/Weiss művészduó munkáit állítják ki és akik jól ismerik munkásságukat, azokat bizonyára nem lepi meg, hogy a tárlat központi fogalma az egyensúly lesz.
Franz Marc: Kék-fekete róka, 1911, olaj, vászon, 50 x 63 cm, Von der Heydt-Museum Wuppertal,
Foto: © Medienzentrum, Antje Zeis-Loi/Von der Heydt-Museum Wuppertal
A Der blaue Reiter már említett kiállítása után az év egy kortárs szóló show-val zárul: az amerikai Roni Horn eltérő műfajú és különböző alkotói periódusaiból származó műveit mutatják be, köztük a papíralapú munkák, fotók és üvegszobrok mellett egy olyan nagyméretű alkotását is, ami kifejezetten erre a kiállításra készül.