Mit képviseltek a művészek, galeristák, intézményvezetők, kereskedők: kint, vagy bent? És mi van most, hogy győzött a kint? Mennyire láthatók előre a műtárgypiaci hatások?

A Brexit és a műkereskedelem

Mit képviseltek a művészek, galeristák, intézményvezetők, kereskedők: kint, vagy bent? És mi van most, hogy győzött a kint? Mennyire láthatók előre a műtárgypiaci hatások?

2016-07-08

Az EU-tagságról rendezett brit népszavazás némiképp váratlan kimenetele, Nagy-Britannia küszöbön álló kilépése természetesen a globális művészeti színtéren, mindenekelőtt a műkereskedelemben is kiemelt téma. Aki azt mondja, tudja, hogy mi lesz, nem mondhat igazat: eddig még senki sem lépett ki az EU-ból, a tárgyalásokra két év áll rendelkezésre – az óra majd akkor indul, ha a brit kormány hivatalosan is benyújtja kilépési nyilatkozatát, amit eddig nem tett meg – s egyelőre kiszámíthatatlan, milyen feltételekkel születik meg a megállapodás. Az EU nemigen érdekelt abban, hogy a britek kedvében járjon, mert ezzel más országokban is a kilépést pártolók pozícióját erősítené, ugyanakkor nagyon merev magatartása sem növelné az iránta érzett rokonszenvet. Ezért – az árfolyamváltozások hatásától eltekintve – szinte minden a jövő zenéje még, ami nem azt jelenti, hogy a művészeti szcéna szereplőinek ne volna létérdeke a lehetséges forgatókönyvekre való felkészülés. 

A Brexit után. Fotó: Christopher Furlong/Getty Images, forrás: observer.com

Nagy-Britanniában a művészek túlnyomó többsége a bent maradás mellett kampányolt – olyan neves művészek adták a nevüket, arcukat és nem utolsó sorban munkáikat a kilépés elleni akciókhoz, mint – az egyébként német, de felváltva Berlinben és Londonban élő – Wolfgang Tillmans, Tracey Emin vagy Damien Hirst, aki emblematikus pillangóit sűrítette a „IN” betűinek kontúrjai közé. Ugyanezen művészek később az eredmény miatti csalódottságuknak is hangot adtak.

Ugyanígy a múzeumi vezetők és kurátorok többsége is az EU-tagság mellett érvelt; ezt tette többek között Sir Nicholas Serota, a Tate és Martin Roth, a Victoria & Albert Museum – történetesen német – igazgatója, továbbá Hans Ulrich Obrist, a neves kurátor, a londoni Serpentine Galleries művészeti igazgatója is.

Banksy tavalyi graffitije a Leave mellett kampányoló UKIP-ről. Forrás: twitter

A műkereskedők körében némiképpen más volt a helyzet. Az ő álláspontjuk megítélésénél nem szabad megfeledkezni arról, hogy a britek önmagukban is az EU műkereskedelmének több mint a felét adják, azaz ezen a területen sokkal nagyobb a dominanciájuk, mint bármelyik ország pozíciója akár a politikában, akár a gazdaság egészében. Ennél fogva valamelyest érthető, hogy a britek nehezebben viselik, ha az EU keretei között valós vagy vélt érdekeiket nem tükröző kompromisszumokat kell kötniük.

Álláspontjuk pontosan tükröződik a Brit Régiségkereskedők Egyesületének (BADA) a népszavazás után közzétett nyilatkozatában, miszerint „az EU demokratikus struktúrái nehézségeket okoztak olyan ügyekben mint a követői díj, s hiába képviseli az Egyesült Királyság az EU piac több mint 50%-át, mégsincs lehetősége megakadályozni a káros jogalkotást”. A szervezet úgy ítéli meg, hogy a kilépéssel a kormány lehetőséget kapott a brit műpiac nemzetközi versenyképességének növelésére. A nyilatkozatban is említett követői díj valóban vörös posztó volt a brit műkereskedők szemében, amit EU-nyomásra kellett bevezetniük és nem is titkolják, hogy azonnal meg fogják szüntetni, amint elhagyják az EU-t; a kilépésükről szóló megállapodásban nemigen lesz majd olyan passzus, ami ennek megtartására kötelezné őket.

Wolfgang Tillmans poszter-kampánya a Brexit ellen a Photo London 2016-on. Fotó: Lorena Muñoz-Alonso, forrás: artnet News

Gazdasági erejére való tekintettel Nagy-Britannia az EU-ban nettó befizető ország, így a kilépéstől azt is remélik, hogy olyan alapok támogatása helyett, amelyekből más országokban profitáltak, többet fordíthatnak saját kulturális-művészeti életük támogatására. Mindezzel együtt a műkereskedők körében is többségben vannak az EU-pártiak és ennek is jó okai vannak.

Egyrészt, a kilépéssel jelentősen megnövekedik a műtárgyak nemzetközi forgalmával járó adminisztráció – akár kiállítási szereplésről, akár galériás vagy aukcióházas értékesítésről, akár vásári részvételről van szó. Mindez főként a kisebb piaci szereplők számára jelent majd fajlagosan nagyobb megterhelést. Másrészt, a brit piac vásárlói oldalán többségben vannak a külföldiek, és bár a forgalom stagnálása és a piac globalizálódása együttesen azt jelenti, hogy az EU-n belüli vásárlások aránya csökken, az továbbra is a forgalom jelentős szeletét képviseli. Az EU-országok gyűjtői számára a londoni beszerzések vonzerejét csökkentheti, hogy az onnan behozott műtárgyak után meg kell majd fizetni az ÁFÁ-t – Magyarország esetében a 27%-ot – igaz, visszaigényelhető lesz a 20%-os brit ÁFA. Emellett a járulékos, pl. vámkezeléssel összefüggő költségek is növekedni fognak. De ennek az éremnek is két oldala van: ha a font gyengélkedése az euróval és a nemzeti valutákkal szemben tartós lesz, akkor az kiegyenlítheti az ÁFÁ-k különbözete miatti elkerülhetetlen veszteséget.

 

Donald Trump és Boris Johnson egy EU-párti graffitin, az angliai Bristolban. Forrás: Pinterest

A nagy nemzetközi – egykoron angliai alapítású – árverőházak igyekeznek jó arcot vágni a Brexithez, arra hivatkozva, hogy ők az egész világon aktívak, megtanultak alkalmazkodni az egyes országok és régiók eltérő szabályaihoz, így nem okozhatnak gondot számukra az EU-kilépéssel összefüggő változások sem. A valóságban azonban ezek a házak komoly leckét kapnak, és az első feladatuk megoldásában máris kudarcot vallottak. Utólag nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy komoly hiba volt az év talán legfontosabb londoni aukcióit közvetlenül a népszavazás utánra ütemezni, hiszen tudni lehetett, hogy annak eredménye nem hagyja változatlanul a font árfolyamát: a bentmaradás erősítette volna, míg a kilépés, mint tapasztaltuk, jelentősen meggyengítette a brit fizetőeszközt.

A kínálat visszaesésének az általános műpiaci dekonjunktúra mellett ez a bizonytalanság is az egyik oka volt; a külföldi beadók egy része nyilvánvalóan nem vállalta a kockázatot, s mint utólag kiderült, nekik lett igazuk. A font-euró, font-dollár – és persze a font-forint árfolyam – alakulása, legalábbis a kilépési tárgyalások befejezéséig, a korábbiaknál nehezebben lesz megjósolható, s bár az árfolyamveszteség kivédésére is köthetők biztosítások, ezek máris jelentősen megdrágultak. Egyébként az említett aukciók nem zárultak igazán jó eredménnyel, de ez az idei trendek ismeretében aligha írható a Brexit számlájára.

Ezzel a művével kampányolt az EU mellett Damien Hirst. © Damien Hirst, forrás: twitter

Ami a vásárokat illeti, az EU-országok galériáinak terhei nyilvánvalóan növekedni fognak, s mivel a szigetországban több olyan vásár is van, ahol kisebb pénzügyi és személyi kapacitásokkal rendelkező galériák is részt vesznek – többek között Magyarországról is –, egy részük visszariadhat ezektől a terhektől. Az Art Baselre való hivatkozás – mondván, a legnagyobb vásárt sem egy EU-országban rendezik és ez mégsem tartja vissza a résztvevőket – csak részben helytálló, hiszen aki a svájci vásáron való részvételt meg tudja engedni magának, annak az „EU-n kívüliségből” fakadó plusz terhek nem jelentenek nagyságrendi változást a költségekben.

A szcéna egy sajátos csoportja, a művészeti tanácsadók álláspontjáról egészen pontos számok állnak rendelkezésre, mivel nemzetközi szervezetük, a PAIAM (Professional Advisors to International Art Market) brit tagjai között részletes felmérést végeztek a népszavazás előtt. Csaknem 80%-uk vélte úgy, hogy hazájuknak EU-tagnak kéne maradnia, s csak 20%-uk voksolt a kilépésre. A Brexitnek a brit műpiacra gyakorolt várható hatását 58,23% ítélte negatívnak, 8,86% pozitívnak, míg 32,91% úgy vélte, a lépésnek nem lesz érdemi következménye.

A Brexit közvetlen hatásai mellett nem szabad elfelejtkezni a közvetettekről sem, amik adott esetben nagyobb súlyúak is lehetnek. A műpiacon vevőként vagy eladóként fellépők jelentős része aktív az üzleti életben, s gazdasági pozícióikat megrendítheti, de erősítheti is a brit kilépés. Egy ilyen drámai változásnak mindig vannak nyertesei és vesztesei, egy kisebbfajta átrendeződés a műpiac prémium szegmensének vásárlói között ezért könnyen elképzelhető.

Andrea Angeli: Brexit, © Andrea Angeli, forrás:mymodernmet.com

A Brexit a magyar gyűjtőket, kereskedőket is érinti, hiszen sokuknak vannak kiterjedt kapcsolatai a szigetországban. Az árfolyamok változása máris olcsóbbá tette számukra az ottani beszerzéseket, míg a negatív következményekkel csak a kilépés után kell számolniuk. Ezek közé tartozik többek között annak a lehetőségnek a megszűnése, hogy az EU-n kívül vásárolt műtárgyakat a kedvezőbb ÁFA-kulcsot kihasználva Nagy-Britanniában léptessék be az Unióba.

Összességében, legalábbis egyelőre, a szakma nem érzékel drámai veszélyeket. Ahogy több aukciósház és galéria fogalmazott: a gyűjtők gyűjteni akarnak és az esetleges kezdeti sokkot kiheverve gyűjteni is fognak. Ebből indul ki a neves osztrák galerista, Thaddaeus Ropac is, aki salzburgi és két párizsi bázisa után 2017 tavaszán Londonban nyit újabb galériát, s ettől a szándékától a Brexit sem téríti el. Londonnak kulcsszerepe van a nemzetközi műpiacon, ezért elkötelezettsége az ottani jelenlét mellett megingathatatlan, mondja. 

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: műkereskedelem, London, gyűjtési stratégiák, kulturális politika,

Hozzászólások
Bence
2016-07-08 09:51:35

Nem lehet tudni semmit, ez az egyetlen bizonyosság. Az ÁFA megjelenése a vásárlásban olyan tényező, amely minden gyűjtőt elgondolkodtat. Az ÁFA visszaigénylése sem annyira egyszerű ügylet, finanszírozni is kell, a fizetés és a visszaigénylés között felmerült időben is. Amikor már 30 %-os jutalékkal dolgoznak az árverők, amihez, ha interneten vásárol a vevő még a netes felületet biztosító díja is hozzáadódik, akkor legalább háromszoros ÁFA-val kel számolni: a képén, a jutalékon és a netes felölet tulajdonosa számára fizetett összegén. Ezer fontos vételi árnál ez 1000+200 ÁFA, 300+60 ÁFA, 20+4 ÁFA fizetést jelenti. A vételárra rakódó költség 584 font, hihetetlen magas összeg. A vámügynökségek és a vámdíjak az ideiglenesen, visszaviteli kötelezettséggel bevitt művek esetében alaposan felnyomják majd az árakat. A mi esetünkben a font gyengélkedésére nem számíthatunk, mert a forint még jobban gyengült.

Kapcsolódó cikkek

Jó vásárt csináltak. Jelentés az idei Art Baselről

Korai volna temetni a művészeti vásárokat: az Art Baselnek az idei az eddigi egyik legsikeresebb kiadása volt.

Amikor művészek és nem-művészek hoznak létre művészetet. Manifesta 11., Zürich

A hazai sajtó alig vesz róla tudomást, pedig most zajlik Európa nomád biennáléja, a Manifesta 11. kiadása. Ráadásul figyelmet keltő magyar részvétellel. Színes, szagos, szélesvásznú tudósítás.