L.A. tényleg komolyan gondolja. Mármint a versenyt New Yorkkal: a közgyűjteményi múzeumok bővítése, a The Broad 2015-ös nyitása, vezető galériák ideköltözése után most új, jelentős

A GUESS alapítói múzeumot nyitnak Los Angeles-ben

L.A. tényleg komolyan gondolja. Mármint a versenyt New Yorkkal: a közgyűjteményi múzeumok bővítése, a The Broad 2015-ös nyitása, vezető galériák ideköltözése után most új, jelentős magánmúzeum nyílik.

2017-05-08

Az újabb nyitást nem előzi meg olyan profi módon felépített kampány mint a The Broad tavalyelőtti felavatását, igaz, Maurice és Paul Marciano, a Marciano Art Foundation( MAF) alapítói nem játszanak olyan súlyú szerepet Los Angeles kulturális életében mint Eli és Edythe Broad, a The Broadot létrehozó házaspár. Persze azért ők sem ismeretlenek a szélesebb nyilvánosság előtt, igaz a többség nem műgyűjteményükkel azonosítja őket, hanem az általuk 1981-ben létrehozott és néhány évtized alatt óriási birodalommá kiépített GUESS divatmárkával. Kettejük közül Paul a főnök, de ma már főleg hobbijaiknak, a műgyűjtésnek és a bornak élnek – Kaliforniában mindkettőnek nagy hagyományai vannak.

 

A Marciano Art Foundation épülete Los Angelesben. Forrás: why-site.com

A Marciano testvérek zsidó család gyermekeiként Marokkóban születtek, apjuk, nagyapjuk és dédapjuk is rabbi volt. Még gyerekek voltak, amikor a család Franciaországba költözött, iskoláikat Marseille-ben végezték. 1977-ben jártak először Kaliforniában, ahol Francois Mitterand Franciaország elnökévé történt megválasztása után végleg letelepedtek.

Maurice és Paul Marciano. Forrás: guess.eu

A műgyűjtést a GUESS felépítésével párhuzamosan kezdték, kezdetben a II. világháború utáni évtizedek művészete érdekelte őket, az utóbbi több mint tíz esztendőben azonban már szinte kizárólag 1990 után készült munkákat vásároltak. Befutott, pályájuk középső szakaszában lévő és nemzetközi karrierjük kezdetén álló művészek alkotásaiból olyan gyűjteményt igyekeztek felépíteni, ami párbeszédben áll, illetve reagál a művészettörténet fejleményeire, a társadalmi-politikai változásokra, a kortárs vizuális kultúra alakulására. Tudatosan törekedtek a mediális sokszínűségre: a gyűjteményben a hagyományos műfajokat képviselő alkotások mellett installációk, performansz-dokumentációk, filmek, digitális munkák is helyet kaptak. 2012-re érett meg bennük az elhatározás, hogy a gyorsan bővülő - ma már 1500 tételt számláló – gyűjteménynek állandó otthont teremtsenek, s azt hozzáférhetővé tegyék a nagyközönség számára is.

Mark Bradford: Sárkány, 2012, mixed media, vászon, 260 x 366 cm, a Marciano Art Foundation jóvoltából

A Marciano Art Foundation-t már ezzel a céllal hozták létre és egy évvel később a Wilshire Boulevard-on meg is vásárolták a múzeum céljaira kiszemelt épületet, egy szabadkőműves páholy korábbi templomát. A négy szinten együttesen több mint 8 ezer négyzetméter alapterület átalakítása nem vett volna négy évet igénybe, Maurice Marcianot azonban időközben beválasztották a Museum of Contemporary Art (MOCA) elnökségébe, majd 2014-ben ugyanitt társelnök lett és ez felvetette a kérdést, nem összeférhetetlen-e ezzel a funkcióval a saját magánmúzeum alapítása. Az akadályok végül elhárultak és május 25-én a Marciano Art Foundation két kiállítással megnyithatja kapuit a nagyközönség előtt.

Richard Prince: Cím nélkül (Ugyanabba az irányba néző négy nő), 1977, ektacolor print, 59 x 79 cm, a Marciano Art Foundation jóvoltából

Az aligha lehet kétséges, hogy az USA második legnagyobb, közel 20 milliós agglomerációja, és a város igen jelentős bel- és külföldi idegenforgalma kellő látogatottságot hoz majd a múzeumnak. A kérdés inkább az, hogy mennyiben nyújt a MAF majd mást, mint a 2015-ben megnyílt és legalábbis részben nagyon hasonló gyűjtőkörű The Broad, illetve a MOCA és a már korábban megnyitott magánmúzeumok?

Közvetlen konkurensnek a The Broad számít, de néhány különbség közöttük is rögtön szembeötlik: a legfontosabb talán az, hogy az új múzeum időbeli fókusza lényegesen szűkebb; a munkák túlnyomó többsége a múlt évszázad utolsó évtizedében illetve a XIX. században született. Míg a The Broad egyébként a darabszámot tekintve mintegy 30%-kal nagyobb gyűjteményében 171, addig a MAF-éban 310 művész munkái szerepelnek.

Ez azt jelenti, hogy a MAF szélesebb körből merít, de kevésbé mélyen: míg a Broad egy-egy művésztől átlagosan csaknem 12 munkát mondhat magáénak, addig a MAF alig ötöt. (Ez a szám természetesen nem mond semmit a munkák minőségéről.) Ránézésre a Broad névsora kétségkívül tekintélyesebb, mindenekelőtt azért, mert ők kevésbé vállalkozókedvűek és többnyire megelégszenek a „blue chipekkel”, míg a MAF több esélyt ad a fiataloknak, elsősorban saját régiójukból, azaz az USA nyugati partvidékéről. Természetesen vannak azért a neveket tekintve jelentős átfedések is a két gyűjtemény között: Jeff Koonstól Damien Hirstig, Christopher Wooltól Yayoi Kusamáig 39 olyan művész van, aki mindkettőben szerepel, sőt, van egy olyan műtárgy is, Takashi Murakami tizes sorozatban készült 2008-as Ovális Ezüst Buddhája, amelyből mindkét gyűjtemény birtokol egy-egy példányt. Az alábbi ábra jól szemlélteti a 39 névből álló közös halmazt, a csak a MAF gyűjteményben szereplőkre hozott kiragadott példák közé viszont sok ismert név, így Gerhard Richteré, Aj Vejvejé, Tracy Eminé, Olafur Eliassoné vagy Andreas Gurskyé nem fért be. (A MAF-kollekcióban szereplő művészek teljes listája itt olvasható.)

Átfedések és különbségek a Marciano Art Foundation és a The Broad gyűjteményében. Forrás: lacmaonfire.blogspot.com

Az egymást részben fedő gyűjtési területek jelentette veszéllyel nyilván mindkét múzeum tisztában van, Maurice Marciano nem véletlenül sietett leszögezni, hogy „nincs szükségünk egy másik MOCA-ra, egy másik Broadra vagy egy másik Hammer Museumra”. A különbség demonstrálására a saját gyűjtemények keresztmetszeteit adó kiállításoknál kevesebb lehetőség kínálkozik mint az egyéb időszaki tárlatok szereplőinek kiválasztásában. Bizonyára nem véletlen, hogy a gyűjtemény első keresztmetszetét adó „kötelező” tárlat megnyitásával egyidejűleg egy olyan művésznek, Jim Shaw-nak nyílik one-man show-ja, aki a 70-es évek óta Los Angelesben él, és nem szerepel a The Broad gyűjteményében.

Takashi Murakami: Ovális Ezüst Buddha, 2008, sterling ezüst, acél, márvány talapzaton. Szoborméret: 136 x 80 x 78 cm. A Marciano Art Foundation jóvoltából

A nyitó kiállítások vendégkurátorának a Marciano testvéreknek igazi nagy nevet sikerült megnyerniük: a svájci Philipp Kaiser (45) 2012 és 2014 között a kölni Ludwig Múzeumot igazgatta, dolgozott vezető kurátorként a Los Angeles-i MOCA-ban, nemrégiben nevezték ki az Art Basel Miami Beach egyik szekciójának élére és ő a kurátora az idei velencei biennále svájci pavilonjának is. Dolgozott már Los Angeles másik nagy magánmúzeumában, a The Broadban is, ahol Cindy Sherman kiállításának létrehozása fűződik a nevéhez. Kaiser a MAF mindkét most nyíló tárlatán arra törekedett, hogy a kiállított munkákat a nekik otthont adó épülettel is párbeszédbe állítsa, úgy, hogy azok – esetenként helyspecifikus munkákkal is – reflektáljanak annak múltjára, korábbi funkciójára is.

Paul McCarthy: White Snow Head, 2012-13, (vörös) szilikon, üvegszál, acél, 145 x 165 x 147 cm. A Marciano Art Foundation jóvoltából

A múzeum egyelőre óvatosan kezd: a nagyközönség számára a hét három napján, csütörtöktől szombatig lesz nyitva, míg szerdán kizárólag iskolai csoportokat fogad, amelyek számára, ha Los Angeles vonzáskörzetének állami iskoláiból érkeznek, a közlekedési költségeket is megtérítik. A múzeumba a belépés mindenki számára ingyenes és – legalábbis egyelőre – előzetes regisztrációhoz kötött. Egy amerikai nagyvárosban persze még a múzeumi belépés ingyenességénél is nagyobb súllyal esik latba érvként a látogatás mellett, hogy az autóval érkezőknek az első két órában a parkolásért sem kell fizetniük.

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: műkereskedelem, gyűjtési stratégiák, kortárs művészet, múzeumok,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Fél nap a Los Angeles-i LACMA-ban. De milyen fél!

A vállalkozás szinte reménytelennek tűnik, de vágjunk bele: nézzük meg, mennyire jutunk ennyi idő alatt a világ egyik legnagyobb múzeumában.

Hogyan sodorják pénzügyi válságba az amerikai múzeumokat a bőkezű mecénások?

Több adomány: több mű. És nagyobb bemutatótér. Ehhez viszont új épület is kell, vagy akár profilt is muszáj váltani. Ördögi körnek tűnik. De ki kell-e belőle lépni egyáltalán?

Los Angeles: idén őrült tempóba kapcsol a múzeumipar

2015 ugyan nem múzeumi év a nyugati parti metropoliszban, de új intézmények nyílnak, mások elköltöznek, megint mások pedig megakiállításokkal robbantanak. Mi zajlik LA-ben?