Az újdonság kultusza minden eddiginél erősebben érvényesült a június 16. és 21. között megrendezet svájci művészeti vásáron. A vásárokon elérhető hatalmas forgalom sok galéria számár csupán mítosz. Bár számos galériának rendszeresen sikerül mindent eladnia, sok olyan is akad, akik számára a vásár csak kis forgalmat hoz, de a rendezvény presztízse és a kapcsolatteremtés miatt így is megéri számukra a részvétel.
Az idén június 16. és 21. között megrendezett bázeli vásáron két incidens történt. Anthony Meiernél véletlenül elvittek egy Charles Ray palánkot, és egy takarítónő szétszórta Tony Fehr márványait. Az Ubu Galériától a rendőrség három vízfestékkel készült Oskar Schlemmer alkotást kobozott el, miután a Bauhaus művész unokája felhívta a figyelmet azok kétséges eredetére.
A vásár legmagasabb kikiáltási árú műalkotása egy De Kooning festmény volt a Richard Gray galériában 12,5 millió dollárért, amit egy Bacon triptichon követett Marlborough-nál ($10 millió) majd egy Munch a Mitchell Innes & Nash galériában $7 millióért. A művek egyikér sem sikerült eladni a hét végéig. A legolcsóbb alkotás Richard Serra “Stop Bush” posztere volt a Galerie m Bochum standján, amit ingyen is le lehetett tölteni. A 60 000 dolláros ár alatti műveknek igen nagy volt a forgalmuk a „fiatalabb” művészeknek fenntartott második emeleten, a földszinti „felnőtt” művészek számára fenntartott kiállítótéren a megnyitó estéje után viszonylag gyér volt az érdeklődés. A Beyeler például az első három nap során semmit nem tudott eladni.
A mai friss sztárokra jellemző kereslet-kínálat arányt jól szemlélteti, hogy pl. Neo Rauch összesen két galériában négy festménnyel képviseltette magát, melyeket azonnal eladtak 160 000 dollár értékben. A vevők közt volt szülővárosa, Lipcse egy új múzeuma is. Damien Hirst műveit is négy galériában állították ki, de a Jablonka nem tudta eladni az 1993-ban készült ping-pong nevű műalkotást.
A Sean Kelly négy alkalommal rendezte át a kínálatát a magukkal hozott hatalmas mennyiségű anyagból. Elmondásuk szerint ez volt az eddigi legsikeresebb kiállításuk. A legdrágább művet adták el elsőként, egy Kabakov festményt 350 000 dollárért. Egy gyönyörű Eliasson képet 55 000 euróért vett meg egy Norvég gyűjtő, aki már mind az Északi-, mind a Déli-sarkon valamint a Himaláján is járt már.
A fényképek piaca hagyományosan erős volt, a Scalo eladta az összes Larry Sultan pornóképet, a Houk galéria Arbus “Egypetéjű ikrek” képét 240 000 dollárért, és egy 1930-as évekből származó Brassaï képet 45 000 dollárért adott el. Egyes galériák inkább kevesebb, de drágább képeket hoztak magukkal. Az idei vásár szenzációja a Skarstedt által eladásra kínált, Richard Prince 1983-as Spiritual America című képe volt, ami a fiatal Brooke Shileds-et ábrázolja meztelenül. A képhez tartozott az eredeti keret és az East Village-i bemutató eredeti vörös falai. A galéria által kért kikiáltási ár egymillió dollár volt, és a képet végül egy olyan gyűjtő vette meg, aki egy mintegy 800 000 dollár értékben egy másik alkotást is vásárolt a galéria kínálatából.
A cikk lejjebb folytatódik.