Egy nemrég zajlott árverés alapján úgy tűnik, igenis van új gyűjtői generáció és van érdeklődés a konceptualizmusra. És van még egy csomó minden, amiről azt hittük, hogy nincs?

„Bizonyíték egy új piac meglétére” – Tóth Árpád, Contempo Auctions

Egy nemrég zajlott árverés alapján úgy tűnik, igenis van új gyűjtői generáció és van érdeklődés a konceptualizmusra. És van még egy csomó minden, amiről azt hittük, hogy nincs?

2017-01-13

A Contempo Auctions decemberi árverésével nemcsak egy új szereplő, hanem egy új műfaj és új koncepció is megjelent az árverési piacon. A konceptuális művészetre, mint alaptémára, a másodlagos piacról választott kínálattal egy újgenerációs gyűjtőréteget szólít meg. Másrészt figyelemmel van a művészek megbecsülésére is azáltal, hogy nem az egyébként sem eladható munkákat próbálja rátolni a közönségre. A sikeres aukció emellett arra mutatott rá, hogy kereslet van a neoavantgárd időszak műveire.  A kurátori igénnyel összeállított anyagról, a decemberi tapasztalatokról és a Contempo jövőjéről Tóth Árpáddal, a Neon Galéria vezetőjével beszélgettünk. A Neon egy ideje benne van már a hetvenes-nyolcvanas évek újrafelfedezésében, de az aukciós tevékenység hangsúlyozottan nem a Neon brandje alatt fut. Azt is megbeszéltük, miért.

Koncz András: A Rózsa presszó terasza, 1976, akril, szita, karton 42x58 cm

aP: Fontos kérdés, mert a válaszod mindent elárul az eredményről: lesz-e folytatás?

Tóth Árpád (T.Á.): Lesz, áprilisban vagy májusban lenne időszerű a következő árverés. Lehet, hogy marad a konceptuális művészet mint tematika, de más témák is felmerültek. A decemberi árverésnek a koncept volt a magva, és a köré épült néhány grafika és fotó a 40-es évek közepétől, jellemzően az avantgarde és progresszív művészet képviselőitől.

aP: Bár ennek a vállalkozásnak ez volt az első árverése, viszont e téren több éves tapasztalatod van. Levontad a tanulságokat?

T.Á.: 2001-ben kezdtem a Blitz Galéria második kortárs árverésén, aztán a MEO-ban is rendeztünk több aukciót, valamint zártkörű árveréseket a Kossuth Lajos utcában. Természetesen voltak tanulságok, csakhogy azóta nagyon megváltozott a piac. Más dolgokat keresnek, áthelyeződtek a súlypontok. Olyan műtárgyakat, korszakokat, műfajokat lehet most elárverezni, amelyekről akkor még elképzelhetetlen lett volna, hogy van irántuk érdeklődés. Kováts Lajos (a Blitz Galéria vezetője – a szerk.) és a többi szereplő a klasszikus piacból lépett a kortárs felé, ezért nyilván klasszikusabb dolgok, jellemzően olaj-vászon képek szerepelnek az árverésein. Az utóbbi időkben viszont azt láttam, hogy vannak olyan műtárgytípusok, amelyek egyáltalán nem jelennek meg a műtárgyak aukciós forgatagában, de lenne rájuk érdeklődés. Ha egy-egy fölbukkan a kisebb aukciós házakban vagy az online felületeken, el is kel, méghozzá korrekt áron. Az internet jóvoltából ma már mindenki figyeli a létező összes felületet, követi a piacot, és ha bárhol, akár a világ végén felbukkan valami izgalmas dolog, arra rámennek. Nagyházinál decemberben például indult Baranyay András - és Maurer Dóra-munka, és el is ment jól. Régen a vevők a saját, kiválasztott aukciós házaik kínálatát nézték. Ma már szórtabb a piac.

Contempo I.: Grafika, fotó, koncept - Művek a XX. század második feléből. 2016.december 4. Fotó: Dorkó Dániel

aP:  Minek köszönhető mindez, bekövetkezett a generációváltás?

T.Á.:  Lehetséges. Érettebb lett a kortárs piac, több a vásárlásaiban specializált, tudatosabb érdeklődő, aki tudja, hogy mit keres. Ma már abból nem nagyon lehet üzletet csinálni, hogy valaki például Párizsban, árverésen megtalál egy képet, hazahozza és meggazdagszik belőle. Ma már bárki számára elérhető és el is érik az interneten keresztül, és ez új műgyűjtési magatartásokat, műkereskedői attitűdöket kíván meg. Felértékelődtek azok a műtárgyak, amelyek kuriózumnak számítanak, nehezebben érhetők el, vagy egy olyan korszak darabjai, amely eddig kevésbé volt fókuszban. Nekem az adta a lökést, hogy láttam, van kereslet, vannak licitek az eddig nem tipikusan aukciós műfajokra is. Ezért is gondoltam, hogy első alkalommal olyasmivel kezdek, ami egy új piac meglétének a bizonyítéka, vagy legalább a próbája lehet.

aP:   Azt mondtad, hogy árverezőként a másodlagos piacon kívánsz mozogni. A konceptuális művészetnek van már másodlagos piaca?

T.Á.:   Egyértelműen van, sokan keresik. Ezek a művek ilyen-olyan módon szétszóródtak annak idején, és vannak, akik szerencsére meg is őrizték őket. Nem zárkózom el attól, hogy művészektől is fogadjak be anyagot, de elsősorban nem ez a cél. Tapasztalataim szerint azokra a művekre, amelyek hozzáférhetők és bármikor megvásárolhatók műteremből, abszolút nincs kereslet az árveréseken. Ha rendezek a galériámban egy kiállítást és a falról nem tudom eladni a képet, miért tenném árverésre? Felelősséggel tartozom a művészeknek és tiszteletben kell tartani az évtizedek alatt kemény munkával elért árakat. Sok kereskedő azt gondolta, hogy az árverés közönsége más, körbetrombitálták a művészeket, hogy mindenki hozzon munkákat. Ebbe azonban sok olyasmi is beleesett, amit nem tudtak korábban eladni, így az árverésen sem különösebben érdekes. Annak az egy-két kiemelkedő műnek persze jó ára volt, szerencsés esetben, de a többi az egészet rombolta. Az volt számomra a korábbi aukciós piac konklúziója, hogy annak van értelme, ami különleges és keresett. Ha az ember nem ilyet rak be, akkor nem segíti a piacot.

aP: Annak az lesz az üzenete, hogy nincs is piac.

T.Á.:  Pedig van. Csak különbséget kell tenni a galériás és a műtermi, illetve az aukciós értékesítés között. Másról szólnak: az előbbiekben lehet válogatni, az árverésen azt kapja az ember, ami ott van.

Perneczky Géza: A „művészek” Art Cologne-ja. Köln, Neumarkt, 1970-71, ezüst zselatin nagyítás, 12,5x18 cm

aP: Voltak számodra meglepetések az árverésen?

T.Á.:   Nagy meglepetések nem, minden azt hozta, ami elvárató volt tőle. Talán az volt meglepő, hogy a korábban 5-10 ezer forintos kategóriában mozgó, nem is feltétlenül műtárgy-jellegű tételek elmentek 80-90 ezer forintért. Hogy például Perneczky Géza fotójáért több mint 200 ezer forintot fizettek ki, nekem nem volt meglepetést, mert tudom, hogy ilyen árakon mennek. Aki ezeket a trendeket nem követte és nem látta, hogy a koncept mennyire keresett, és a fotóért és a grafikáért is komoly árakat fizetnek, annak biztosan érdekes volt ez az eredmény. Negatív meglepetés volt, bár az előjelei már láthatók voltak, hogy az Európai Iskola és a negyvenes évek vége egy kicsit visszaszorult, most nem annyira érdekes. Szép Gyarmathyk, Bálint-kollázsok kikiáltási áron mennek el, ha elmennek egyáltalán, 90-100 ezer körül. Pár éve 200 ezer körül volt az áruk, azt hiszem a mai áruknál jóval értékesebbek.

aP:  Talán mert ebből volt folyamatosan kínálat.

T.Á.:  Bálint Endre munkái több hullámban is bekerültek a piacra, meg is maradt jó néhány, ezért az emberek elfordultak tőle. Könnyen elpártolnak valakitől, ha látványosan nem mennek a munkái néhány árverésen, de ez fordítva is igaz. Például pár éve Bornemisza László egyik képe először ért el másfél milliót, megváltozott a munkái eladási ára, holott ugyanazt a képet 200-300 ezer forintért is meg lehetett volna venni korábban, azóta viszont hihetetlen áron kelnek el a képei. Visszatérve az árverésemre: például Bernáth/y Sándor, Méhes Lóránt, Ujj Zsuzsi, vagy Szirányi István fotói nagyon jól mentek. Volt kereslet a sokszorosított munkákra is, Bukta Imre, Galántai György nyomataira vagy például Koncz András egyedileg készített szitanyomatáért több mint 300 ezer forintot fizettek ki.

Méhes Lóránt: Társaság zuzuszemüvegben, 1979

aP: Kereskedők is érdeklődtek?

T.Á.:  Igen. Tehát még megy tovább néhány tétel, nem áll meg egy gyűjtőnél. Tudni kell, hogy bizonyos műfajok árát nem lehet egyértelműen belőni. Mit ér egy konceptuális fotó? Mihez árazzunk? Éppen ezért – ahogy pár napja hallottam egy gyűjtőtől –, normális belátással, de bármennyit elkérhetnek érte, hiszen aki tudja, miről van szó, az úgyis megveszi. Az árak növekedésére még bőven van terület. Példaként a cseh vagy lengyel piacot tudnám említeni, ahol ebben a műfajban már jóval magasabb áron forognak a munkák.

aP: Bizonyára sokat számított Alföldi Róbert gyűjteményének nyilvános szereplése és feldolgozása.

T.Á.:  Természetesen az is, de ma már sokan foglalkoznak ezzel, Pőcze Attila, Pados Gábor és Valkó Margit (a Vintage, az acb, illetve a Kisterem galériák tulajdonosai – a szerk.) is ennek a korszaknak a különböző rétegeit veszik elő, és sok esetben párhuzamba is állítják a mai munkákkal. A Neonban is volt kiállítás-sorozata a Rózsa-körnek. És mindez nemzetközi figyelemre is számíthat, hiszen remekül beilleszthető a közép-kelet-európai kontextusba, egyre több gyűjtő lát benne fantáziát. Országonként sajátos karaktere volt ennek a fajta művészetnek, politikai színezettel, de mégis azt próbálták megvalósítani, ami a nyugati progresszív művészetben ment, hasonlóan a húszas évek avantgárdjához. Más volt, mint amit a németek vagy az oroszok csináltak, de mégis hasonló. Ha kicsit megkésve is, de érvényes művészet született, aminek megvan a helye a világ térképén.

 

Peter Štembera: Akció fotó, 1970-es évek eleje, ezüst zselatin nagyítás, 20x14 cm

aP: Miért nem a Neon Galéria árverez, amely ismert és elfogadott brand a gyűjtők körében?

T.Á.: A galériának megvan a helye a színtéren, hagyományos galériás működéssel: kiállításokat rendez, könyveket ad ki, kutatásokat finanszíroz és folytat. Ebbe nem akartam belevonni még egy plusz üzletágat, ez egy másik projekt. A galériás értékesítésnek megvannak a maga előnyei, a kiállításokon lehet válogatni, vásárolni. Egyben lehet látni valamit, egy életművet, annak egy korszakát, míg az árverésen művészenként egy-két tétel kerül be.

aP: Kurátori munka ez is, hiszen egy koncepció alapján válogattál, nem pedig befogadtad, ami jött.

T.Á.:  Hasznos tud lenni, ha van valamilyen kontextus egy árverésen. Nem olyan, mintha összefújta volna a szél az éppen szabad, eladó munkákat. Arra gondoltam, hogy ha már új aukciós ház, akkor az legyen olyan, amilyen még nem volt. Így olyan műveket is be lehet kapcsolni, amelyek egy korszak, vagy éppen egy koncepció, régió kontextusában válnak érdekessé. A művek egymást erősítik, és az egymáshoz való kapcsolódás hozzáadott értéket jelent. Az külön izgalmas lehet, hogy egy teljesen még nem feltárt korszaknak a még el nem ismert, vagy kevésbé fókuszba állított művészeit és munkáit is láthatjuk itt. Egy árverés ebben segítheti a művészettörténet munkáját, hiszen csak a művek számítanak viszonyítási pontnak. És talán a közönség is komolyan veszi azt az árverezőt, aki olyan anyagot állít össze, amely mögött jól látható szellemi teljesítmény van. Ráadásul azt látom, hogy szélesedik a kánon, újabb művészek érkeznek be azok mellé, akik évtizedekig reprezentálták az adott korszak művészetét. Újabb életművek kerülnek elő, át- és felértékelődnek. A kereskedelmi galériáknak ebben mostanában kiemelten fontos szerepük van és nagyon jól is csinálják. Azt remélem, hogy a rendszeres árverésekkel a Contempo is hozzá tud járulni ehhez a munkához.

Hencze Tamás: Collage, 1981, olaj, tempera, kollázs, karton, 30x50 cm

aP: Milyen további témák szerepelnek még a listádon?

T.Á.:  Lehet korszakok, évtizedek, iskolák és körök szerint válogatni, de tervezek festészeti árverést is. Azt is el tudom képzelni, hogy csak húsz képet indítok, de azok mind különlegesek lesznek, fontos munkák. Végső soron kizárólag a művek számítanak, a Contempo Auctions ebben elkötelezett: beszéljenek az aukción szereplő művek.

aP: Egyedül vagy ebben a projektben?

T.Á.:  Üzletileg igen, annyiban viszont nem, hogy az egyes területekhez, a számítógépes dolgokban vagy az adminisztrációban vannak segítőim. Az árverést Winkler Nóra vezette, az arculatot pedig Palotai Gábornak köszönhetjük. A mérleg ugyan pozitív lett, de a Contempo Auctions egy friss projekt, meg kell küzdenie az életben maradásért. Szeretnénk az új kihívásokhoz igazodni, és elsősorban ahhoz, hogy egy árverésre a keresletet az ott szereplő munkák minősége tudja megadni. Nyomtatott katalógus most nem készült, de szerintem a dokumentáláson kívül már nem is nagyon van funkciója a print katalógusnak. Az interneten minden sokkal könnyebben elérhető. Talán ennek köszönhető, hogy például a szlovák tételeinkre is volt jelentkező Szlovákiából. Számomra az volt a tanulsága az első árverésnek, hogy beigazolódott a korábbi elképzelésem, miszerint vannak feltáratlan lehetőségek mind a magyar művészet mind a műkereskedelem területén, és a gyakorlat azt mutatta, hogy jól gondoltam. Ilyen szempontból a tevékenység hasonlít a Neon munkájához, hiszen a bizonyos szempontból a feltárásban a galéria is pionír.


Az interjú főoldali képe: Sáros András Miklós: A mezőgazdaság szocialista átszervezése (1978)

Cimkék: aukció, árverés, műkereskedelem, hatvanas évek, neoavantgárd, hetvenes évek, konceptualizmus, gyűjtési stratégiák,

Hozzászólások
Bence
2017-01-16 12:31:58

örömteli esemény.

Kapcsolódó cikkek

"Negyvenesek, akik kezdenek tudatos gyűjtővé válni"

A NextArt tulajdonosa, Németh Orsolya szerint a válság után új gyűjtői kör lépett a színre. Érdekli a progresszió, a mozgókép is, és tudatosan vásárol. Interjú a NextArt Los Angeles-i sikere után.

Seduxen és Ásító inas: Sarkadi Péter az egykori Rózsa-körből

Egyre többen, egyre többet szeretnének tudni a 60-as, 70-es évek hazai új művészetéről, ellenkultúrájáról. A Neon Galéria az egykori Rózsa Presszó körét térképezi fel. Sarkadi Péterrel kezdték.

Laza szemüvegek

Fejünkben megszólal a Blondie, de a Spions is. Cool szemüvegek, fagyiszínek, kiöltött nyelv. Pop a szögesdrót mögött. Átjön? Nem jön át? Méhes Lóránt fotói 1979-ből a Neon Galériában.