A nemzetközi művészeti hírlevelek tartalmának jelentős részét jogi esetek teszik ki: a szinte „rutinszerűen” megjelenő örökösödési, restitúciós, hamisítási, nem-fizetési, szerzői jogsértési ügyek mellett mindig vannak olyanok is, amik kuriózumszámba mennek. Tavaly, ahogy arról beszámoltunk, valószínűleg a vietnami származású dán művész, Danh Vo ügye volt a legcifrább, akit bírói ítélettel akartak rákényszeríteni egy „jelentős” installáció elkészítésére. Az idei év még javában tart, de az egyik legfelkapottabb és legdrágább kortárs festővel, a Trinidadon élő skót Peter Doiggal szembeni, most induló pernél aligha számíthatunk abszurdabbra.
Peter Doig, © Jeremy Sutton-Hibbert/Getty Images
A különös történet röviden a következő: egy Robert Fletcher nevű úr, aki valaha a kanadai Thunder Bay büntetésvégrehajtási intézetében dolgozott, évtizedekkel ezelőtt egy kábítószer birtoklásáért 5 havi fogházra ítélt személytől 100 dollárért megvásárolt egy általa ott festett képet. A festményen Pete Doige 76 szignó látható. Fletcher azt állítja, hogy a szignó Peter Doigtól származik, azaz a festmény az ő műve és a művész későbbi fotói alapján is egyértelműnek tartja, hogy négy évtizede a ma világhírű művész ült az „ő” börtönében. A képet egy chicagói galérián keresztül Doig eredeti alkotásaként kívánja többmillió dollárért értékesíteni, s mivel Doig ez ellen kézzel-lábbal tiltakozik, kijelentve, hogy a műhöz nincs köze, Fletcher a galériával együttműködve most hétmillió dollár kártérítésért perli. A chicagói Bartlow Gallery ráadásul nem is tartozik az ismeretlenek közé, kínálatában olyan neves művészek alkotásai szerepelnek mint Matisse, Picasso, Motherwell vagy Wesselmann. Honlapján ezekben a napokban is látható az állítólagos Doig-festmény.
Doig szerint a történetből csak annyi igaz, hogy ifjúkorában valóban Kanadában élt – bár a kép állítólagos keletkezési időpontjában csaknem egynapi autóútra Thunder Bay-től – és LSD-birtoklásért tényleg meggyűlt a baja a hatóságokkal, de börtönben nem ült. 1979 előtt ráadásul sohasem használt akrilfestéket és nem dolgozott vászonra, arról nem is beszélve, hogy egy elég gyengécske műről van szó, ami csak távoli rokonságot mutat az ő ifjúkori munkáival. A felperesek mindeközben azzal érvelnek, hogy a Sotheby’s – fotó alapján – azt közölte, a festmény Doig korai munkásságának egy érdekes példája lehet, de hozzátette, hogy többet csak akkor mondhat, ha eredetiben is látja a művet. Később az aukciósház ezt a „megengedő” véleményt egyébként visszavonta, de Fletcherék ezt természetesen már nem reklámozzák.
A per tárgyát képező ominózus festmény. Forrás: bartlowgallery.com
Így most egy neves művésznek valószínűleg először kell bíróság előtt bizonyítania, hogy egy festménynek nem ő a szerzője. A dolog nem is olyan egyszerű, egy ügyvédi csapat már hosszú ideje dolgozik azon, hogy a festő győztesen kerülhessen ki az eljárásból. Ennek keretében felhajtottak egy nőt, aki azt állítja, hogy a kérdéses börtönben az ő azóta elhunyt testvére, Pete Edward Doige ült és a festményen látható táj nagyon hasonlít arra az arizonai tájra, ahol az anyjuk élt, ezért csaknem biztos abban, hogy a festmény a fivére munkája. Az ügyvédek már egész dokumentumhegyet hordtak össze a családi levelezéstől kezdve iskolai bizonyítványokig, igazolandó, hol tartózkodott Doig a kérdéses időpontban, és tanúként kérik megidézni Doig anyját, testvérét, iskolai barátait, Peter Edward Doige testvérét, a börtön művésztanárát, művészettörtészeket, grafológusokat és más szakembereket. Mindez persze tetemes költséggel jár, különösképp azért, mert az érintettek egyike sem Chicagóban, a per helyszínén él. Közben Doig arra panaszkodik, hogy Fletcher ügyvédei páratlan nyomásnak teszik ki: azzal fenyegetik, hogy állítólagos, általa kategorikusan tagadott „bűnözői múltját” felmelegítik és elérik, hogy többet ne utazhasson be az USÁ-ba.
A Die Zeitnek néhány napja adott interjújában a művész elmondja, brit állampolgárként azt sem érti, hogy az amerikai jogrend miért teszi egyáltalán lehetővé ezt az értelmetlen, nemcsak számára, hanem az amerikai adófizetők számára is tetemes kiadással járó pert. Szerinte egy élő művész jogát arra, hogy elismer-e sajátjának egy művet vagy sem, eleve nem lehet kétségbe vonni. És ha netán számára kedvezőtlen ítélet születik, annak az egész kortárs színtérre beláthatatlan következményei lennének.
- Update augusztus 27:
A Peter Doig ellen indított perben gyorsan megszületett az ítélet: egy észak-illinoisi bíróság kimondta, hogy a kérdéses képet nem Doig festette és hangsúlyozta, hogy „egy művésznek joga van biztosítania azt, hogy nem általa alkotott művek ne az ő neve alatt kerüljenek eladásra”. Gordon Vene Klasen, a Doigot képviselő Michael Werner Gallery szerint az ügynek annyi haszna volt, hogy nyilvánvalóvá tette: nem vitatható el egy művész joga arra, hogy egy művet elismer-e sajátjának vagy sem.