Új adatbázis a restitúciós ügyek gyorsabb rendezéséhez.
A restitúciós ügyek végére általában még akkor is csak sokéves tárgyalás és nem ritkán pereskedés után kerül pont, ha egyértelműen igazolható, milyen körülmények között kényszerült megválni a vitatott műtárgytól eredeti tulajdonosa és jól rekonstruálható a műtárgy útja az elmúlt hét évtizedben. Ezek a feltételek azonban sokszor csak hiányosan teljesülnek. A perekből és peren kívüli megegyezésekből pedig csak azok kapnak széleskörű nyilvánosságot, amelyek kiemelkedő értékű műalkotásokhoz kapcsolódnak. Az idei esztendő eddigi két leglátványosabb esete Ausztriához kötődik.
A salzburgi Modern Művészetek Múzeuma peren kívüli megegyezés keretében visszaszolgáltatja az eredeti tulajdonos örököseinek Klimt Litzlberg az Attersee-nél című, 20-30 millió euróra becsült tájképét, a bécsi Művészettörténeti Múzeum viszont megtartja Vermeer A festészet művészete című munkáját, ami minden bizonnyal a legdrágább Ausztriában őrzött műalkotás. Utóbbi mű esetében a műkincsek visszaszolgáltatására alakult osztrák bizottság nem tartotta megalapozottnak az eredeti tulajdonos örököseinek azt az állítását, hogy a mű törvénytelenül, zsarolással került a nácik birtokába, akik azt Hitler tervezett múzeumába szánták.
Van mozgás Amerikában is: a Los Angeles-i Getty Múzeum például Pieter Molijn 1640-es tájképét adta vissza március végén – ugyancsak per nélkül – az eredeti tulajdonos, Jacques Goudstikker műkereskedő örököseinek. A ”30-as évek legismertebb holland műkereskedőjének 1400 darabot számláló gyűjteményéből mintegy ezer alkotás sorsa mindmáig ismeretlen. Az ismertek közül pedig többről, így id. Lucas Cranachnak a pasadenai Norton Simon Múzeumban őrzött Ádám és Éva festménypárjáról várhatóan bíróság fog dönteni. Ez az egy példa önmagában is mutatja, hogy a restitúciós ügyek vélhetően még nagyon sokáig napirenden maradnak.
Jövőbeli gyorsabb kezelésükhöz nagy segítséget jelenthet az az új digitális adatbázis, melyet az USA Nemzeti Levéltára hozott létre Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Belgium és Ukrajna hasonló intézményeivel, valamint az elrabolt-eltűnt műkincsek felkutatásával foglalkozó nemzeti és nemzetközi szervezetekkel együttműködve. Az International Research Portal for Records Related to Nazi-Era Cultural Property címet viselő kezdeményezés a holokauszt idején elrabolt, kisajátított, zsarolással kikényszerített, eltűnt műkincseket katalogizálja, elérhetővé téve az adatokat bárki számára.
A portál megnyitása egy 15 évvel ezelőtt megkezdett munka látványos állomása. Mintegy 2,3 millió dokumentum lehívását teszi lehetővé, amik zömét az USA kormánya rendelte meg ill. kapta a második világháború alatt és után. A dokumentumok egy részét az amerikai csapatok Németországban és Ausztriában foglalták le. Ezek közé tartozik például az a leltár, amelyet a hírhedt Alfred Rosenberg által vezetett ERR (Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg) állított össze a franciaországi és belgiumi zsidó műkereskedőktől és műgyűjtőktől lefoglalt műkincsekről. A leltár 20 ezer tételt tartalmaz, segítségével nemcsak egy-egy művet lehet megtalálni, hanem a teljes egykori gyűjtemények is rekonstruálhatóak.
Az USA Nemzeti Levéltárában, annak fiókintézményeiben és számos amerikai közkönyvtárban az adatbázis ingyenesen tanulmányozható. A dokumentumok nagyobbik része angol nyelvű, a külföldről származó anyagok eredeti nyelven olvashatók. Valamennyi feltöltött anyag korlátozás nélkül, minden érdeklődő számára hozzáférhető. Aki otthoni számítógépéről kíván az adatokban böngészni, az a Levéltárral együttműködő és a dokumentumok digitalizálását végző utahi cég, a Footnote honlapján teheti ezt meg, május hónapban ugyancsak ingyenesen. A későbbiekben az adatok egy részének lekérdezéséért fizetni kell, ehhez a felhasználó igénye szerint többféle konstrukcióból lehet majd választani.
A cikk lejjebb folytatódik.