Kontextus nélkül nem leütés a leütés. Le a művészet álcájával, beszéljenek a számok! Nézzük meg, miért nyitnak az aukciós házak új piacok felé! És hogy kerül be az ultralight

Hogy kerül a strandpapucs az asztalra? – Summer Love II.

Kontextus nélkül nem leütés a leütés. Le a művészet álcájával, beszéljenek a számok! Nézzük meg, miért nyitnak az aukciós házak új piacok felé! És hogy kerül be az ultralight festészet a kínálatba?

2016-12-01

Az első részben eltöprengtünk a Nagy Boglárka-eset kérdésein, és azon is, hogy miért keltett ez idehaza hullámokat. De mégis, miért gondolná bárki – ha gondolja –, hogy a nagy művészeti piacok hagyományos szereplői magától értetődően csak kvalitásos művészettel foglalkoznak? Megkérdeztünk egy szakértőt, és megnéztük az elmúlt évek nemzetközi árverési tendenciáit.

Egyrészt azt találtuk, hogy a legtöbb esetben nem keveredik a művészet a dekoratív, de üres holmikkal. Viszont néha mégis. És ennek oka, legalábbis az aukciós házak oldaláról, a kortárs piac hullámzásában keresendő.

„Nem volt meglepetés, hogy Nagy Boglárka munkája bekerült a Sotheby’s aukciójára, hiszen bizonyosan olyan vásárlókat hoz a háznak, akik később akár más tárgyakat, órákat, ékszereket is vehetnek. Ez tisztán üzlet”  – kommentált az artPortal-nak Ferenczy Bálint, aki korábban a Sotheby’s-nél dolgozott, jeleneg pedig a gyűjtőket múzeumokkal összekötő platform, a Vastari munkatársa. Egyebek mellett a nyári, sikeres Contemporary East előkészítésében is részt vett, márpedig annál az árverésnél láthatóan más, szakmaiabb szempontok is domináltak. A november 30-i aukció kapcsán hozzáteszi, körültekintőbben járt volna el az aukciósház helyében és mérsékeltebb, 2-3 ezer fontos becsértéket adott volna a Summer Love-nak.  Ugyanakkor a becsérték kérdése azért is problémás, mert a magyarországi leütési listák ritkán kereshetők vissza, kortárs másodlagos piacról Magyarországon pedig gyakorlatilag nem beszélhetünk. Ennek következtében – referenciák hiányában – épp úgy lehet egy kortárs munka becsértéke 300 ezer forint, mint 5.000 font.

  
Reigl Judit és Nagy Boglárka művei a tegnapi aukción. Fotó: Ferenczy Bálint

„A többi ízlés kérdése. Ugyanakkor érthető az is, hogy a hazai közönség számára némileg ismeretlen a Nagy Boglárka-féle ars poetica. Pedig, ha valaki végigsétál a londoni New Bond Street-en, ahol a Sotheby’s bemutatóterme is található, biztosan feltűnik neki, hogy a rengeteg luxusüzlet mellett, egy-két hasonlóan exkluzív csomagolású galéria is megtalálható. Az ilyen típusú luxus-kereskedelmi galériákban általában látványos, színes, figuratív vagy éppen non-figuratív, de mindenképpen kellemes, akár szexi munkákat lehet kapni. Példaként elég megnéznünk a Halcyon Gallery kínálatát, vagy rákeresnünk az Opera Gallery-ben júliusban kiállított Mike Dargasra. Azon sem lennék meglepődve, ha Nagy Boglárkának hamarosan kiállítása nyílna egy hasonló helyen; ez csak menedzsment és pénz kérdése” – mondja Ferenczy, majd hozzáteszi: „Ezek a helyek profitábilisak, a megnyitókra celebritások érkeznek, a műveket cukorkaként kapkodják el az érdeklődők. Nincs ezzel semmi baj, hiszen itt minden pontosan az, ami, és annyit is ér, amennyit. Csakhogy a kereskedelmi siker nem jelent kritikai elfogadottságot, és ezt sosem szabad összekevernünk.”

Egy-egy aukciós eladást ajánlatos kellő perspektívába helyezve nézni; nem lehet néhány helyesnek, vagy helytelennek vélt aukciós becsérték, vagy egyszeri eladás után máris trendekről beszélni.

A Christie’s, a Phillips és a Sotheby’s, vagyis a világ vezető aukciós házai körül mindig a nagy számok, a kiugrások, rekordok keltenek feltűnést. Nem volt ez máshogy 2015-ben sem, hiszen a Chritise’s-nél a világ eddig legdrágábban aukcionált műve Pablo Picasso Les Femmes d’Alger (1955) 179.4 millió dollárért kelt el, majd ugyanebben évben Modigliani Múzsáját (Nu couché, 1917-1918)  is 170 millió dollár fölött ütötték le, szintén a Christie’s-nél.

Azonban az óriási számok mögött valójában a modern és kortárs aukciós piac megtorpanása húzódik – persze erről nem szívesen beszélnek a több milliárd dollár összforgalmat bonyolító piaci óriások. A háború utáni és kortárs aukciók – amelyek általában a legnagyobb forgalmat hozzák a top aukciós házaknak – a korábbi évekhez képest stagnálást hoztak 2015-ben.

A kortárs aukciók 2015 júliusa és 2016 júniusa között 1.5 milliárd dollár összértékű forgalmat bonyolítottak, míg az ezt megelőző 12 hónapos periódusban ez az összeg 2.1 milliárd dollár volt.

Persze, ezt a csökkenést, könnyen pozitívvá fordíthatjuk, ahogyan teszi ezt az Artprice.com, az elsőszámú aukciós adatokat közlő honlap szakértője is, Thierry Ehrmann. Szerinte „a hosszútávú trend még mindig pozitív, hiszen a forgalom 1,370 %-kal nőtt 2000 óta.” Persze ez igaz, de tegyük hozzá, hogy az elmúlt 15 év aukciós forgalmát egy kalap alá venni elég irrelevánsnak tűnik.

Bevétel a kortárs aukciókon világszerte (H1, H2: első illetve második félév).
Forrás: Artprice.com

A kortárs művészet piaca és ezzel együtt a terület aukciós összforgalma a 2000-es évektől megsokszorozódott, és ez a dinamikus növekedés egészen a 2008-as válságig meg sem állt. A válság hatása 2009-ben volt érezhető, amikor harmadára zuhant vissza az aukciós házak korábbi kortárs forgalma. A piac azonban hihetetlenül gyorsan összeszedte magát és a következő évtől újra fejlődésnek indult, aminek csúcspontját a 2014-es 1,76 milliárd dolláros rekord forgalom jelentette.

 

Mai művek árverési bevételei. Forrás: Artprice.com

Az oszlopocskák mögé nézve azonban más trendeket is észrevehetünk. A poraiból feltámadt kortárs művészeti aukciós piac valós állása összetettebb kérdés. Ahogyan a második ábra mutatja, a legfrissebb munkák aukciós piaca – vagyis az ezek iránti kereslet – nagymértékben visszaesett a válság után.

Az okokat többfelé is kereshetjük. 2008-ban rekord áron keltek el a top kortárs művészek munkái, és ezekből az egyszer feltornászott árakból a válság után sem volt tanácsos engedni, hiszen például az egyszer már rekordokat döntő amerikai és YBA (Young British Artists) művészek művei nem érhettek kevesebbet, mint korábban. Az árcsökkenés a lufi kidurranását okozta volna, hiszen csakúgy, mint más piacokon, a művészetben is a kereslet kínálat korrelációja határozza meg az árakat.

A top kortárs művek csökkenő keresletére reagálva az aukciós házak tehát változtattak a kínálatukon, új biznisz-modelleket vezettek be: ha valamire kisebb az érdeklődés, itt az idő átnevelni a piacot és megváltoztatott kínálatot nyújtani neki!

Stratégiát és piaci szegmenst váltottak, hisz 2008 után valójában nem a vásárlási kedv és lehetőség esett vissza, hanem az az összeg, amit az aukciók top vevői (a high-net-worth individuals) ki tudnak és akarnak fizetni, nyilvánosan.

Így az aukciós házak új vevők és új, olcsóbb művészeti produktumok értékesítésébe kezdtek. Valójában ekkor kerültek a képbe a feltörekvő piacok háború utáni és kortárs művészeinek munkái, hiszen a kvalitás jó, az árak pedig sokkal barátibbak voltak.

Hogy bevételeik ne csappanhassanak meg, egyre több kisebb aukciót kezdtek rendezni az aukciós házak. Míg egy Contemporary Art Evening Sale (az Evening Sale-ek a nagy aukciók, ahol a top művészek vannak) összforgalma elérheti akár a 48 millió fontot is, addig a 2016 júniusában a Sotheby’s által megrendezett nappali aukció, a Contemporary East (Kortárs Kelet) teljes forgalma 1,294,563 font volt.

Látható a különbség, azonban a kisebb aukciók is bőven nyereségesek: minden egyes tétel bevételt jelent, még akkor is, ha a mű nem kel el. A műtárgy beadója a járulékos költségek mellett átlagban a mű becsértékének 4-10%-át fizeti be az aukciós háznak. A vevő a műtágy leütési árának 25%-át fizeti ki az aukciós ház jutalékaként.

A cél nyilván az eladhatóság, hiszen minden egyes eladott tételen nagyjából 29-35%-ot keres egy aukciós ház. Nem meglepő hát, hogy burjánzanak a Sotheby’s-nél is a nappali, kisebb aukciók, mind a kortárs művészet terén, mind egyéb tematikában, a gyűjtői boroktól a karórákon át a kottákig.

Az 1744-ben első könyv és kézirat aukció óta a londoni székhelyű Sotheby’s megállíthatatlanul ívelt felfelé. Az elmúlt években azonban vezetőváltásokról és belső elégedetlenségről, szakemberek távozásáról hallani – a helyzetről írtunk mi is. És nem csoda, hogy a speciális aukciós anyagok – mint például ami Kelet-Európára és az ottani kortársakra koncentrál – válogatására nemigen van felkészült munkaerő. Ez pedig az aukciós anyagok kvalitásán is meglátszik. S ki tudja, mit hoz magával, hogy június óta kínaiak szereztek döntő befolyást a cégben?

Mesék persze szövődhetnek arról, hogy egy fiatal alkotó máris karrierje csúcsát közelíti, ha a világ vezető aukciós háza kínálja eladásra műveit. De túl a Summer Love-on: a mítoszt, ami körüllengi a nagymúltú cég profizmusát, erősen megkérdőjeleznénk, legalábbis azon aukciók esetében, ahol nagy mammutok számukra ismeretlen területre lépnek. 

Cimkék: aukció, magyarok külföldön, rekord, kortárs művészet, árverés, London, műkereskedelem,

Hozzászólások
Bence
2016-12-01 14:07:18

Tarasewicz a svédeknél is jó árakon ment el, az USÁ-ban is. Most Londonban is.

Bence
2016-12-01 13:06:28

A magyar művészek folyamatosan ott voltak az árveréseken. A lengyelek és a csehek is. Nem 2008 után fordultak hozzájuk az aukciós házak. A művészeink árai nem alacsonyabbak a kortárs középmezőnyénél.

Kapcsolódó cikkek

Summer Love, avagy a nagyfiúk játéka

Keltett némi feltűnést itthon, hogy Nagy Boglárka képe az egyik legrangosabb aukciós ház árverésén szerepel Londonban. Ma el is kelt, több mint 5ezer fontért. De hogy került oda?

Sotheby's: felemás eredmény magyar fronton

Kassák műve jól szerepelt, Reigl Judit és Maurer Dóra munkái ezúttal nem keltek el, Szűcs Attila képét jó áron vették meg, de nem érte el a nyári csúcseredményt. Gyorsjelentés.