Rendszeres és egyre tudatosabb résztvevők a nemzetközi vásárokon a kortárs magyar galériák. Néhányat megkérdeztünk: hogy nézett ki idáig a 2014-es évük? Hol szerepeltek és mik a

Hogy ment a vásározás? Hazai kortárs galériák art fair-eken, 2014

Rendszeres és egyre tudatosabb résztvevők a nemzetközi vásárokon a kortárs magyar galériák. Néhányat megkérdeztünk: hogy nézett ki idáig a 2014-es évük? Hol szerepeltek és mik a tapasztalatok?

2014-06-27

A magyar művészeti színtéren a kortárs galériák többféle szerepkörben játszanak. Miközben saját kereskedelmi profiljukat viszik, egyrészt az átalakulóban (vagy válságban? Ennek a kérdéskörnek a kifejtése messze túlmutat ezen az íráson…)  lévő intézményi háttér hiányosságait is pótolni próbálják. Teret adnak progresszív, friss kezdeményezéseknek, hiányzó monográfiák és elméleti feldolgozások hiányában felvillantanak korszakokat, műfajokat, trendeket, életműveket, valamikép előkészítve ezzel a későbbi művészettörténeti feldolgozásokat. Másrészt építői, alakítói a kortárs műkereskedelmi piacnak, amely egyelőre nem elég stabil, nem elég rétegzett, de –éppen ezeknek a galériáknak köszönhetően – létezik.

A hazai színtéren fő feladatuk a gyűjtői és vásárlói kör szélesítése, ám mivel ez meglehetősen lassan halad, fő kitörési pontjaikat még mindig a külföldi art fair-eken való részvétel jelenti. Az ottani fizetőképes közönség elérése a galériák fenntartását segíti, ha komoly magángyűjteményekbe sikerül bejuttatni egy művészt, az a karrierépítésükben számít, és külföldi galériákkal, intézményekkel lehet network-öt építeni. Kihagyhatatlannak tűnik a külföldi jelenlét, akkor is, ha komoly anyagi terheket jelent egy-egy vásári részvétel, hiszen egy átlagos vásár standíja másfél-két millió forint, a nagy presztízsű, kiemelt rendezvényeké a duplája, s ehhez adódik az utazás, biztosítás, szállás költsége.

Pályázati úton nyert pénzekkel lehet csökkenteni  a kiadásokat, utófinanszírozásban, természetesen mindent számlával igazolva, de ideális esetben, mondjuk a 2-3 milliós költések fedezésére 5 millióért kellene eladni műveket a vásáron, hogy mindenki jól járjon. Ezért sem mindegy, ki milyen árkategóriába tartozó műtárgyakat visz ki, hiszen a stand díja változatlan akkor is, ha 2-3 ezer eurós vagy 10 ezer euro feletti munkák kerülnek ki a falára. Ez utóbbi árkategóriát a magyar galériák elvétve érik el, a Kisterem, a Deák Erika Galéria és az acb galéria egyes művészei esetében beszélhetünk magasabb árakról.

A vásárokra nem könnyű bejutni sem, komoly helyekre komoly pályáztatás után kapnak  zöld utat a jeletkezők. A gyűjtők mellett ezeken a rendezvényeken a világ vezető művészeti szakemberei, kurátorok, intézményvezetők, kritikusok, vásárigazgatók is körülnéznek, s az itteni tapasztalataik alapján döntenek arról, mely intézmények kapui nyílnak meg a feltörekvő művészek előtt. Kapcsolatépítésre kiválóan alkalmasak ezek a vásárok, nem beszélve arról, hogy koncentráltan mutatják be az aktuális mozgásokat, fejleményeket.

Lássuk, mely vásárokon vettek részt 2014 első félévében magyar galériák! Milyen művészektől vittek magukkal munkákat, mennyire elégedettek, hogyan foglalták össze tapasztalataikat, milyen benyomásokat szereztek.

Magyarósi Éva: Hubert Family, 2012, glassprint, 42x60 cm Fotó: Deák Erika Galéria

Januárban Deák Erika Galéria az Arte Fieri Bologna vásáron járt, pontosabban visszatért oda, hiszen 2005-ben már kiállított ott. Alexander Tinei, Szűcs Attila, Kovách Gergő, Nemes Márton, Bak Imre és Vitalij Puchniszki munkáit vitte magával és csaknem mindenkire volt érdeklődés is. Míg Bologában jobbára magángyűjtők, addig a júniusi VOLTA-n, Bázelben kurátorok, intézményvezetők és gyűjtők is aktívan tájékozódtak. Az idén 10 éves VOLTA visszakötözött a régi helyére, emiatt visszatértek olyan régi gyűjtők, akik az elmúlt években távol maradtak a rendezvénytől. A VOLTA-n a régiek (Szűcs Attila és Alexander Tinei) mellett Magyarósi Éva újabb szereplő volt, s vele egy rangos svájci újság cikke is foglalkozott. Egészében pozitív mérleget vonhatott a galéria a vásár után, több kurátori és amerikai gyűjteményi érdeklődést bevonzva.

 

Kovács Attila: Szubsztrátum K H 5 (1967-70), műanyag, akril / 39,5 x 133 x 22 cm
Fotó: Viltin Galéria

Februárban az ARCOmadrid-on a Viltin és a Molnár Ani Galéria vett részt. A Viltin Velencei Biennálés művészét Asztalos Zsoltot vitte, még mindig a bombás projektből (Kilőtték, de nem robbant fel) való képekkel, valamint az 1938-as születésű Kovács Attila matematikai alapú munkáit. Kovács életműve, referenciái Németországhoz kötődnek, hiszen 2010-es hazatelepüléséig ott élt és árai is a német piacon alakultak ki, fontosabb munkái 30-40 ezer eurót is érnek, művei több gyűjteményben szerepelnek az Egyesült Államoktól Japánig. A Viltin egyébként ebben az évben tudatosan kevesebb vásárt vállalt be, nem titkoltan azért, mert az előző években kiköltekezte magát. Négy vásárra kapott lehetőséget, ebből választotta ki a madridit, ahol ebben az évben harmadik alkalommal vett részt. Jól döntöttek, a kiállított művészek nemzetközi beágyazottságának köszönhetően a galéria eddigi legnagyobb vásári sikerét arathatta le: Asztalos Zsolt biennálés projektjéhez kapcsolódó műtárgyai mind gazdára találtak, míg Kovács Attila zárt sorozatának, a Substratum-nak (1967-70)  utolsó előtti darabja került egy neves gyűjteménybe.

Cseke Szilárd: Fenntartható Fejlődés, 2014, ventilátorok, fólia, plexi, 100x250x250 cm,
a Molnár Ani Galéria hozzájárulásával

A Molnár Ani Galéria  eredetileg nem jelentkezett az ARCOmadrid-ra, őt meghívták a kurátori szekcióba. Jakatics Szabó Veronika verses képregényeit, az Észtországban élő, s a tavalyi Velencei Biennálén is az észteket képviselő Farkas Dénes biennálés anyagát,valamint Benczúr Emese új munkáit és Cseke Szilárd térbeli mobilját vitte. Jakatics és Farkas műveiből már a vásáron sikerült eladásokat realizálniuk, a vásári anyagra van utólagos érdeklődés és a galériát meghívták jövőre is az Opening szekcióba, ami egyben kedvezményes standíjat jelent és összesen kétszer van lehetőség erre.

A Molnár Ani Galéria összesen három vásáron vett részt az első félévben, a második máciusban volt new york-i Armory Show-n, ahol így általuk első ízben szerepelt magyar galéria. Az  „Armory presents” szekcióban solo show-val mutatkoztak be, Farkas Dénessel. Ennek nyomán egyik munkája bekerült egy jelentős Los Angeles-i gyűjteménybe, több kurátori megkeresést is kaptak és a vásár sajtóközleményében kiemelték a standot. A galéria vezetője hasznos élményként könyvelte el a tapasztalatszerzést a new york-i műtárgypiacon és a következő évi folytatást is fontolgatja. Harmadik vásáruk az áprilisi Art Brussels volt, itt folytatódott Farkas Dénes sikersorozata, Benczúr Emesétől eladtak, Cseke Szilárd művéről pedig tárgyalásokat folytatnak. A brüsszeli vásár progresszív és fiatalos hangulata, a közönség és a kiállító galériák nemzetközi, nyitott és befogadó jellege miatt a galéria ezen a platformon is hosszú távra tervez.

Majoros Áron: Androméda II, (2011), acél, 180 x 40 x 20. Fotó: Faur Zsófi Galéria

Az idén másodszor megrendezett, ugyancsak progresszív és friss szemléletű új londoni vásáron az Art14 London-on a Faur Zsófi Galéria mutatta be Szatmári Gergő, Magyar Ádám és két szobrász, Boldi és Majoros Áron munkáit. Két szobrot sikerült eladniuk, az egyiket egy most nyíló mexikói múzeumnak, a másikat egy befolyásos török gyűjtő isztambuli magánmúzeumába. Faur Zsófi tavaly is volt itt, értékeli a vásár hangulatát és a közönség hozzáértő attitűdjét. Több ígéretes kapcsolatot épített ki már eddig is, és hosszútávon ezt szereté fő vásárának kiépíteni.

Áprilisban az Artshow Busan rendezvényen járt Koreában, amolyan ázsiai piac feltérképezési szándékkal, és bár több kivitt művésztől sikerült eladnia, mégsem egyértelmű számára, hogy hosszútávon érdemes az ázsiai piacon próbálkozni. Ennek oka többrétegű, az ottani vizuális kultúra nagyon eltér a mienktől, az európai és amerikai piaci referenciák (válallati és magángyűjtemények, múzeumok) ott nem sokat mondanak, és más az értékesítési szemlélet is. Éppen ezen tapasztalatok miatt, Faur Zsófi az Európán kívüli világban inkább a tavaly elkezdett amerikai irányt preferálja. Május végén Olaszországban, harmadszor vett részt a video és fotó műfajára szakosodott  Milan Image Art Fair-en, a galéria fiatal művészével, Péter Ildikóval, aki élete első vásárán bekerült a helyi BNP Paribas díj 10 finalistája közé.

Esterházy Marcell: Self portait with L (2013), giclée print, 120 x 95 cm. Fotó: esterhazymarcell.net 

Az acb galéria második alkalommal állított ki az Art Rotterdamon,februárban Esterházy Marcell, Société Realiste, Tót Endre és Tehnica Schweiz alkotásaival. Történelmi tematikájú standjuk a galéria aktuális koncepciójának megfelelően a neoavantgarde poziciók bemutatása mellett a folytonosság érzékeltetésére törekedett. Szándékuk szerint összekötik a hetvenes-nyolcvanas évek nemhivatalos művészetének alkotóit az általuk képviselt fiatal művészekkel. Pozitív intézményi és szakmai visszajelzéseket kaptak, jövőbeni galériás együttműködések körvonalazódnak, és a rotterdami szereplésnek köszönhetően meghívták őket a szeptemberi Unseen Photo Fair Amsterdam-ra.

 

Szinyova Gergő képei a Liste-en, a Kisterem standján. Fotó: Kisterem Galéria 

A Kisterem Galéria ugyancsak Rotterdamban kezdett idén, Albert Ádám és Fodor János munkáival. A Kisterem visszatérő itt, és most sem csalódott,  szeretik ezt a vásárt a szemlélete, szervezettsége és  a helye miatt: a holland gyűjtőkön kívül németek, franciák, belgák, angolok is járnak ide. Júniusban a bazeli Liste volt a következő állomás, Szinyova Gergő festményeivel. A fiatal galériákat felvonultató Liste magas színvonalú, több olyan kiállítóval akik már megjárták az Art Baselt is, de most az éles versenyben kiszorultak onnan, mint a román Plan B vagy a párgai Hunt&Kastner, és a Liste is rendelkezik már hagyományos gyűjtő és látogató közönséggel. Szinyova Gergő képeit svájci és főként olasz gyűjtők meg is vásárolták.

Az Inda Galéria a Voltashow-n vett részt New Yorban, márciusban, El-Hassan Róza solo show-jával, akienk nagyméretű emblematikus szobrát, az Enigmát egy helyi galériás vásárolta meg - ahogy erről már korábban beszámoltunk. 

El-Hassan Róza: Enigma (2013), wood, 112 x 60 x 30 cm. Fotó: Inda Galéria

Szerző: Jankó Judit
Cimkék: magyarok külföldön, kortárs művészet, vásár,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

A siker tényleg a vásárokon át érhető el?

Ott kell-e lennie egy galériának minden kilométerkőnél? Azaz minden vásáron meg kell-e jelenni? Erre is segít választ adni a művészeti befektetési folyóirat, az ARTINVESTOR galériás ranglistája.