A két vezető nemzetközi árverőház, a Sotheby’s és a Christie’s árgus szemekkel figyeli egymást. Ha egyikük új földrajzi térségekben próbálkozik, erősíti a private sales szerepét, online árverésekkel kísérletezik, vagy éppen módosítja a vevőknek felszámolt jutalékot, biztosak lehetünk benne, hogy rövid időn belül hasonló módon jár el a másik is. Az utóbbi néhány év azonban úgy tűnik, a Christie’s-é volt. S noha a különbségek nem drámaiak, mégis elégedetlenséget váltottak ki a Sotheby’s tuladonosainak körében.
Mindez abban a nyílt levélben tört felszínre, melyet az aukciósház legnagyobb, 9,3%-ot birtokló részvényese, a Third Point hedge fund főnöke, Daniel Loeb küldött Ruprechtnek, múltbeli érdemeinek elismerése mellett az aukciósház éléről való távozásra szólítva fel őt. Az 57 éves Ruprechtnek gyakorlatilag egész pályafutása a Sotheby’s-hez kötődik: 1980-ban kezdett a cégnél, és a ranglétrát végigjárva 2000-ben nevezték ki elnök-vezérigazgatónak, tavaly pedig megválasztották az igazgatótanács elnökének is. A nyílt támadás a Sotheby’s-részvények árfolyamát egyelőre nem befolyásolta érdemben (az első reakció az árfolyam enyhe emelkedése volt), az azonban még nem belátható, hogyan hat a levél Ruprecht további sorsára.
William F. Ruprecht
© Sothebys.com
Loeb az elmúlt évtizedekben számos hasonló levéllel híresült el, melyeknek címzettjei között az USA elnöke éppúgy megtalálható, mint a vele pénzügyi-üzleti kapcsolatban lévő cégek vezetői. E levelek egy része különösebb visszhang nélkül halt el, de voltak olyanok is, melyek komoly változásokhoz vezettek a címzett cégek életében. A lélektani hadviselés keretében Loeb azt is jelzi, hogy megkezdte az utódok keresését és már talált is alkalmas jelölteket. Nyilvánvalóan a hangulatkeltést szolgálják levelének azon részei is, melyekben Ruprecht anyagi juttatásainak indokoltságát kérdőjelezi meg, illetve a cég menedzsmentjének egy állítólagosan több százezer dolláros luxusvacsoráját emlegeti fel. Tény, hogy Ruprecht javadalmazása amerikai viszonyok között is igen jónak számít: a cégtől származó tavalyi összjövedelme – fizetés, részvények és egyéb bónuszok formájában – 6,3 millió dollár volt.
Mi a baj Ruprechttel és a céggel?
Loeb szerint a cég pozíciói gyengültek a Christie’s-sel folytatott konkurenciaharcban, ami főként a felsőszintű vezetés stratégiai vízióinak hiányára vezethető vissza. Példaként említi az utóbbi évek modern és kortárs aukcióit, melyeken rendre a vetélytárs rukkolt elő jobb kínálattal, s szerinte elfogadhatatlan erre az a magyarázat, hogy a Christie’s kétes módszerekkel dolgozik. A piaci szereplők szerinte úgy látják, hogy épp a Sotheby’s folytatja az agresszívebb jutalékpolitikát, gyakran eltekintve a beadókat terhelő jutaléktól, sőt esetenként a vevő által fizetett jutalék egy részét is felajánlva a beadónak. Hogy ki dolgozik „keményebb” módszerekkel, kívülről nehezen megítélhető, ám ezek olyan részletek, amelyekről a hivatalos sajtótájékoztatókon nem beszélnek.
A Sotheby’s-nek Loeb szerint nem ilyen módszerekkel kéne versenyeznie, hanem szolgáltatásainak színvonalával, szakértelmével, és azzal a képességével, hogy a beadott alkotásokra a lehető legmagasabb árat éri el. A cégvezetés súlyos hibája Loeb szerint, hogy – miközben eredményesen irányított a súlyos pénzügyi-gazdasági válság idején – nem ismerte fel a modern és kortárs szektor kiemelkedő stratégiai jelentőségét a Sotheby’s egészének fejlődése szempontjából. De ugyanígy elmarad a cég legfőbb vetélytársa mögött az internetes értékesítési stratégia kidolgozásában, továbbá a kínai és közel-keleti terjeszkedésben.
Loeb szerint hibás a top-ügyfelekre és a top-tételekre koncentráló stratégia is (a nagy aukciósházak szóhasználatában az egymillió dollár feletti tételek tartoznak ebbe a kategóriába). Ezzel a potenciális bevétel egy jelentős szelete mellett az alacsonyabb árú művekkel induló fiatal, feltörekvő gyűjtői réteget is átengedik a konkurenciának; félő, hogy ezek a gyűjtők akkor is ott fognak maradni, amikor már „belenőnek” a top-kategóriába. Sokkal célravezetőbb lett volna ehelyett megtalálni a hatékonyabb és gazdaságosabb értékesítési csatornákat az alacsonyabb árfekvésű művek számára.
A levél szerzője elismeri bizonyos költségcsökkentő intézkedések eredményességét, de elfogadhatatlannak tartja, hogy a kiadások ma ismét a 2007-es csúcsév szintjén vannak, miközben a bevételek attól 15%-al elmaradnak.
Loeb: ajánlom magamat
A céget egy régi mester restaurálásra szoruló festményéhez hasonlítja Loeb; a művelet akkor kezdhető meg, ha rendelkezésre állnak a megfelelő szakemberek. Erre vonatkozóan Loeb-nek máris van egy konkrét javaslata: tapasztalataira hivatkozva azonnali hatállyal helyet követel magának az igazgatótanácsban.
A Sotheby’s vezetése egyelőre csak egy rövid közleményben reagált, melyben hangsúlyozza, hogy a cég részvényeinek árfolyama az elmúlt egy, öt és tíz évben is a Standard & Poor’s Midcap indexet meghaladó mértékben emelkedett. Az alaptalan vádaskodások kommentálása helyett erőfeszítéseiket inkább az ígéretes őszi szezon aukcióira koncentrálják. Nem csinálnak titkot ugyanakkor abból, hogy a jövőben olyan szabályozást léptetnek életbe, mely megnehezíti az egyes tulajdonosok számára tulajdoni hányaduk növelését. (Loeb a közelmúltban növelte részesedését 5,7%-ról 9,3%-ra.)
A játszmának itt nem lesz vége, s várható, hogy a felek vitájából még sok olyan részlet kiderül, melyekkel bővíthetjük ismereteinket a nagy aukciósházak működésének titkairól.
A cikk lejjebb folytatódik.