A kérdés nem is olyan egyszerű, és a válasznak a műtárgypiac egészére is hatása lehet. A művész megtagadja a már eladott művét, és visszautalja a vételárat. Hová vezethet egy ilyen

Mennyire van joga Richard Prince-nek nem szeretni a Trump-családot?

A kérdés nem is olyan egyszerű, és a válasznak a műtárgypiac egészére is hatása lehet. A művész megtagadja a már eladott művét, és visszautalja a vételárat. Hová vezethet egy ilyen gesztus?

2017-04-09

Maga a történet három mondatban elmesélhető. Ivanka Trump, az új amerikai elnök most már apja tanácsadójává is előlépett lánya, aki tekintélyes vagyonából előszeretettel áldoz műalkotásokra, 2014-ben potom 36 ezer dollárért megvásárolta az amerikai képzőművészet egyik fenegyereke, Richard Prince eredeti munkáját. A mű Prince megszokott technikájával készült, azaz nem más, mint egy Instagram-fotóról készült screenshot, kiegészítve egy saját maga által írt commenttel. Talán mondanunk sem kell, hogy a fotó Ivanka Instagram-oldaláról származik –  őt magát ábrázolja egy fodrászszalonban. 

Richard Prince. Forrás: klassikmagazine.com

A történetben eddig nincs semmi különös, legfeljebb azok kedélyeit borzolja, akik mindmáig nem hajlandók elfogadni művészetként azt, amit Prince művel, és amivel híres és nem mellékesen gazdag lett. Szerintük Prince munkássága jó esetben zseniális trollkodás, más nézőpontból viszont durva plágium, a szerzői jogok lábbal tiprása. Amúgy a bíróságok is hol az egyik, hol a másik nézőpontot teszik magukévá: Prince már számos plágium-peren van túl, egy részükből nyertesként, míg néhányból vesztesként került ki.

Mások azért tartják nagy művésznek az idősödő amerikai mestert, mert új szintre emelt egy műfajt, a kisajátítás művészetét (appropriation art), mélyrehatóan vizsgálja és új megvilágításba helyezi az eredeti mű, a másolat és a hamisítvány kérdését. Műveit a legnagyobb galériák forgalmazzák; a gyűjtők egy része kerüli mint macska a forró kását, mások viszont őrült pénzeket fizetnek, hogy magukénak tudhassák egy-egy munkáját. Az appropriation art emblematikus darabjának számító, a híres cowboy-os Marlboro-reklámról készített fotójáért 2008-ban 3,4 millió dollárt adtak, aminél magasabb árat a kortársak közül addig csak Andreas Gursky, Cindy Sherman és Jeff Wall felvételeiért fizettek.

A csavar akkor került az Ivanka-sztoriba, amikor a gazdag ifjú hölgy édesapját megválasztották az Egyesült Államok elnökének. Az amerikai művésztársadalom túlnyomó többségéhez hasonlóan Prince sem fogadta kitörő lelkesedéssel a hírt és, mint utóbb elmondta, elviselhetetlennek tűnt számára az a gondolat, hogy egy munkája a Trump-család valamelyik tagjának tulajdonában legyen. Ezért döntött úgy, hogy megtagadja a képet és egy Ivanka Trumpnak írott levélben közölte, hogy az nem az ő munkája, hanem egyszerű hamisítvány. Ezzel egyidejűleg a kép vételárát visszautalta Trumpnak.


Richard Prince megtagadott munkája. Forrás: dazeddigital.com

Mielőtt e gesztus értékelésére rátérnénk, meg kell jegyezni, hogy már elkészült művek utólagos megtagadása az alkotók részéről nem számít ritkaságnak és mindaddig nem is jelent gondot, amíg az adott műtárgy készítője tulajdonában van. Ilyenkor az alkotások sorsa rendszerint a megsemmisítés, aminek célja többnyire az életmű „megtisztítása” az alkotó szerint annak mércéjét meg nem ütő művektől. Bonyolultabb a helyzet, ha a művész olyan művet tagad meg, ami már másnak a tulajdonában van, hiszen ilyenkor az alkotás birtoklóját – esetenként igen komoly – anyagi kár éri; a mű akkor is gyakorlatilag eladhatatlanná válik, ha mindenki tudja, hogy az eredeti, a kérdéses mester sajátkezű munkája.

A „kitagadás” finomabb, de a tulajdonos számára hasonló anyagi kárral járó formája, ha a művész ugyan nem tagadja le, hogy az adott munka tőle származik, de nem hajlandó felvenni – vagy felvenni engedni – az oeuvre-katalógusába. Ez történt például a közelmúltban Gerhard Richterrel, aki – ahogy arról két éve mi is beszámoltunk – számos ifjúkori munkáját tiltotta ki készülő életmű-katalógusából. Az ilyen ügyek nemegyszer pereket vonnak maguk után.   


Richard Prince leghíresebb „kisajátított” műve: Cím nélkül (Cowboy), 1989, kromogén print. © Richard Prince

De térjünk vissza a Trump-kép ügyére. A reakciók a művész lépésére nem meglepő módon igen vegyesek. Gyakori a meglehetősen ironikus hangvétel; néhány kommentár éppen csak nem mondja ki, hogy Prince olyan munka eredetiségét tagadja meg, ami a klasszikus szabályok szerint amúgy is nehezen tekinthető eredetinek, azaz tulajdonképpen fölöslegesen fáradozik, mert az, ami Ivanka kezében van, eleve kétes eredetiségű mű, amivel viszont a vevőnek, ha – és ez műtárgyvásárlóként feltételezhető róla – kicsit is ismeri Prince munkásságát, tisztában kellett lennie. Mások ünneplik a lépést és üdvözlendő politikai állásfoglalást látnak benne. Ismét mások, akik hasonlóan elutasítják a Trump nevével fémjelzett politikát, úgy vélik, hogy a művész, több okból is, nagyon rossz formát választott az ellene való tiltakozáshoz. Az még a kisebbik baj, hogy vélhetően anyagi kárt okozott egy vásárlójának, amit akkor sem tehet meg, ha nem szimpatizál a családjával.

A munka, ha Prince nem tagadná meg, már ma is többet érne eredeti vételáránál és értéke csak tovább növekedne, ám ezt a hasznot a tulajdonos már nem fogja tudni realizálni. (Igaz, van, aki szerint a „cirkusz” csak használ a mű piaci ázsiójának és Prince a kitagadással végső soron szívességet tett a mű tulajdonosának.) A komolyabb probléma baj az, hogy ha egy művész ilyen vagy olyan megfontolásból bármikor úgy dönthet, hogy megtagadja egy munkáját, akkor az nagyon rossz üzenet a műtárgypiacnak; negatívan hathat a műgyűjtési kedvre, elbizonytalaníthatja a vásárlókat. A többség ezért nem ért egyet Prince lépésével, hiába tartja szimpatikusnak a gesztusa mögötti megfontolást. A vitába Ivanka Trump egyelőre nem kapcsolódott be és nem nyilatkozott arról sem, mit tervez a képpel, miután visszakapta annak vételárát. 

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: kortárs művészet, műkereskedelem, konceptuális művészet, fotó, gyűjtési stratégiák,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Így reagált a MoMA Trump beutazási tilalmára

Elegánsan, de határozottan reagált a világ egyik legfontosabb modern művészeti múzeuma a hét, többségében muszlimok által lakott ország polgárainak kitiltásárta.

Trump beszántja a földbe az amerikai NKA-t?

Saját pártjában is sokan ellenzik, de Trump fel akarja számolni a Nemzeti Művészeti Alapot (NEA) és a Humán Területek Nemzeti Alapját (NEH). Minimális megtakarítás, de megaveszteség a kultúrának.

Mégis összejött a művészeti sztrájk Trumppal szemben: sok hely marad zárva

Cindy Sherman, Richard Serra és a Whitney Museum is a sztrájk mellett áll, számos intézmény zár be Trump beiktatásakor Amerikában. Közben menő divattervezők látják el holmikkal az utcán tüntetőket.