Gondolatok a fekete négyzet körül
Vasarely Múzeum, Budapest
szeptember 27-ig
„Amikor 1913-ban kétségbeesett erőfeszítéseket tettem, hogy a művészetet megszabadítsam a tárgyiság ballasztjától, a négyzet formájához menekültem, és kiállítottam egy képet, amely semmi mást nem ábrázolt, mint fehér alapon egy fekete négyzetet..Ekkor a kritika és vele együtt a társa-dalom felhördült. Mindent elveszítettünk, amit szerettünk, sivatagba jutottunk…”- emlékezett vissza híres munkájára Kazimir Malevics.
A képet 1915-ben állította ki Szentpéterváron. A centenárium alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján András Sándor író Malevics meghökkentő művét Marcel Duchampéval állította párhuzamba. A franciát nem érdekelte a néző érzése, csak a gondolkodása; Malevics a kettőt „egybepréselte”, csak a tiszta érzés érdekelte. („Szuprematizmuson a tiszta érzet szupremáciáját értem a képzőművészetben.”) Duchamp Szökőkútjának a tárgya megmondhatatlan, Malevics tárgya a tárgyatlannal közvetített árnyék. Lehet egyiket komolynak, a másikat tréfásnak tekinteni. Ahogy ez a kiállításon látottakra is vonatkozhat, akár magára a tárlat címére is: Gondolatok a fekete négyzet körül.
A kiállítást a bécsi Peter Lindner Galéria Malevics emlék szita mappája inspirálta, amelyben Maurer Dóra is részt vett, és a munka kapcsán indult el benne a kiállítás rendezésének ötlete a Vasarelyben. Anyaga egy részét a mappából válogatta, hogy néhány aspektust általuk lehessen mutatni: konkrét szöveg (Eugenio Gomringer), betűkompozíció (Josef Linschinger),op-art( Andrea Maria Krenn), fehér relief(Franz Riedl), színelosztást (Andrej Rizskov). Maurer erre az alkalomra újat művet készített.
Maurer Dóra: Kiürülő fekete négyzet 2015 papír kollázs 500×500 mm
Kör és négyzet, mint alap ellentétek, s mint alapformák/elemek a modern művészetben. Ezeket többnyire a kubizmushoz kötik. Malevics a „sarló” formát: a vonal és a félkör együttes motívumát tekintette az irányzat „lappangó” elemének, mint egy kultúra kézjegyének, és ez a festészetben az „egyenes” és a „görbe” jellegzetes értékelésében nyilvánul meg. Az egyenes vonalat önmagában a síkbeli dinamikus szuprematizmus megjelenéseként, a négyzetet a térbeli, statikus szuprematizmus formájaként határozta meg a festő.
A tárlat címéhez hasonlóan ellentmondásos a bolíviai születésű Eugenio Gomringer munkája, aki egy fehér négyzetbe írta bele németül: itt van a fekete négyzet. Lehet meghökkentésnek tartani, de lehet a kép és az írás/szó tartományai divergenciájának és „konvergenciájának” kifejezése is.
Eugenio Gomringer: Lap az ’Hommage á Malevitch’ mappából, 2015 szitanyomat 500 x 500 mm, a bécsi Ed. Galerie Lindner jóvoltából
Czeizel Balázs fekete négyzetlapokból összeállított könyvében nem látni betűket, megszoktuk ugyanis, hogy azok eredetileg feketék, fehér lapon. Czeizel könyve „utal” Malevics másik/fehér négyzetére, melyet az üres filmvászonnal is azonosítottak, azon is megjelenhet bármi. Így e könyvbe is be lehet írni, képzelni bármit. Találó, „kézenfekvő” Hervé Fischer munkája: art-vie-philosophie. Mai QR kódokkal idézi fel Malevics fekete négyzetét, kifejezve: nem a pigment, vagy a kompozíció teszi a festményt, hanem a neki tulajdonított társadalmi jelentés. Hozzáfűzi, hogy aki okostelefonnal szkenneli a képet, ill. roncsolja a QR kódot, láthatja, hogyan bújik ki a művészet, az élet, a filozófia minden egyszerűsítő rendszer alól. Fischer gondolatát „igazolja” Maurer Dóra papír kollázsa, a Kiürült fekete négyzet. Amit azért is emelünk ki, mert a munkák nagy része számítógéppel készült. Kivétel Bullás József olajfestményei, Nemes Judit „kézimunkája”. Utóbbi térhatású: a fehér (1622) és fekete (918) papírkockák plexidobozban csak közelről tűnnek fel, távolról fekete négyzet összképét adják. A nézőpontváltás mellett felidézhet korábbi látáselméletet: hasonló kis lapok válnak le és jutnak a néző szemébe a nézett felületről, amin most ott vannak. Haász Kati is teret /mögöttes síkot feltételez redőzött fekete papírleplével, a háttér eltakarásával. Miközben a klasszikus görög formavilágot idézi.
Haász Kati: Fekete négyzet 2014, papír, különböző festékanyagok, 200 x 200 cm
Hopp-Halász Károlynál fotóprinteket takar a négyzet, amiről a két oldalán kilógó részek árulkodnak. Arjan Janssen aszimmetrikusan helyezte el a négyzetet a nagy képben. Kirstin Arndt csúcsba húzott pvc-lapja már gúlát formáz. A szobrász Kecskeméti Sándor műve a síkból a térbe átmenet. „Utal” Malevics tézisére: a szuprematizmus az eddig csak a képsíkra kivetített, plasztikus érzetet átemelheti a térbe. Fehér fakeretbe helyezett két fekete négyzet alakú fém, mágneses, így tud „lebegni” az üres térben, egyben jelzi a vákuumos és a plenáris/ töltött tér közötti átjárást, kapcsolatot is. Az utóbbi térfelfogást „testesíti” meg Martin Pfeifle 60 fekete négyszög formájú utazó táskájával, s azok érintés nélkül is a tömegre utalnak. Zalavári József súlyos – Serrára emlékeztető – acélkockája nyitott, hiányos négyszög.
A tér, s az idő, a fény és a mozgás multiszenzorális felhasználására épül Kelle Antal Kinetikus installációja, a Vajúdás. Fehér falra, azaz négyzetre vetítve „születik meg” a fekete négyzet az előtte felfüggesztett forgó háromdimenziós alakzatból, amit mesterséges fénnyel világít meg.
Kelle Antal: Vajúdás, kinetikus installáció 2015 20 m2
A kiállításon: árnyék fázisképek 1–4 / cprint vásznon / egyenként 50 x 50 cm
Multimédiális Szegedy-Maszák Zoltán munkája, a kiürült fekete négyzet számítógépes variációi, mint a kiterjesztett valóságig eljutás. Közelít a végtelenített képhez. Fernezely Mártonnal – a kép a képben után – közös alkotása a lentikuláris kép. Zalavári András installációja a fekete négyzet eltüntetésének a kísérletét mutatja be. Izgalmas vállalkozás Thomas Freiler 3 D-s Szürke sora. Nem fotó, számítógéppel generált kép (CGI). A félig transzparens ék matematikai és fénytani elvek alkalmazásával készült, az elvonatkoztatás eredményének képe felfogható ideaként. Innen tekintve inkább része a fekete négyzetnek, mint annak, amit fotográfiának hívnak – vallja róla a művész. Hozzátehetjük: Malevics a szuprematizmust „aeronautikusnak” nevezte, mint kora legújabb technikai vívmányához, aviatikához kapcsolható kulturális környezetet.
Szegedy-Maszák Zoltán: Lentikuláris fotó, 2015. 500x500mm
Ma a számítógép jelentheti a szuprémumot – sugallja a kiállítás, amely szeptember 27-ig látható. A katalógust szeptember elején mutatják be, vele együtt Szöllősi-Nagy András összeállításában egy Malevics kronológiát.
A cikk lejjebb folytatódik.