Grüner György fizikus, a UCLA professzora és műgyűjtő. Még ha nem is szerepel a gyűjtők 2012-es hazai lexikonjában. Most egy szlovákiai magánmúzeum mutatja be kollekcióját.

Nem titkos, eddig mégis kevesen láthatták. A Grüner Gyűjtemény

Grüner György fizikus, a UCLA professzora és műgyűjtő. Még ha nem is szerepel a gyűjtők 2012-es hazai lexikonjában. Most egy szlovákiai magánmúzeum mutatja be kollekcióját.

2017-04-10

Crossing Borders. A Grüner Gyűjtemény,
Danubiana Meulensteen Art Museum, május 28-ig

A közigazgatásilag Pozsonyhoz tartozó Dunacsún (Cunovo) mellett, egy mesterséges dunai félszigeten épült fel a Danubiana Meulensteen Art Museum, Szlovákia legnagyobb kortárs művészeti (magán)múzeuma. És már 17 éve megnyitotta kapuit a látogatók előtt. Ám hiába érhető el alig félórás kerülővel a Budapestet Béccsel összekötő autópályáról, és hiába kínál modern és kortárs állandó gyűjteménye mellett izgalmas időszaki tárlatokat, egyelőre még kevés magyarországi látogató úticéljai között szerepel. Annak ellenére is így van ez, hogy a dunai tájba harmonikusan simuló modern, 2014-ben kibővített múzeum már eddig is nyolc olyan időszaki kiállítást rendezett, melyeknek komoly magyar vonatkozásai is voltak. A tolerancia művészete című tárlat például száz szlovák és ugyanennyi magyar képzőművész munkáit mutatta be a két ország kapcsolatának egy viszonylag feszült időszakában.

A Danubiana Meulensteen Art Museum. Forrás: danubiana.sk

Aki eddig halogatta a dunacsúni kirándulást, most ne várjon tovább: a modern és kortárs magyar képzőművészet egy olyan kiemelkedő magángyűjteményét nézheti meg Crossing borders címmel még május 28-ig, amiből idehaza eddig csak egy kisebb szelet volt látható. A gyűjteményt jó negyedszázad munkájával építette fel egy nemzetközi hírű magyar tudós, a mosonmagyaróvári születésű Grüner György fizikus, aki az ELTE elvégzése után hosszabb ideig a Központi Fizikai Kutatóintézetben dolgozott, közben nyugat-európai egyetemeken volt vendégprofesszor, majd 1980-ban elfogadta a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem, az UCLA meghívását s azóta is a nemzetközi rangú intézmény egyik vezető professzora. 1991 óta a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a BME címzetes egyetemi tanára, tudományos munkássága tehát jól ismert és elismert idehaza is, műgyűjtői ténykedéséről azonban a legutóbbi időkig kevesen tudtak.

Konok Tamás: Espacement, 1983, olaj, vászon100 x 82 cm

Neve például nem is szerepel a 2012-ben megjelent Műgyűjtők Magyarországon című lexikonban, pedig kollekciója méretében és mindenekelőtt minőségét tekintve már akkor is kiemelkedő jelentőséggel bírt. Végül 2016-ban megtört a jég, és a gyűjteményből egy viszonylag széles válogatás önálló kiállításon szerepelt a győri Rómer Flóris Múzeumhoz tartozó Esterházy-palotában. A győrinél közel kétszer nagyobb dunacsúni tárlat a gyűjtemény eddigi legnagyobb nyilvános bemutatkozása, amin 22 művésztől összesen több mint 140 munka szerepel. Szerencsés egybeesés, hogy a Grüner-kollekcióban komoly súllyal vannak jelen annak a négy magyar kortás művésznek – Konok Tamásnak, Keserü Ilonának, Maurer Dórának és Nádler Istvánnak – a munkái is, akik a Danubiana Múzeum állandó gyűjteményében is szerepelnek.


Hencze Tamás: Függőleges – vízszintes, 1969, karton, olaj, 100 x 70 cm

Minden gyűjtemény hű képet ad tulajdonosáról is; a Grüner-kollekció is profitál a gyűjtő világpolgár-mivoltából és tudományos pályájából is. Előbbiből oly módon, hogy miközben a gyűjteményben csak magyar művészek szerepelnek, Grüner kizárólag olyan alkotók munkáit emelte be, akiknek mondandóját egyetemes érvényűnek ítélte meg; utóbbiból pedig azért, mert kutató tudósként mindig foglalkoztatta a tudomány és a művészet kapcsolata, s mindkettőben igyekezett sokszor átélni a felfedezés élményét. De valljon minderről ő maga: „Melyek is a központi témái e gyűjteménynek? Először is, az a szinte triviális tétel, hogy a tudomány egyetemes értékrendjéhez hasonlóan, önmagában véve ,magyar’ művészet sem létezik, jóllehet számos magyar jellegzetesség épült be az egyetemes művészetbe és értékrendbe. A gyűjteményben megtalálható művészek megértették ezt, ihletet merítettek belőle és a szerencsésebb generációk épp elegendő kapcsolatot tudtak létesíteni az ország határain túli nagyvilág hatásaival. S ehhez jött az újabb fontos összetevő, az innováció. Azon művészek víziója, akik nem csupán esztétikus vásznakat festettek,  …. hanem nyitottak voltak az újdonságok iránt, más szemszöget, újfajta „előállítási technikát” dolgoztak ki, vagy puszta erejükkel törték át a konvenciókat”.

Haraszty István: Nép-nemzeti nyalóka, 1994, faajtó, fakanál, olaj, festés, 172 x 70 cm

A kollekció közel 70 évet fog át, ám ezt időben és témában egyaránt markánsan súlypontozva teszi. Az időbeli hangsúlyokat részben 1945-48, a kérészéletű demokráciában színrelépő – az Európai iskola legelvontabb csoportjához tartozó – művészek, másrészt a 60-as évek végének és a 70-es évek elejének Iparterv-nemzedéke, végül pedig a rendszerváltást követően indult új, ma lassan már középgenerációvá érő nemzedék jelentik. Pályájából kiindulva nem meglepő, hogy Grüner inkább a geometrikus és rokon irányzatokhoz, az absztrakthoz, a konkréthoz, a minimálhoz vonzódik, de szívesen kalandozik azért a határterületekre is. Nem feltétlenül csúcsművekre vadászik, de ilyenek is jócskán vannak a gyűjteményben, illetve annak most bemutatott részében is. A kollekció rendkívül egyenletes színvonalú és igen koherens; a művek erős összetartozása, egymásra rímelése N. Mészáros Júlia gondos kurátori munkájának köszönhetően a tárlaton könnyen érzékelhetővé válik.

Keserű Ilona: Mind X., 1989-90, olaj, vászon, 150 x 100 cm

Csaknem valamennyi kiállított alkotót nagyobb műcsoport képvisel – Lossonczy Tamástól, Konok Tamástól, Keserü Ilonától, Maurer Dórától, Nádler Istvántól tíznél is több mű szerepel a válogatásban –, de találkozhatunk életművi jelentőségű alkotásokkal azoktól is, akiktől csak két-három munkát mutatnak be. Itt elég Birkás Ákos Fej-sorozatának darabjaira, Haraszty István Nép-nemzeti nyalókatárára vagy Hetey Katalin első gömbszobrainak egyikére utalnunk. Nem marad muníció nélkül az sem, aki egy tárlaton főleg a meglepetést keresi: bizonyára sokak számára hatnak majd az újdonság erejével Lossonczy Ibolya bronzai vagy Rákóczy Gizella geometrikus munkái. Wolsky András, Haász Katalin, Benedek Barna és Bolygó Bálint alkotásai a gyűjtő nyitottságát demonstrálják az ifjabb művésznemzedékek felé s egyúttal jelzik azt is, hogy a Grüner által preferált irányzatok „nagy nemzedéke” nem marad utánpótlás nélkül.

 

Nádler István: Háromszög II., 1996, vászon, olaj, 180 x 130 cm

A három ország határán megrendezett  tárlat fontos esély arra, hogy erősítse a kortárs magyar művészet pozícióit a szomszédos országokban; nyilvánvalóan ezt az ambíciót  szolgálja a jó kiállítású, gazdagon illusztrált háromnyelvű (szlovák-angol-magyar) katalógus is, melyben azonban a neves szerzők – a Grünerrel iskolás koruk óta baráti kapcsolatot ápoló Beke László, Forgács Éva és a  gyűjtőhöz hasonlóan mosonmagyaróvári születésű kurátor, N. Mészáros Júlia – értő bevezetői és a gazdag életrajzi rész sem tudják teljesen feledtetni egy nagyobb lélegzetű, a nemzetközi érdeklődők eligazodását segítő tanulmány hiányát.

A reprodukciókat a kurátor és a művészek bocsájtották rendelkezésünkre.

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: magyarok külföldön, gyűjtési stratégiák, műkereskedelem, hatvanas évek, hetvenes évek, konceptualizmus,

Hozzászólások