London: The World Goes Pop
A londoni Tate Modern szeptember 17-én megnyílt és 2016. január 24-ig látható kiállítása The World Goes Pop címmel 28 országból 64 művészt mutat be, és igyekszik nyomon követni a legnagyobb sikereit az USÁ-ban elért irányzat hatását más kontinensek művészeinek munkásságára is; a kiállítók között nincsenek magyarok, miközben a közép- és kelet-európai térség képviselete meglehetősen erős, hiszen több szerb, horvát, szlovák, román és lengyel művészt is találunk a bemutatott művek szerzői között.
A londoni kiállításról: Ushio Shinohara: Doll Festival 1966, fluoreszkáló festék, olaj, műanyag lap, Hyogo Prefectural Museum of Art (Yamamura Gyűjtemény), © Ushio and Noriko Shinohara
A tárlat egyébként meglehetősen vegyes kritikai visszhangot váltott ki; a The Guardian kritkusa például megjegyzi, hogy miközben a tekintélyes helyszín és a „pop” szó a kiállítás címében blockbustert sejtet, ez a csalódást keltő tárlat számos „elfelejtett és felejthető” munkával semmiképpen sem az. Az igazán jelentős művek bemutatása helyett az irányzat férfiak által dominált kánonját próbálja „feminista poppal” korrigálni, földrajzi hatókörét a spanyol, a japán, a kelet-európai, a brazil és az argentin pop bemutatásával szélesebbre vonni, de nem kevés az olyan műtárgy sem, aminek semmi köze sincs a valódi pophoz. Tovább rontja az összképet a tárlatnak csak a „vizuális zajt fokozó”, de a műtárgyak érvényesülését nem segítő dizájnja is.
Bak Imre: Marika című 1967-es műve (olaj, szitanyomat, vászon) a budapesti
kiállításon és a Walker Art Center tanulmánykötetében is szerepel
Köln, Bécs, Budapest: Ludwig Goes Pop + The East Side Story
Köln és Bécs után Ludwig Goes Pop + The East Side Story címmel október 9. és 2016. január 3. között Budapesten, a LUMU-ban is látható az az összes Ludwig múzeum anyagából válogatott tárlat, ami itt kiegészül magyar és a régió többi országában aktív művészek alkotásaival. Megjegyzendő, hogy a kölni és a bécsi tárlat sem volt azonos; a kurátori koncepciók különbsége elsősorban a művek prezentálását befolyásolta, de voltak eltérések a kiállított tárgyak listájában is. Az eddigi helyszíneken a „blockbuster munkák és a pop art mellékvágányait reprezentáló alkotások sikeres keverékeként” (kurier.at, 2015. február 12.) jellemzett tárlat többségében pozitív kritikákat kapott és nagy közönségsikert aratott – a budapesti kiállításra, szándékaink szerint, később még visszatérünk.
A Walker Art Center tanulmánykötetében megjelent magyar esszé kiindulópontja Lakner
László Rembrandt tanulmányok című 1966-os festménye. Olaj, vászon, Magyar Nemzeti Galéria, fotó: Sulyok Miklós
Minneapolis, Philadelphia: International Pop
A londoni tárlathoz képest lényegesen eredményesebb magyar szereplésről számolhatunk be a tengerentúlról: International Pop címmel a minneapolisi Walker Art Center állított össze egy nagyszabású kiállítást, ami ott már bezárt ugyan, de október 11. és 2016. január 17. között a Dallas Art Museumban, majd 2016. február 18.-május 15. között a Philadelphia Museum of Artban még látható lesz.
Konkoly Gyula: Dózsa György, 1966, olaj, vászon, farostlemez. A Walker Art Center tanulmánykötetéből
A Walker Art Center a Darsie Alexander és Bartholomew Ryan által kúrált kiállításokhoz egy igényes tanulmánykötetet adott ki, ami – miközben a katalógus funkcióját is betölti – jóval túlmegy azon, és tulajdonképpen ennek köszönhető a magyar jelenlét is: magán a tárlaton ugyan nem szerepelnek magyar művészek alkotásai, de a kötetben közreadott hét tanulmány egyike gazdagon illusztrálva a pop art magyar vonatkozásaival foglalkozik. Bartholomew Ryan-nek, aki időközben már a Warhol Múzeum kurátoraként dolgozik, és aki a tárlat előkészítése kapcsán Magyarországon is végzett kutatásokat, elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a magyar anyag megjelenhetett. (A kötet összesen hat ország-tanulmányt közöl, hazánkon kívül Argentínáról, Nagy-Britanniáról, Brazíliáról, Olaszországról és Japánról; a hetedik tanulmány a pop art és a filmművészet kapcsolatát tekinti át.) Több magyar vonatkozása van a kötet elején közreadott „vizuális kronológiának” is, ami 1945-től 1973-ig követi nyomon az irányzat szempontjából releváns eseményeket, kitérve többek között az 1968 decemberében az Iparterv aulájában rendezett budapesti kiállításra is.
Az Iparterv-kiállítás katalógusának borítója. Tervezte: Kemény György, 1968. A Walker Art Center tanulmánykötetéből
A kötet a továbbiakban minden bizonnyal fontos referenciaként szolgál majd, ezért is fontos, hogy közli a pop art magyarországi transzformációiról készült tanulmányt Fehér Dávid művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum munkatársa tollából. Fehért egyébként egy előadás megtartására is felkérték a kiállítás megnyitójához kapcsolódó szimpóziumon. Prezentációja úttörő módon, regionális kontextusban mutatja be a pop art magyarországi vonatkozásait, kitérve a keletnémet, a csehszlovák és a lengyel szcénára és röviden megemlítve az egykori Szovjetunió baltikumi tagköztársaságait is. Hazai áttekintésében külön fejezetek foglalkoznak az iparterves kiállításokkal, Erdély Miklós, Altorjai Sándor és Kemény György, Lakner László és Konkoly Gyula munkásságával. A tanulmányt Lakner László, Bak Imre, Tót Endre, Kemény György, Csernus Tibor, Konkoly Gyula, Zala Tibor és Pinczehelyi Sándor műveinek színes, nem egyszer egész oldalas reprodukciói illusztrálják.
A Walker Art Center kiállításának nyitó szimpóziumán. Az elnökségben középen Fehér Dávid. A háttérben Roman Cieślewicz Superman (1968) című alkotása mellett Kemény György budapesti Seccójának (1970-71) részletei. Fotó: Bartholomew Ryan
A cikk lejjebb folytatódik.