Ha a vásárlási kedv nem is, de az érdeklődés mértéke könnyen lemérhető azon, hogy az Art Paris hömpölygő emberáradatában a látogató nemcsak a médiából ismert arcok sokaságát fedezheti fel, de találkozhat a francia és külföldi művészeti folyóiratok főszerkesztőivel, műkritikusaival, független kurátorokkal, művészeti alapítványok létrehozóival és kezelőivel, és nem utolsósorban tekintélyes műgyűjtők népes táborával is. Üzleti szempontból jó előjelnek számított, hogy már a szakmai megnyitón számos alkotás elkelt. Ez történt az egyetlen magyar kiállító, a Kálmán Makláry Fine Arts standján is, ahol a Hur Kyung-Ae-nak szentelt egyéni kiállítás dekoratív képeiből már az első napon többet megvásároltak. Míg a vásár többi korábbi magyar résztvevője lassan lemorzsolódott, addig Makláry Kálmán megszilárdította helyét ezen a tekintélyes kortárs mustrán, amin immár nyolcadik alkalommal vesz részt. A galéria tulajdonosa ezt azzal indokolta, hogy az állandó jelenlét, akár az első évek veszteségei árán is, elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy szakmai körökben figyelemre méltassák, művészeire kíváncsiak legyenek és főleg, hogy a gyűjtők a galériát bizalmukba fogadják. Nem könnyű helytállni olyan versenytársak között, mint például a Claude Bernard, a Lahumière vagy a Thessa Herold galériák. Claude Bernard ezúttal Denis Monfleur és Szam Szafran munkáival érkezett. Monfleur installációja, az Individus kétszázhét, lávakőbe faragott figurájával nemcsak a galéria, de az egész vásár egyik leglátványosabb darabja volt.
Denis Monfleur: Individus, installáció, a szerző felvétele
A Galerie Lahumière a korábbi évekhez hasonlóan a geometrikus absztrakt olyan kiemelkedő képviselőinek alkotásaival jelentkezett, mint Marcelle Cahn, Siegfried Kretner vagy Victor Vasarely. Utóbbitól egy 1969-ben készült, 100 x 100 cm-es festmény várt vevőre 100 ezer euróért. Thessa Herold galériájának standján a hatvanas évektől napjainkig készült absztrakt és szürrealista alkotásokból összeállított válogatásban egy kiváló Szenes Árpád-kép is szerepelt. A Magyarországon még kevéssé keresett művész 1970-ben festett, 150 x 50 cm-es Château című alkotásának ára 95 ezer euró volt. És ha már a magyar származású alkotóknál tartunk, meg kell említenünk Molnár Verát, akinek munkáival három helyen is, az Oniris, a Charlot és a belga Pascal Janssens galériában találkozhattunk. Utóbbi standján rajta kívül többek között Pán Márta, Nemes Judit, Carlos Cruz-Diez, Vera Röhm, Rafael Soto és Rafael Barrios munkái szerepeltek.
A magyar vonatkozásokra fektetett hangsúly már eddig is részrehajlóvá tette a beszámolót, hadd folytassuk a különösen tetsző művek szubjektív kiemelésével. A párizsi Daniel Templonnál a japán Chiharu Shiota alkotása, pókhálószerűen fekete fémszállal bevont üvegládája, benne egy régi kiadású anatómia könyvvel, a 2013-as State of Being (Book) valamint Gérard Garouste 2015-ben készült figuratív festménye, a Marionette aux septs mains (Hétkezű marionett) hívta fel magára a figyelmet, a svájci Galerie Andres Thalmann-ban pedig az angol Nigel Hall repülőgépeknél alkalmazott speciális fából készült körkörös szobrai tűntek fel.
Chiharu Shiota: State of Being, 2013, a szerző felvétele
Érdekes volt megfigyelni, hogy a fiatal művészek közül milyen sokakat foglalkoztat az erőszak, a terrorizmus és a háború. Egyikük, az angol Luke Newton, akit a párizsi A2Z Art Gallery képvisel, egy egészen friss eseményre, a Charlie Hebdo elleni merényletre reagálva készítette el ceruzákból összerakott pisztolysorozatát, a Crayon not carnage-t.
A vásár idei meghívott vendége – a több mint hetven kulturális eseményt nyújtó Singapore en France fesztivál részeként – Szingapúr volt, és kellemes meglepetést szerzett a keleti és nyugati kultúrából egyaránt merítő művészeinek alkotásaival. Tehetségükről a közeljövőben Párizsba látogatók is meggyőződhetnek a Palais de Tokyo-ban mintegy húsz képzőművész részvételével rendezendő Archipel Secret-kiállításon.
Luke Newton: Crayon not carnage, 2015, az A2Z Art Gallery, Párizs jóvoltából
Az idei Art Paris-n feltűnően kevés volt a videó, ami arra enged következtetni, hogy az elmúlt években mérsékelt volt irántuk a vásárlói érdeklődés. Néhány installációtól eltekintve inkább a tradicionális műfajok voltak túlsúlyban, és feltűnően megszaporodott a rajzok és papírmunkák kínálata. A grafika felértékelődéséhez minden bizonnyal hozzájárultak az Art Paris-val néhány év óta egy időben rendezett rajzszalonok, a Drawing Now, a Salon du dessin és a DDessin. Közülük a legjelentősebb és legtöbb galériát felsorakoztató esemény a Drawing Now. Az olyan ismert művészek mellett, mint például Erik Dietman, Pierre Alechinsky, Rebecca Horn vagy Robert Motherwell, nagy számban találkoztunk fiatalokkal, ami arra utal, hogy nemcsak a műkereskedelem, de maguk a művészek is a korábbinál sokkal nagyobb érdeklődést mutatnak a legősibb, néha háttérbe szoruló, de örökké élő műfaj, a grafika iránt. A Drawing Now egyik legnagyobb idei felfedezettje a kiváló technikai tudással rendelkező, ceruzával dolgozó Jean Bedez, akit a Galerie Suzanne Tarasiève képvisel. A Salon du Dessin harminckilenc galériája nem annyira a kortárs, mint inkább a klasszikus, XVIII-XIX. századi rajzokat kedvelőknek nyújt nagy választékot. A szinte családiasnak mondható DDessin-nek csak húsz résztvevője van, de a felfedezések izgalmára és magas színvonalú alkotások élvezetére vágyó, kispénzű gyűjtőknek minden kétséget kizáróan nagy élményt nyújt. Már csak azért is hiba lenne lekezelni ezt a többihez képest szerény szalont, mivel már több olyan fiatal művészt indított el a siker útján, akikre itt figyeltek fel: nemzetközi hírű gyűjteményekbe kerültek be, és olyan események résztvevőivé válhattak, mint a Velencei Biennálé.
A cikk lejjebb folytatódik.