Sportnyelven szólva, jó volt magyarnak lenni Kölnben a múlt héten: a Bookmarks a legfontosabb németországi művészeti vásáron is komoly szakmai és közönségvisszhangot keltett.

Bárki bármit mond: magyar siker a kölni vásáron

Sportnyelven szólva, jó volt magyarnak lenni Kölnben a múlt héten: a Bookmarks a legfontosabb németországi művészeti vásáron is komoly szakmai és közönségvisszhangot keltett.

2015-04-22

Nem könnyű az idén 49. alkalommal megrendezett Art Cologne-ról szokványos beszámolót írni, a magyar látogató figyelmét ugyanis szinte teljesen lekötötte a Bookmarks, a magyar neoavantgard és posztkonceptuális művészet 2013-ban Budapesten három kereskedelmi galéria összefogásával megrendezett kiállításának első külföldi bemutatkozása, ami igen jelentős állomás a hazai kortárs képzőművészet nemzetközi pozícióinak erősítésében. A sikernek több összetevője van. Megkérdőjelezhetetlen az acb, a Kisterem és a Vintage galériák érdeme, melyek kezdettől fogva azt a célt tűzték maguk elé, hogy a tárlattal eljussanak a külföldi közönséghez is. Ebben kitűnő partnerre találtak a világ legrégebbi művészeti vásárának vezetését 2008-ban átvett Daniel Hugban; a svájci születésű amerikai szakember Moholy-Nagy László unokájaként különös affinitást érez a magyar kortárs művészet iránt, és amikor Budapesten megnézte az anyagot, rögtön felajánlotta segítségét annak nemzetközi megismertetésében.

Santiago Sierra: 483 órányi munka című térplasztikája az Art Cologne bejárata előtt, 2015, festett beton, 400 x 400 cm, a szerző felvétele

Először múzeumi kiállításban gondolkodott, később azonban úgy vélte, még nagyobbat szólhat ez a galériák által szervezett bemutató egy olyan, látogatók tízezreit vonzó kereskedelmi rendezvényen, ami maga is galeristák összefogásának köszönheti a létét. Márpedig az Art Cologne pontosan ilyen rendezvény; alapítói nem a másodlagos piacon működő műkereskedők, hanem kortárs galeristák voltak. És bár a vásárnak voltak rosszabb periódusai, átmenetileg még a német piacon is megkérdőjeleződött vezető szerepe, éppen Hug erőfeszítéseinek köszönhetően mára újra a legjobbak közé emelkedett. A három galéria aktivitása mellett nyilván a vásár menedzsmentjének köszönhető az is, hogy a bemutató igen komoly előzetes hírverést kapott a németországi szaksajtóban, amiből e tekintetben mindenképpen kiemelésre kívánkozik a több mint 40 ezer példányban értékesített art című folyóirat vásári melléklete.

A Bookmarks-on szereplő magyar művészek, a szerző felvétele

Az viszont már az anyag kvalitásait dicséri, hogy a sajtóvisszhang a vásár alatt és után is élénk maradt; elég itt a tekintélyes Frankfurter Allgemeine Zeitungban, vagy azt artsy online művészeti portálon megjelent írásokra utalnunk. Még ennél is fontosabb azonban, hogy a műgyűjtőként is nemzetközi hírnévnek örvendő berlini Christian Boros művészeti kiadója, a Distanz könyv alakban is megjelentette a kiállítás anyagát. A Bookmarks sikerét lehetővé tevő tényezők között meg kell említeni a kiállítás megvalósításához nyújtott jelentős hazai állami anyagi támogatást is.

Keserű Ilona és Jovánovics György munkái a Bookmarks-on, a szerző felvétele

A 250 négyzetméteres Bookmarks kiállítás a vásári pavilon előterében kapott helyet, így az Art Cologne szinte kikerülhetetlen eleme volt. A tárlat a 2013-as budapesti bemutató anyagára épült, bár azzal nem esett teljesen egybe, így azok számára is szolgált újdonságokkal, akik két éve jártak az egykori B55 Galériában. Ilyenek pedig jócskán voltak; a látogatók között neves magyar gyűjtőktől és képzőművészektől kezdve L. Simon Lászlóig, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkáráig számos ismert hazai arcot lehetett felfedezni. A kiállított művészek egy része – például az évtizedek óta Kölnben élő Tót Endre vagy a waldenbuchi Museum Ritter-ben nagyszabású retrospektív tárlatát éppen a vásár napjaiban záró Maurer Dóra – jól ismert Németországban, míg mások, főként a fiatalabbak számára ez a bemutató kínálta az ottani kiugrás lehetőségét. Persze utóbbiak közül is többen rendelkeznek már komoly németországi múlttal, Kokesch Ádámnak például ugyancsak a vásárral egyidejűleg volt bemutatója egy project room-ként funkcionáló kölni magánlakásban. Tót egyébként a vásár egyik főszereplőjévé vált, hiszen nemcsak a Bookmarks-on és az őt képviselő acb Galéria standján voltak láthatóak a munkái, de most Kölnben is megszervezte Oxfordban, Gentben, majd legutóbb két éve Budapesten is bemutatott legendás „zero demo”-ját, amit itt is élénk érdeklődés kísért.

Bak Imre Fényes IV. (1970) és Kör-Kereszt (1979) című festményei a Bookmarks-on, a szerző felvétele

Mindhárom magyar galéria önálló standdal is részt vett a vásáron, melynek talán legizgalmasabb szekciójában, a Collaborations-ben kaptak helyet. Ez a szekció tavaly szerepelt először a programban, és külön érdekessége, hogy itt nemcsak a standok reprezentálnak valamiféle – galériák vagy művészek egymás közötti, művészek és kurátorok közötti, stb. – együttműködést, hanem maga a szekció is, hiszen annak szervezésében a nagytekintélyű amerikai New Art Dealers Alliance (NADA) az Art Cologne együttműködő partnere. Galériáink érthető módon saját standjukon is elsősorban a Bookmarks-on is kiállított művészeikre helyezték a hangsúlyt, az egyedüli kivételt talán Gáyor Tibor jelentette a Vintage standján. A Bookmarks és a standok közötti szinergia jól érvényesült; mindhárom galéria jelentős érdeklődésről és több eladásról számolt be; a Bookmarks-ról olyan alkotások is elkeltek volna, amik jelenleg nem eladók. A vevők között magyarok és külföldiek egyaránt voltak. A német gyűjtők ugyan nem mutattak különösebb aktivitást, de jelentős kortárs közgyűjteményeik közül több is felvette tervezett vásárlásainak listájára kiállított magyar művészek munkáit. Két magyar kiállító későbbi együttműködésre, kiállításcserére vonatkozó ajánlatokat is kapott külföldi galériáktól.

Maurer Dóra és Kokesch Ádám munkái a Bookmarks-on, a Vintage Galéria jóvoltából

De szóljunk azért legalább röviden a vásár egészéről is, ami idén inkább evolúciós fejlődést mutatott a jelenlegi menedzsment által kijelölt úton. Ez az út több szempontból sem könnyű: az Art Cologne „nagyon német” rendezvény – a kiállítók közel kétharmada, az 55 ezer látogató ennél is nagyobb arányú része német, ráadásul nem feltétlenül a legprogresszívebb irányzatok hívei közül. A Baselben is kiállító Valkó Margit úgy látja, ottani standján több a német érdeklődő, mint Kölnben; itt inkább külföldiek keresték meg. Ezt az adottságot a vásár menedzsmentje sem hagyhatja figyelmen kívül, ezért inkább csak a kortárs szekció egyes részlegeiben, így a Collaborations-ben és a New Positions-ben igyekeznek több teret adni a legújabb áramlatoknak. A korok szerint három szintre tagolt vásárnak nem véletlenül az e szekcióknak otthont adó legfelsőbb szintje kínálta a legtöbb szellemi izgalmat; ennél kevésbé érdekfeszítő, ám tagadhatatlanul magas színvonalú volt a klasszikus modern és a második világháború utáni művészettel foglalkozó galériák emelete.

Kaszás Tamás, Kokesch Ádám és Jovánovics György alkotásai a Kisterem standján

A középső szint mind a galériákat, mint a kiállított művészeket tekintve sztárparádét kínált – hiába „nagyon német” a vásár, azért olyan nagyágyúkat is sikerült megnyerni a részvételnek, mint a Hauser & Wirth, a Marlborough Contemporary, a Thaddaeus Ropac vagy a David Zwirner. Kínálatának alakításánál a legtöbb galéria nemcsak az itteni vásárlók összetételét vette figyelembe, hanem igyekezett kihasználni azt a felfokozott érdeklődést, ami aktuálisan futó németországi kiállítások kapcsán egyes művészek vagy művészcsoportok, irányzatok iránt ezekben a hónapokban mutatkozik.

Az acb Galéria standja, az előtérben a Société Réaliste Zero Impact című szobrával (2010), a szerző felvétele

A legklasszikusabb példa erre az életének utolsó több mint három évtizedét Kölnben töltött Sigmar Polke, akinek életmű-kiállítása ezekben a hetekben látható a kölni Ludwig Múzeumban. A 2010-ben elhunyt művész alkotásait nem kevesebb, mint 11 standon lehetett megvásárolni. A másik „nagy kedvenc” a Zéró Csoport volt, melynek a berlini Martin Gropius Bauban fut nagyszabású kiállítása. A tavaly elhunyt Otto Piene munkáit 8, Günther Uecker alkotásait 9 galéria kínálta megvételre. A kínálatok gyakori hasonlóságát jelzi, hogy még az is előfordult, hogy ugyanazt a munkát két különböző galériában is meg lehetett vásárolni. Természetesen szoborról, Robert Indiana HOPE betűszobráról van szó, ami – igaz, különböző színárnyalatban – a müncheni Thomas és a zürichi von Vértes galéria standján is kapható volt.

A Vintage standja Maurer Dóra és Gáyor Tibor munkáival, a Vintage Galéria jóvoltából

Magyar, illetve magyar vonatkozású alkotásokkal a három itthoni galéria standján kívül csak elvétve lehetett találkozni, igaz, e kevés munka viszont igencsak fajsúlyos volt. A berlini Nothelfer standján Lakner Lászlónak három, a hetvenes években született munkáját kínálták a 30-80 ezer euró közötti sávban, Rita Ackermann két festménye a Hauser & Wirth kínálatát gazdagította – az „Icy Hot” című nagyméretű, vegyes technikájú alkotásáért 75 ezer dollárt kértek –, míg a von Vértes Victor Vasarely akrilképét vitte el Kölnbe.

Rita Ackermann Icy Hot című festménye a Galerie Hauser & Wirth standján, a szerző felvétele

A teljesség kedvéért álljon itt néhány szám is: a vásáron a 400 jelentkezőből 209 galéria mutathatta be kínálatát, ők 23 országból érkeztek. A helyiek mellett a szomszédos országok közül Ausztriából és a Svájcból, továbbá az USÁ-ból jöttek nagyobb számban kiállítók. Közép- és Kelet-Európa képviselete hazánkat és Ausztriát leszámítva minimális volt, egy-egy lengyel, illetve albán galériára korlátozódott. A kiállított művek között az árolló meglehetősen széles volt: fotót már 79 euróért is lehetett vásárolni, míg a skála másik végén Ernst Ludwig Kirchner Jelenet a Szentivánéji álomból című kései munkájáért a bielefeldi Samuelis Baumgarte galéria 7,59 millió eurót kért. Ugyanez a festmény a 2009-es Art Karlsruhe-n 2009-ben 2,7 millióért, majd két évvel később, már a kölni vásáron 3,5 millióért volt kapható… El ugyan nem kelt, de a galériának jó reklámot hozott – lehet, hogy nem is volt más a cél. Ténylegesen a legmagasabb árat 4,4 millió euróval Andy Warhol Mona Lisa (négyszer) című 1979-es munkája érte el, amit a helyi, azaz kölni Galerie Klaus Benden standján vásároltak meg. A már említett 55 ezres látogatószám ezerrel haladta meg a tavalyit.

A berlini Buchmann standja, a szerző felvétele

Végezetül két jó hír azoknak, akik lemaradtak a vásárról: a Bookmarks április 24-május 17. között a három galéria szervezésében – megint csak némileg módosult formában – az OFF-Biennále keretében látható lesz Budapesten is, mégpedig a volt MEO-ban. A kölni Bookmarks fentebb már említett katalógusát ugyancsak az érintett galériákban lehet megvásárolni.

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: modern művészet, acb galéria, Vintage, Kisterem, neoavantgarde,

Hozzászólások
Nulla
2015-04-26 08:40:06

Bárki vagyok és azt mondom: ha EP kijelenti, hogy siker volt és kételkedni sem lehet, akkor biztos siker volt. A kérdés mindösszesen az: mit jelent a siker szó? Az "élenk feltünést"? Néhány eladást? Magát a jelenlétet? L. Simont? Eladások mindig voltak, érdemes erre vonatkozóan Rózsa Gyulát olvasni a letűnt korokból és a külföldi kiállításokról. Mosolyt fakasztó a Kokesch magánlakásos projekt kiemelése - ilyen ezerszámra van Németországban. Innen, felőlünk nézve ez siker. Onnan - egy a sok közül. A magyar gyűjtők Kölnbe vándorlása is vicces - amit ott vesznek ugyanazoktól a hazai alkotóktól, akiktől itthon is vásárolhat(nának), az jobb lesz? Kár, hogy EP nem írt egy szót sem a hazai művészek árairól. Egyedül a félig hazai, félig német Lakner Lászlóról tudjuk, hogy 30-80 ezer euros áron kínálták a munkáit. Ehhez 40 évnyi jelenlét kellett.

Kapcsolódó cikkek

Sikert jósol a vezető német művészeti folyóirat a Bookmarks-nak Kölnben

Régen szentelt ekkora terjedelemet az utóbbi évtizedek magyar képzőművészetének a legtekintélyesebb német művészeti havilap.

"Kell egy narratíva" – Három galéria közös megmozdulása

Az acb, a Kisterem és a Vintage állt össze egy közös kiállításra. És részben azért is, hogy rámutassanak, mi volna a közintézmények dolga. Miért most? Miért ezt? Az artPortal Valkó Margitot kérdezte.