A Deák Erika Galéria művészeinek külföldi szerepléseiről már többször beszámoltunk (legutóbb itt), legújabb hírük mégis feltűnést keltett: a galéria – egyelőre kísérleti jelleggel – a bajor főváros műkereskedelmének is szereplőjévé vált. Villáminterjú Deák Erikával a hírről és annak hátteréről.
artPortal: Hogyan jött az elhatározás, hogy kipróbáld magad galeristaként Münchenben is?
Deák Erika (D.E.): Aki közelebbről ismer, az tudja, hogy én mindig olyanokkal dolgozom együtt, akikhez egyébként is jó kapcsolat, barátság fűz. Ilyen régi barát Münchenben Sven Meyer, aki sikeres zenei producer, egy tévétársaság vezetője, képzőművész, szabadidejében még mindig a régi punk bandájában játszó zenész, akinek volt egy kihasználatlan irodája München Schwabing nevű városrészében, a galériás negyed közelében. Beszélgetéseink során merült fel az ötlet, hogy hozzunk ott létre egy zenei és képzőművészeti startup-ot, ami a Kunstklang nevet kapta. Ebben fogok én egy ideiglenes galériát működtetni, Sven pedig számos más, elsősorban zenei programot, bemutatót is szervez itt. Egyelőre egy fél évre tervezek, a továbbiakról majd a tapasztalatok fényében döntünk. Ez egy kísérlet, aminek a kimenetele ma még nem látható, de úgy gondolom, fontos ebbe az irányba mozdulni, azaz kitekinteni az ország határain túlra és megerősíteni a külföldi piacainkat.
Összeállt már ennek a hat hónapnak a programja?
D.E.: Igen. A Sven által javasolt és az általam hozott művészek kiállításait felváltva rendezzük meg. A Kunstklang egy Svenhez közel álló német művész tárlatával nyitott – ő rendszerint olyanokat választ, akiknek a munkássága szoros kapcsolatban van a zenével –, ezt követi november 24-től Szűcs Attila január elejéig nyitva tartó kiállítása. Aztán ismét egy német művész következik, majd a mi galériánkhoz tartozó Nemes Márton. Utána megint egy német, végül Bak Imre tárlata zárja a „teszt-időszakot”.
A müncheni ideiglenes Deák Erika Galéria első kiállításának, Szűcs Attila Vertical attractions című szóló show-jának meghívója. A meghívó a művész Redhead with fractured aura című festményének (olaj, vászon, 90 x 70 cm) felhasználásával készült. A Deák Erika Galéria jóvoltából
aP: Milyen üzleti modellben működik a galéria?
D.E.: Teljesen hagyományosban, azaz a művész kapja az eladott képek árának felét, a másik felét viszont, a sajátos felállásnak köszönhetően, elosztjuk Svennel.
aP: Mitől függ a folytatás?
D.E.: Természetesen a partneremtől is, de mindenekelőtt attól, milyen tapasztalatokat hoz az első három kiállításom. Tudom, hogy csodák nincsenek, néhány hónap kevés ahhoz, hogy komolyan betörjünk a müncheni szcénába, de az például már kiderülhet ennyi idő alatt, hogy mennyi új név kerül fel a kapcsolati listánkra, mennyi új gyűjtő érdeklődését tudjuk ottani jelenlétünkkel felkelteni. Fontos persze a régi gyűjtők kiszolgálása is. Éppen azért kezdünk Szűcs Attilával, mert neki már van egy kialakult gyűjtőköre Németországban, akiket Münchenből természetesen könnyebben tudunk elérni. A hat hónap végére látni fogom azt is, mennyi idő- és energiaráfordítást, személyes helyszíni jelenlétet igényel a kinti munka. A folytatásnak akkor van értelme, ha az nem megy az itteni feladatok rovására, hiszen a fő bázis mindenképpen Budapest marad.