Cserba Júlia: In flagranti Würth magánmúzeumában
A német hangzású, határmenti francia kisváros, Erstein azóta vált a képzőművészet iránt érdeklődő turisták úticéljává, amióta Reinhold Würth iparmágnás itt hozta létre...
A német hangzású, határmenti francia kisváros, Erstein azóta vált a képzőművészet iránt érdeklődő turisták úticéljává, amióta Reinhold Würth iparmágnás itt hozta létre múzeumát. Würth, aki már több, mint 35 éve gyűjtője a modern és kortárs alkotásoknak, és több mint 14 ezer szobor, festmény és rajz tulajdonosa, arról is ismert, hogy – nem eléggé dicsérendő módon – különös gondot fordít alkalmazottai színvonalas munka- és életkörülményeire.
Ez a törekvése és annak felmutatása, hogy a kultúra, a művészet nem luxus, hanem bárki számára elérhető élvezet, vezette arra a gondolatra, hogy múzeumát a cég székháza mellett, a városon kívül eső ipari negyedben építse fel. A dolgozók munka után vagy akár ebédszünetben is feltöltődhetnek az ott kapott élményekkel, megismerkedhetnek a közelmúlt és a jelen képzőművészetével, emellett családjukkal együtt különböző programokban, koncerteken, konferenciákon vehetnek részt, művészekkel találkozhatnak. A 2008 óta működő létesítmény, amelyet egy 5 hektáros, ugyancsak művészi módon megtervezett park vesz körül, természetesen a nagyközönség előtt is nyitva áll. A múzeumban évente két, monografikus vagy tematikus kiállítást rendeznek, egyrészt a Würth-anyagból, másrészt egyéb gyűjteményekből kölcsönzött alkotásokból. Az egyik idei kiállítás Flagrant délit (In flagranti avagy Tetten érve) címmel az osztrák Xenia Hausner munkáival ismerteti meg a látogatókat.
Xenia Hausner 1951- ben Bécsben született, édesapja, Rudolf Hausner a Bécsi Iskola, nevezetesen a fantasztikus realizmus (Phantastischer Realismus) egyik emblematikus alakja volt. Ezek az életrajzi adatok máris sokat elárulnak Xenia Hausner munkásságáról. Egyrészt ahhoz a generációhoz tartozik, amelyiket erősen megérintett a fotórealizmus, másrészt a német expresszionizmus és Új tárgyiasság (Neue Sachlichkeit) éppúgy hatott rá, mint a Bécsi Iskola sajátos atmoszférája, erőteljes színvilága, igényes festéstechnikája és nem utolsó sorban erotikája. Xenia Hausner szcenográfiát tanult és hosszabb ideig ezen a területen dolgozott, a festészet 1990-ig csak másodlagos helyet foglalt el életében. Szakmai előélete nemcsak a „megrendezett” festményeiben jelenik meg, de azokban a ruhákban is, amelyeket akár szobrokként is felfoghatunk. Az egyik termet (
Dans l’atelier) teljes egészében benépesítik különböző, jelmezszerű ruhákat viselő életnagyságú fehér és fekete bábui, de a kiállítás más helyszínein is találkozunk velük. Valamennyi címet is kapott. A hófehér, légies anyagból készült
Vázlatfüzetemet rávarrt divatrajzok lepik el, az
Opera kulisszái mögött a klasszikus balett táncosainak tüllruháit idézik, a fantasztikus realizmusból táplálkozó
Egy velencei álom szintén fehér anyagból varrt és fehér álarcokkal borított báli ruhája pedig a velencei karnevál szépségét, izgalmát, misztikumát varázsolja elénk.
Xenia Hausner a kilencvenes évek eleje óta teljes egészében a fotózásnak és a festészetnek szenteli magát. A képein ábrázolt teátrális jelenetek gondos megrendezése, amelyben éppúgy szerepet kap a szereplők testtartása, ruházata, egymáshoz viszonyuló pozíciója, mint a környezet, a díszlet megkomponálása, a tárgyak megválasztása és elrendezése, mind a szcenográfus múltról árulkodik. Hausner az aprólékosan kigondolt és életben megvalósított jelenetekről fotókat készít. A felvételek, amelyek közül több is szerepel a kiállításon mint önálló alkotás, tulajdonképpen a festmények előtanulmányai, vázlatai, sőt gyakran hordozóanyagai is, amikor a művész kollázzsal kombinálva közvetlenül rájuk fest. Képei elsősorban emberi kapcsolatokról, nők és férfiak, nők és nők egymáshoz fűződő viszonyáról szólnak, történeteket mesélnek el. Míg a korai festményeken könnyen értelmezhető, tiszta érzelmek jelennek meg, addig Hausner későbbi munkáiban a kapcsolatok nem egyértelműek, egyszerre van jelen a szerelem, gyöngédség és magány, erőszak és brutalitás. A
Halál szeretetben (Mort dans l’amour, 1996) utolsó óráit élő, ágyban fekvő idősebb és a mellette virrasztó fiatalabb nőalakjával, vagy az ugyancsak két női szereplőt ábrázoló
Téli utazás (Voyage d’hiver, 1996), a háttal álló, láthatóan támaszra szoruló, és az őt óvón átkaroló, velünk szemben álló, beszédes tekintetű asszonyával szomorú történeteket mond el a nézőnek. A
Vad gondolat (Pensée suvage, 2012) két szereplője közül az egyik hátulról késsel támad a másikra. Akárcsak egy másik hasonló szellemű festménye, a
Magasfeszültség (Haute tension) esetében, a néző első benyomásból született értelmezését itt is gyorsan felváltja egy másik : a vad indulatokat nem a gyűlölet, hanem a szerelem gerjesztette. A férfi-nő kapcsolatot feldolgozó
Sportszer is mást üzen, mint amit első olvasatban gondolnánk: a nő arckifejezése elárulja, hogy a férfi közledését nem kölcsönös vonzalomként, hanem szexuális zaklatásként kell értelmeznünk. Ahogy az említett példákból is kitűnik, Xenia Hausner festményein a részletekbe menő precízitással megrendezett jelenetek valamennyi elemének jelentősége mellett döntő szerep jut a portréábrázolásnak. Bár a művész, mint egy interjúban nyilatkozta, visszautasítja munkáinak feminista értelmezését, ezt nehéz, szinte lehetetlen elkerülni. A Xenia Hausner harminchat alkotását bemutató kiállítás 2012. szeptember 2-ig látható az ersteini Musée Würth-ben.
