Itt nyílt meg 13 évvel ezelőtt a Danubiana Múzeum egy szlovák műgyűjtő ügyvéd Dr Vincent Polakovic és Gerard H. Meulensteen, holland gyűjtő és mecénás összefogásával. A múzeum műgyűjteményét Meulensteen kollekciója alapozta meg. A Danubiana hajó alaprajzú épületében időszakos kiállítások váltják egymást, a múzeumot övező 8000 nm-es park pedig egyre bővülő szoborparknak ad helyet.
Danubiana. Zöldmezős, kék vizes beruházás
Szeptember 1-ig látható kiállításuk Gerard Rancinan Trilógiáját; a Modernek-et és a Káosz-t mutatja be. A nagyméretű és hatalmas apparátussal előállított fotók a civilázió vagy legalábbis a történelem végéről vizionálnak, a fogyasztói társadalom csömörét öklendezik fel. A sajtófotósként indult Rancinan képeinek tanúsága szerint stylist-al dolgozik, alaposan megkoreografált beállításokban napjaink legkönnyebb célpontjaira lő, Disneylandre, globális divatházakra, és multinacionális nagyvállalatokra. Referenciapontként a művészettörténet néhány ismert kompozíciójáról húz le újabb bőrt, Leonardo Utolsó vacsoráját kultikus politikusokkal és celebekkel népesíti be Lenintől Amy Winehouse-ig, Gericault Medúza tutaja című festménye Rancinan-nél az Illúzió tutaja címmel válik apokaliptikus vízióvá, vagy éppen rafinált divatfotóvá- az egész csak nézőpont kérdése.
A fotókon feltűnik Krisztus figurája és más bibliai alakok, mindazok akiket a művész a konzumkultúra díszleteibe ágyazva megfelelően ellentmondásos személyiségnek vél, mintha eleve ilyen magasnak ítélné meg a néző ingerküszöbét. Rancinan az értékvesztés kapcsán ironizál, eredetinek gondolt poénjait azonban ezerszer hallottuk már. A festészet nagyjaira reflektáló fotó területén Jeff Wall vagy Tom Hunter érvényesebbet és hitelesebbet alkotott, a kereskedelmi szagú tabudöntögetésben pedig Olivio Toscani karcosabb. Rancinan csupán fityiszt mutat, de másodlagos frissességű, kevéssé árnyalt ám hatalmas apparátussal előállított, grandiózus és műkereskedelmi téren túlértékelt fityiszt.
A kiállítás tárlóiban néhány fotózáshoz használt kellék jelenik meg, vajon műtárgyként kellene értelmeznünk ezeket? Vincent Tavernier Rancinan-ről készült portréfilmje bepillantást enged a képek születésébe, ugyanakkor ideológiát próbál kovácsolni a látottakhoz, a fotós megközelítését kritikai analízisként csomagolja.
Fotók: Danubiana, artPortal
Az amerikai szociológus Immanuel Wallerstein szerint olyan posztkapitalista társadalomban élünk, ahol a régi struktúrák eltűnőben vannak, az újak azonban még nem bukkantak fel a horizonton, ez a káosszal járó átmeneti állapot azonban történelmi lehetőséget kínál a társadalmi változásokhoz. Rancinan képei ezt a káoszt érzékelik, azonban csak a felszínét kapargatják, esztétikai szempontból kiaknázhatónak találják és élvezettel időznek el benne. Divatos téma divatos megközelítésben sok klisével. Ám egy verőfényes júliusi napon kellemes mindezekről elmerengeni a Duna duzzasztógátja mellett.
Gerard Rancinan, Danubiana, Pozsony-Dunacsúny (Bratislava-Cunovo), szeptember 1-ig.
További információk: http://www.danubiana.sk