Az, hogy az indonéz Szulavézi szigetén lévő barlangok némelyikének mélye a sziklák falára festett képeket is rejt, már több mint 50 éve ismert a kutatók előtt, ám a szakemberek a közelmúltban igencsak meglepődtek, amikor a legújabb tudományos módszerek alkalmazásával végzett vizsgálatok szerint az egyik barlang falán kinyújtott kezekett ábrázoló festmény legalább 40 ezer éves, azaz a jelenleg ismert legidősebb műalkotás.
A Szulavézi szigetén felfedezett barlangfestvény, forrás: Creative Commons
Egy másik, közeli barlangban megtalált, babirusszát ábrázoló, jó 35 ezer éves festmény pedig minden bizonnyal a legrégebbi ismert állatábrázolás. (A babirussza a disznófélékhez tartozó, Indonéziában őshonos állat.) E festmények korábban nem voltak rekordgyanúsak, mert a szakértők abból indultak ki, hogy a helyi klimatikus viszonyok, mindenekelőtt a magas páratartalom miatt legfeljebb tízezer éves kort érhetnek meg; ám a vizsgálati eredmények alaposan rájuk cáfoltak. A mostani felfedezésig a spanyolországi El Castillo, illetve a franciaországi Chauvet barlangokban talált festményeket tekintették a legrégebbieknek.
A legfrissebb felfedezés jelentőségét elsősorban nem is az új „leg” adja – hiszen a különbség az indonéziai és a spanyolországi festmények kora között szinte a hibahatáron belül van –, hanem a helyszín: az európai civilizáció felsőbbrendűségét hirdetők eddig ugyanis előszeretettel hivatkoztak arra, hogy a többi kontinens még „sehol sem volt”, amikor itt már ilyen gyönyörű barlangrajzok születtek. Az ázsiai vizsgálatokban közreműködő ausztrál tudósok úgy vélekedtek, hogy náluk is léteznek hasonló korú alkotások. Mindezek alapján ma sokkal inkább az feltételezhető, hogy az emberi fejlődés során a kognitív képességek a különböző kontinenseken egymással párhuzamosan alakultak ki.