A kimerítő tárgyalások után született megállapodás enyhülést hozhat Irán és a nyugati országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok között, ami a műkereskedelemre is jótékony hatást gyakorolhat. Érdeklődésben a kortárs iráni képzőművészet iránt eddig sem volt hiány: az a fajta művészet, ami profi módon egyesíti egy három évezredes kultúra, a perzsa, iszlám és ázsiai művészet hatásait és motívumait, esetenként beemeli a kortárs munkákba a kalligráfiákat és a miniatúra-festészet elemeit is és mindemellett érzékenyen reagál napjaink politikai és társadalmi, szociális kihívásaira, már hosszabb ideje felkeltette a gyűjtők figyelmét, ám eddig jobbára csak az emigrációban élő művészek alkotásai voltak hozzáférhetőek számukra. Kivételt csak azok a ritka alkalmak jelentettek, amikor egy-egy iráni galéria megjelent a dubai vagy bakui nemzetközi vásárokon. Amerikából a kapcsolatok befagyasztása és a kereskedelmi embargó miatt évente alig néhány gyűjtő kapott engedélyt arra, hogy Teheránba utazzon és ott sem vehetett meg mindent, a szőnyegek például már az embargó hatálya alá estek. Fizetni sem fizethettek amerikai hitelkártyával vagy amerikai bankból történő átutalással – ilyen körülmények között a vásárlások megragadtak egy alig érzékelhető szinten.
Parviz Tanavoli: A fal (Oh, Persepolis), 1975, bronz, 181 x 102 x 23 cm, © Christie’s Images Ltd.
Egyelőre a kortárs iráni alkotásokat gyűjtők között is többségben vannak azok, akik maguk is kötődnek az országhoz – mint például a Londonban élő professzor, Nasser Khalili – vagy legalábbis a térséghez, mint Charles Saatchi, de a helyzet gyorsan változhat. Erre már a helyi műkereskedők is készülnek – többen lázasan bővítik galériáikat és új fiókintézményeket nyitnak. Világszerte mozgolódnak a múzeumok is: az USÁ-tól Katarig több tekintélyes intézmény deklarálta, hogy akvizíciós terveiben előbbre rangsorolja Iránt; néhány amerikai múzeum, így a MoMA és a Los Angeles-i LACMA pedig már iráni utazásokat is szervez a műgyűjtők számára. Az érdeklődés a borsos árak ellenére nagy; egy kéthetes útért a résztvevőknek 10 ezer dollárt kell fizetniük. A növekvő figyelem máris megmutatkozik a kortárs iráni művek meredeken emelkedő áraiban.
Shirin Neshat: Passage, 2001, cibachrome nyomat az azonos című filmből, © Shirin Neshat
Az iráni kortárs szcéna sztárjai között nemcsak festők vannak, hanem – hála többek között az iráni filmművészet gazdag hagyományainak – szép számmal film-, videó- és fotóművészek is. Épp ezekben a műfajokban alkot elsősorban a leghíresebb kortárs iráni vizuális művész, Shirin Neshat is; a New Yorkban élő és munkáiban legtöbbször az identitás kérdéseit körüljáró 58 éves művésznő Passage című 2001-es video munkája tavaly a Sotheby’s-nél 269 ezer dollárért kelt el, ami új rekordárat jelentett a számára. Shirin Neshatnak egyébként ezekben a napokban látható nagyszabású egyéni tárlata a washingtoni Hirshhorn Museumban. Neshat azonban távolról sem a legdrágább iráni művész; a 78 éves, Teheránban és a kanadai Vancouverben élő Parviz Tanavoli szobrász művei rendszeresen a többszázezres ársávban kelnek el, rekordját pedig 2008 óta egy 1975-ben készült bronzszobra, „A fal (Oh, Persepolis)” tartja 2,8 millió dollárral. Más felkapott alkotók, mint Rokni Haerizadeh, Reza Derakshani vagy Monir Shahroudy Farmanfarmaian művei 40 ezer dollár körül indulnak, de előfordul, hogy ezen összeg tízszereséért kelnek el. Nem sokkal maradnak már el tőlük a szcéna feltörekvő fiatal sztárjai, így a videó művész Barbad Golshiri és a nagyméretű installációival figyelmet keltett Abbas Akhavan sem.
Monir Shahroudy: Cím nélkül, 1980, © Monir Shahroudy
Az Iránban élő művészek témaválasztását a cenzúra ma is erősen korlátozza; olyan témákat, mint Nicky Nodjoumi vagy Newsha Tavakolian, csak azok engedhetnek meg maguknak, akik külföldön tudják kiállítani műveiket. Nodjoumi munkáin savanyú képet vágó vallási vezetőket látunk meztelen lányok társaságában, míg Tavakolian, nem kis kockázatot vállalva, Teheránban élő transzvesztitákat fotózott.
Newsha Tavakolian fotója a Look sorozatból, © Newsha Tavakolian
A kortárs iráni művészet növekvő népszerűségének csalhatatlan jele és egyben szomorú kísérőjelensége, hogy a piacon egyre több hamisítvány is megjelenik, a szakemberek ezért azt javasolják, hogy különösen a kezdő gyűjtők kérjenek vásárlásaikhoz szakértői segítséget.