Azt hittük, júniusban a Velencei Biennále és a dOCUMENTA mindent visz? Dehogy. A nemzetközi kiállítási naptár zsúfolt, és tele van magyar művészekkel. Mutatjuk a friss válogatást.

Magyar művészek külföldi kiállításokon XXXVI.

Azt hittük, júniusban a Velencei Biennále és a dOCUMENTA mindent visz? Dehogy. A nemzetközi kiállítási naptár zsúfolt, és tele van magyar művészekkel. Mutatjuk a friss válogatást. Vigyázat, hosszú!

2017-06-19

A Varsói Nemzeti Múzeum a magyar fotóművészet nagyszabású bemutatkozásának ad otthont a The Way They See. Áttekintés a magyar fotográfiáról című, szeptember 10-ig látogatható kiállításon. A Csizek Gabriella által kúrált tárlat a 2016/2017-es Lengyelországi Magyar Kulturális Évad egyik kiemelkedő rendezvénye, ami a múzeum, a Magyar Fotográfusok Háza-Mai Manó Ház és a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ együttműködésében jött létre. A laza kronológiát követő, az intertextualitás s még inkább az intervizualitás koncepciójára építő nagyszabású tárlat mintegy 100 művész 350 munkájának segítségével vezet végig a magyar fotográfia másfél évszázadán, bemutatva a különböző korszakoknak gyakran a nemzetközi trendeket is jelentősen formáló törekvéseit, stílusirányzatait. A közép-európai történelmi és kulturális környezet alakulását is jól érzékeltető kiállításon a magyar fotográfiát világhírűvé tevő művészek, többek között André Kertész, Munkácsi Márton, Moholy-Nagy László, Kepes György, Robert Capa és Lucien Hervé művei mellett helyet kapnak mestereik, kortársaik és későbbi pályatársaik munkái is. A következő illusztrációkat sorozatunk profiljának megfelelően a kiállításon szereplő kortárs fotóművészek munkáiból válogattuk: 

Stalter György: Manufactory, 1980 © Stalter György, a Varsói Nemzeti Múzeum jóvoltából


Korniss Péter: A Nyugati előtt, a Vendégmunkás sorozatból, 1985, fekete/fehér fotó, a művész jóvoltából


Bánkuti András: Naplemente, Moszkva, 1990. november 6, © Bánkuti András, a Varsói Nemzeti Múzeum jóvoltából

Továbbra is fotó: a bécsi Fotogalerie Wien-ben július 15-ig látható az Absztrakciók című kiállítás, mely hat, különböző nemzetiségű művész, köztük Csutak Magda és Robitz Anikó munkáit mutatja be. A szerzőkben az a közös, hogy a valóság egyes részleteit – a hétköznapi élet történéseiből, a természetből, az építészetből, a tudományból, az emberi testből, illetve ezek képi lenyomataiból vett elemeket – radikális absztrakciónak, elidegenítésnek vetik alá és ezáltal „új valóságokat” hoznak létre, illetve azok képi lenyomatait teremtik meg, gyakran a harmadik dimenzióba is kilépve, esetenként elvont hanghatásokkal is erősítve a művek érzelmi töltetét.

Csutak Magda: 7/11. Egy másfajta fénykép, 2004, 7 darab ellipszis, szilíciumdioxid, fotoemulzió, 11 darab porcelán, fotoemulzió, együtt 138 x 400 x 6 cm, a művész jóvoltából


Robitz Anikó: Venice (Giardini), 2013, giclée print, dibond, 75 x 50 cm, forrás: Fotogalerie Wien

A csíkszeredai Új Kriterion Galériában július 28-ig látható Szirtes János szóló showja, ami a budapesti Várfok Galéria közreműködésével valósult meg. A kiállításon, melyre katalógus is megjelent, gazdag válogatás látható a 90-es évek emblematikus Fekvő fa, fekvő kristály sorozatától kezdve, a 2000-es évek inkább térrel és mintákkal foglalkozó formalista kompozícióin át egészen az elmúlt évek önarcképeiig, ahol a műalkotás hordozója maga a test, ez rögzíti az akció folyamatát. A test hangsúlyos szerepeltetése és az önreflexió összekapcsolja a képek világát a performance-éval, jelezve, milyen szervesen kapcsolódnak egymáshoz az életműben a különféle műfajok. 

Szirtes János: Pasztózus fekete II., 2012, inkjet print, vászon, 90 x 80 cm. A Várfok Galéria jóvoltából

Július 3-ig a varsói Galeria Milano-ban látható Forgó Árpád Second Round című egyéni kiállítása. Forgó 2011 tavaszán a Visegrad Artist Residency Program keretében szerepelt először Varsóban; azóta a Galeria Milano művésze, ahol most másodszor jelentkezik egyéni kiállítással. A művész 2014 óta foglalkozik intenzíven formázott vászon alkotások készítésével, melyekben a festészeten belüli valós térbeliség kérdéseit vizsgálja. Most kiállított munkáit is az elemekből való építkezés, modularitás, variabilitás és játékosság jellemzi.  

Forgó Árpád: 22C, 2017, akril, formázott vászon, filc, 23 x 64 x 5 cm, fotó: Őrsi András. A művész jóvoltából

A GAA Foundation egy holland non-profit szervezet, ami kiállítások, konferenciák szervezésével és kiadványokkal is igyekszik ráirányítani a figyelmet általa preferált, rendszerint filozofikus mélységű témáknak a művészetben való megjelenésére. A velencei biennálék alatt szervezett kiállításaiknak a European Cultural Centre ad otthont Velence különböző, kiállítóhelyként is szolgáló palotáiban, ebben az esztendőben a Palazzo Morában és a Palazzo Bemboban, valamint a Giardini Marinaressában. A november 26-ig látogatható kiállítás a PERSONAL STRUCTURES – open borders címet viseli, s azon hét kurátor válogatásában 40 ország több mint 200 képzőművésze vesz részt, köztük olyan sztárok mint Marina Abramovic, Hermann Nitsch, Markus Lüpertz vagy Thomas Ruff. A kortárs magyar képzőművészetet a tárlaton Kőnig Frigyes, Samuel Havadtoy, Gál András, Orosz István, Hargitai Tibor és Lajtai Péter munkái képviselik. A kiállítás bevallottan igen eklektikus; európai és más kontinenseken dolgozó művészek különböző nemzedékeinek részben helyspecifikus munkáit állítja párbeszédbe és szubjektív, személyes reflexiókat mutat be az idei vezértémához, az „Idő-tér-létezés”-hez kapcsolódóan.

Gál András Untitled gray című műve (2015, olaj, vászon, 270 x 40 cm) a Palazzo Morában.
Fotó: Gál András, a művész jóvoltából

Enteriőr Samuel Havadtoy munkáival. A művész jóvoltából

Maradunk még Velencében: a tavalyi szentendrei Art Capital projekt egyik legnépszerűbb eleme, Vincze Ottó River-pool című installációja, pontosabban annak egy velencei szimbólumokkal kiegészített változata a Ferenczy Múzeumi Centrum szervezésében eljutott Velencébe is: a méretes biliárdgolyók itt a Giudecca-csatorna vízén ringatóznak július 4-ig. A mű gyorsan népszerű lett a biennálé nézői és a városba látogató turisták körében, több kiadványban publikálták már (egy példa itt látható) és címoldalra került a Where nemzetközi programmagazin velencei kiadásának júliusi számában is.

Vincze Ottó: River-pool, fotó: Deim Balázs, © Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre

Kozma Zsolt Reports from badlands projektjének első, a lehető legtágabb értelemben vett migrációval foglalkozó tavaszi tárlatáról a brüsszeli K41 non-profit kiállítóhelyen néhány hete beszámoltunk; időközben egy másik brüsszeli helyszínen, a Brass’Art Digitaal Caféban már meg is nyílt és július 7-ig látogatható a “Children’s Tales?" címet viselő második tárlat. A helyszín akár történelminek is mondható, hiszen a döntően muszlimok által lakott Molenbeekben található, a kerület főterén, ahol a sokáig legkeresettebb terrorista, Salah Abdeslam is lakott a családjával. Amikor elfogták, az épületet kiürítették és március 22-én, a brüsszeli terrortámadás első évfordulóján hatalmas figyelemtől övezve itt nyílt meg a Brass’Art Digitaal Cafe komplexum, ami sokszínű programjaival az integrációt hivatott elősegíteni. A “Children’s Tales?" az első nemzetközi tárlat itt, ami egy-egy finn, kanadai, indiai, belga és német (a hosszú ideig Magyarországon élt Eike Berg) művész mellett két magyar, Waliczky Tamás és Révész László László videomunkáit bemutatva vizsgálja, hogy egy gyerek az önmagára való eszmélés pillanatától a késő serdülőkorig a különböző, egymástól nagyon eltérő környezetekben milyen narratívákkal találkozik s azok hogyan hatnak rá. A video műfajának sokszínűségét is demonstráló alkotások tematikája esélyt ad arra, hogy az érintett, veszélyeztetett korosztály is látogassa a nagy érdeklődés mellett megnyitott kiállítást.

Részlet a kiállításról. Kozma Zsolt kurátor jóvoltából


Waliczky Tamás: "The Fisherman and His Wife" (videó verzió), 2000, videó installáció, 30’42”. A művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából

Alighogy a múlt hét végén bezárt Ottó László legújabb egyéni tárlata, ami a grazi Galerie Leonhard és a bécsi Panarte Galerie közös szervezésében valósult meg az osztrák fővárosban, máris új bemutatója nyílt Zürichben, ahol ezúttal a francia Jocelyne Santos-szal szerepel páros tárlaton a geometrikus irányzatok népszerű, magyar művészeket is rendszeresen bemutató kiállítóhelyén, a Galerie La Ligne-ben. A július 29-ig látogatható tárlaton szereplő friss művei szuprematizmus-parafrázisok, s a geometrikus művészetre nagy hatással bíró Malevics munkássága előtt tisztelegnek.

Ottó László: Squares in Square (with 3 Fibonacci-sequence), 2017, akril, vászon, 90 x 90 cm. A művész jóvoltából

Bukarestben, Románia Nemzeti Művészeti Múzeumában Új fekete romantika címmel augusztus 27-ig látható egy kortárs nemzetközi csoportos kiállítás, ami a berlini Künstlerhaus Bethaniennel közös szervezésben jött létre, s később több németországi helyszínen, továbbá Bregenzben és Prágában is bemutatásra kerül. A tárlat 34 olyan művész alkotásait egyesíti, akiket foglalkoztatnak a romantikus témák, pontosabban azok mai újraértelmezési lehetőségei. A festmények, grafikák és videómunkák többnyire társadalmi bizonytalanságok, személyes útkeresések, fejük tetejére állított, megkérdőjelezett értékek okozta dilemmák vagy háborús félelmek lenyomatai – azaz csupa olyan témáé, amik ma a világ minden részén élénken foglalkoztatják a művészeket. A tárlaton, melynek főkurátora Christoph Tannert, a Künstlerhaus Bethanien igazgatója, két magyar művész, Szász Sándor és Szotyory László is szerepel.

Szotyory László: Mandala I., 2007, olaj, vászon, 96 x 130 cm, Szalóky Gyűjtemény. A Várfok Galéria jóvoltából

Artpool – a kortárs művészet aktív archívuma Magyarországon címmel szeptember 3-ig látogatható a brémai Művészetkiadvány Központ kiállítása a hanzaváros modern művészeti múzeumában, a Weserburgban. A brémai központ Európa legnagyobb ilyen típusú intézménye, ami ma már több mint 40 archívumot – köztük Perneczky Gézáét –, hagyatékot, alapítványi gyűjteményt gondoz; s az Artpool-lal kialakított, hosszabb időre visszanyúló kapcsolata, a rendszeres csere révén gazdagodott a kiállításon látható, az Artpool tevékenységét, kiadványait, az évtizedeken keresztüli művészeti cserét megalapozó küldeményeit – utóbbiak nagyrészt Galántai György művei – bemutató anyaggal. A kiállítás megnyitásához egy, az Artpoolról szóló és azt nemzetközi kontextusba helyező szimpózium is kapcsolódott.


Részlet a kiállításról. Az Artpool jóvoltából

És még egy tárlat, amiben érintett az Artpool: a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér netWorks című, augusztus 20-ig nyitva tartó kiállításának kurátorai, Kispál Ágnes-Evelin, Bartha József és Kispál Attila romániai, magyarországi és szlovéniai művészek hálózatokra épülő, vizualizáló munkáiból válogatnak. A kiállítás tágabb értelmezési keretben mutat be olyan műveket és projekteket, amelyeknek alapja valamilyen típusú hálózat, kapcsolati rendszer. A hálózat kapcsán sokaknak nagy valószínűséggel az internet jut eszébe és azon belül is a közösségi oldalak, s bár lesz olyan mű, amely valóban a világhálót használja mint forrást, az alkotások többsége másfajta hálózatokra épít. A kiállításnak része Mădălina Brasoveanu Megfigyelt művészek: Nagyvárad – Marosvásárhely – Sepsiszentgyörgy művészeti hálózatának nyomai a volt Szekuritáté irattárában című kutatói projektje, Angel Judit Barabási Albert-László hálózatkutatóval készített interjúja, valamint a budapesti Artpool Művészetkutató Központ archívumának A kapcsolatművészet kertje / Ray Johnson website projektje.

A netWorks plakátja a kiállító művészek névsorával. Forrás: magma.maybe.ro

A bécsi Collegium Hungaricum, a grazi Künstlerhaus és az Esterházy Magánalapítvány intézményi együttműködésének köszönhetően a magyarországi kortárs művészeti szcéna egyszerre két, egymással ellentétes perspektívából is megjelenik ezekben a hetekben Ausztriában. A kétfajta megközelítés már a tárlatok főcímében – Abstract Hungary, illetve Real Hungary – is láthatóvá válik. A június 23-án megnyíló és szeptember 7-ig látogatható grazi tárlat, az Abstract Hungary keretében a Künstlerhaus művészeti és médiacsarnokának két szintjén a mai fiatalabb és középgenerációs alkotók absztrakt művei lépnek dialógusba a 60-as évek iskolateremtő magyar művészeinek munkáival. Utóbbiakat, a magyar neoavantgardot olyan mesterek képviselik mint Bak Imre, Fajó János, Jovánovics György, Keserü Ilona és Maurer Dóra, akiknek munkássága, mint a Künstlerhaus is hangsúlyozza, az utóbbi években nemzetközi szinten is nagyobb figyelmet kapott. A 90-es évek neokonceptuális művészetét Andreas Fogarasi, Kokesch Ádám, Komoróczky Tamás és a Kis Varsó munkái képviselik, míg a 80-as és 90-es években született művészek, köztük Ember Sári, Keresztes Zsófia, Rudas Klára és Szinyova Gergő művei már az absztrakció legfrissebb tendenciáinak jegyében születtek. Kaszás Tamás Kassák Lajost idéző Stage monument című installációja köztéren kerül bemutatásra és performanszok, workshopok keretéül is szolgál majd. Az összesen 24 művész alkotásait felvonultató tárlat két kurátora Sandro Droschl, a Künstlerhaus igazgatója és Fenyvesi Áron – egyébként mindketten az Esterházy Művészeti Díj zsűritagjai. A kiállítást gazdag keretprogram kíséri, aminek egyik rendezvénye a budapesti Ludwig Múzeumban lesz: június 29-én 18 órakor az érdeklődők egy Rieder Gábor által moderált beszélgetésen találkozhatnak a két kurátorral és a kiállító művészek közül Ember Sárival, Maurer Dórával, Nádler Istvánnal, Nemes Mártonnal és Szinyova Gergővel. 

Lakner László: Cím nélkül, 1990, olaj, vászon, 200 x 150 cm. A grazi Künstlerhaus jóvoltából


Kis Varsó: Armour, 2016, fémlemez, 136,5 x 136,5 cm, fotó: Tomaš Souče. A grazi Künstlerhaus jóvoltából


Tibor Zsolt: Build your own kingdom, 2014, akril, színes ceruza, grafit, gouache, olajpasztell, papír, 150 x 125 cm. A grazi Künstlerhaus jóvoltából

A június 27-én a bécsi Collegium Hungaricum épületében megnyíló kiállítás a Real Hungary – Az Esterházy Művészeti Díj címet viseli. A tárlaton a 2009 és 2015 közötti díjazottaknak a nemzetközi trendekhez illeszkedő, festészeti és festészettel határos, többnyire szociálkritikai hangot megütő, a realista ábrázolás tradícióját gazdagító és újraéledéséről tanúskodó alkotásai, valamint az általuk példaképként jelölt mesterek munkái lesznek láthatóak. A díjazottak – Borsos Lörinc (2009), Csató József (2013), Horváth Dániel (2009), Kaliczka Patrícia (2013), Kaszás Tamás (2015), Király András (2011), Kovács Olívia (2013), Makai Mira Dalma (2015), Szabó Ábel (2011), Tibor Zsolt (2015), az általuk választott mesterek pedig Bak Imre, Birkás Ákos, Bukta Imre, Chilf Mária, Fehér László, Maurer Dóra, Nemes Csaba, Reigl Judit, Tót Endre és Várnai Gyula. A kiállítás kurátora Vitus Weh, az Esterházy Magánalapítvány kortárs művészeti tanácsadója. A díjra egyébként idén is lehet pályázni, a díjátadó december 7-én lesz a Ludwig Múzeumban. 

Kiállítási enteriőr Király András, Birkás Ákos, Csató József és Bukta Imre munkáival. Az Esterházy Magánalapítvány jóvoltából


Horváth Dániel: Emptiness, 2016, olaj, vászon, 40 x 40 cm, az Esterházy Magánalapítvány jóvoltából


Kaliczka Patrícia: Álom a műteremben, 2016, olaj, vászon, 100 x 70 cm, az Esterházy Magánalapítvány jóvoltából

A tiszta absztrakciót hirdető De Stijl csoport és folyóirat 100. születésnapját Hollandiában többek között egy Essentie címmel futó többrészes kiállítássorozat köszönti, melyen több mint 60 holland és külföldi kortárs képzőművésznek a De Stijl szellemiségét továbbvivő munkái szerepelnek. A sorozatnak Saxon-Szász János személyében magyar résztvevője is van. Az első kiállítás márciusban Utrechtben zajlott le; a második június 28-július 2. között lesz Vestingben, míg a harmadiknak Den Helder ad otthont október 15-december 3. között. 

Saxon-Szász János: Yes-No I, 1997-2014, olaj, fa, 48 x 14 x 52 cm, a művész jóvoltából       

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: kiállítás, kortárs művészet, magyarok külföldön,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Magyar művészek külföldi kiállításokon XXXIII.

Bécsben és Prágában több magyar részvétellel zajló kiállítás is látható ezekben a hetekben, de körülnéztünk Moszkvában, Vilniusban és Zágrábban is. Körkapcsolás!

Magyar művészek külföldi kiállításokon XXXV.

Sorozatunkban ma néhány művész először szerepel, és felfedeztünk új kiállítóhelyeket is. Több fontos tárlatnak a külföldön működő magyar intézetek adtak helyet.

Magyar művészek külföldi kiállításokon XXXIV.

Tavaszi pörgés a kiállítási színtéren: most osztrák, lengyel, belgiumi, német, észt, román, svájci és olasz kiállításokon találkoztunk magyar szereplőkkel. Körkapcsolás!