A viharos Manifesta árnyékában a moszkvai eseményre most kevesebb figyelem irányul – talán azért is, mert a rendezvényt, eddig legalábbis, elkerülték a sajtó ingerküszöbét elérő botrányok.
Az orosz főváros hat éve adott először helyet az azóta hagyományossá vált és nemzetközi dimenzióit mind erőteljesebben kibontó Biennálénak. Az illetékes állami szervek és a városi hatóságok jelentős támogatását élvező rendezvény házigazdái a Kortárs Művészet Állami Központja és a Moszkvai Modern Művészeti Múzeum. Az idei Biennálé eseményei összesen 45 helyszínen zajlanak, a program fő elemeit a Moszkva Múzeumban helyet kapott központi kiállítás és az úgynevezett stratégiai projektek alkotják. Emellett számos speciális projekt és gazdag művészetközvetítő, illetve képzési program is várja a látogatókat. A központi kiállításnak először a két évvel ezelőtti III. Biennálén volt külföldi kurátora; idén az angol David Elliott kapta a felkérést, aki korábban az oxfordi Modern Művészeti Múzeum és a stockholmi Moderna Museet vezetőjeként, majd a tokiói Mori Art Museum alapító igazgatójaként és a Sydney Biennálé művészeti igazgatójaként tette le névjegyét a szakmában. Jelenleg is több nemzetközi szervezetben tölt be vezető funkciót és művészettörténetet oktat a berlini Humboldt Egyetemen. Elliott Az álmok ideje (A time for dreams) címet adta projektjének, s bár őt magát Martin Luther King 1963-ban mondott híres beszédének bevezető mondata, az „I have a dream…” inspirálta, a cím számos, meglehetősen különböző interpretációs lehetőséget kínál, amivel a kurátor és a kiválasztott művészek – köztük a magyar Jakatics-Szabó Veronika – éltek is.
Jakatics-Szabó Veronika: Don’t dream its over, 2013., oil, canvas 120×80 cm
A Molnár Ani Galéria jóvoltából
Az eredeti gondolathoz azok a művek járnak a legközelebb, amelyek olyan, „magasztos” témákat boncolnak a maguk sajátos eszközeivel, mint a demokrácia vagy a társadalmi igazságosság, de a cím teret nyitott az idilli álomvilágba való menekülés vagy akár nyomasztó rémálmok felé is. Elliott azzal indokolta téma- és címválasztását, hogy a mai veszélyes és bizonytalan világban égető szükség van a fiatalabb művésznemzedékek álmaira és vízióira; ők azok, akiktől elvárható, hogy a világ mai állapotába ne nyugodjanak bele, ne fogják azt fel megváltoztathatatlanként; higgyenek az erkölcs diadalában, még ha hitük naivnak, egyesek szemében akár nevetségesnek is tűnik. Saját szavai szerint olyan műveket igyekezett kiválasztani, legyenek azok cinikusak vagy reményt ébresztőek, utópisztikusak vagy lidércnyomás-szerűek, „forrók vagy hidegek”, melyeken „átjön” a látás, az elemzés és a kísérletezés képessége, ami alapfeltétele az álmok születésének. A jó művészetnek, vallja, akárhogyan és akárhol is születik, az igazságban, az erkölcsben és az életigenlésben kell gyökereznie. A bemutatott művek jó része meg is felel ezeknek a követelményeknek, bár az összbenyomás, amit keltenek, meglehetősen komor és kevés reményt sugalló. Ebbe a képbe illeszkedtek a megnyitó performanszai is, köztük az orosz Olja Krojtor hosszú, néma, felkiáltójel-szerű „őrt állása” egy négy méter magas rúd tetején.
Jakatics-Szabó Veronika: Loading, 2013., oil, canvas, 40×60 cm
A Molnár Ani Galéria jóvoltából
A résztvevők kiválasztása nem kis munka volt, hiszen a szervezők felhívására 84 országból 3069 harmincöt év alatti művész küldte be – a Biennálé honlapján keresztül – kiállítani tervezett képeit. Végül kevesebb, mint 3%-uk kapott erre lehetőséget: a központi tárlaton 32 ország 83 művésze mutatkozhat be. A „kiválasztottak” többsége európai – orosz és német súlyponttal –, de sok az amerikai és ázsiai kiállító is. A két nem egyenlő arányban képviselteti magát, ami Elliott számára fontos szempont volt, hiszen, mint hangsúlyozta, már régen ideje volt elismerni és valós súlyának megfelelően bemutatni azt a szerepet, amit a nők a jelenkori művészeti életben játszanak. Jakatics-Szabó Veronika révén a kortárs magyar képzőművészet is képviselteti magát a rendezvényen; Elliott azt a tavaly készült három olajfestményét választotta ki, melyek beszámolónkat is illusztrálják.
A különböző helyszíneken megvalósított hét stratégiai projektet egy kurátori team 67 pályázó közül választotta ki. Többségük fogadtatása, legalábbis egyelőre, kevésbé pozitív, mint a fő projekté. A mesterséges intelligencia, az „álmodó gépek” és a digitális művészet témájával foglalkozók kivételével valamennyi projekt egy-egy ország, így Csehország, Ukrajna, Pakisztán, Thaiföld kortárs művészetének valamilyen szeletére fókuszál; igazi sikert csak az azerbajdzsáni projekt aratott, melynek központi eleme egy, a mai bakui élet feszítő ellentmondásait bemutató video-munka volt.
Jakatics-Szabó Veronika: At the Babele, 2013., oil, canvas, 100×150 cm
A Molnár Ani Galéria jóvoltából
A Biennálé, hagyományainak megfelelően, ebben az esztendőben is egyetlen kiállítót díjazott; az orosz, lengyel, izraeli és francia múzeumi vezetőkből és kurátorokból álló zsűri a kínai Li Ran két video-munkájának ítélte oda a Biennálé díját.
A Biennálé központi rendezvényei augusztus 10-ig látogathatók.
A cikk lejjebb folytatódik.