A vita a kamionnal elkövetett karácsony előtti berlini terrortámadás kapcsán lángolt fel. De Németországban nem most először kerül elő a kérdés és a dilemma: bemutatni vagy sem?

Múzeumba valók-e a terror eszközei?

A vita a kamionnal elkövetett karácsony előtti berlini terrortámadás kapcsán lángolt fel. De Németországban nem most először kerül elő a kérdés és a dilemma: bemutatni vagy sem?

2017-01-11

Az a lengyel kamion, amellyel a 12 halottat és 56 sebesültet követelő berlini terrortámadást elkövették december 19-én, a vizsgálatok teljes lezárásáig a bűnüldöző szervek valamelyik jól őrzött – közelebbről meg nem nevezett – telephelyén marad. A kérdés azonban, hogy utána mi történjen vele, máris sokakat foglalkoztat. Még akkor is, ha ezt többen kegyeletsértőnek tartják egy olyan időpontban, amikor az átélt tragédia miatt még mindig sokkhatás alatt vannak a szemtanuk, és néhány sebesült továbbra is súlyos állapotban fekszik valamelyik berlini kórház intenzív osztályán. Igazuk van azoknak, akik azt mondják, el kell telnie némi időnek ahhoz, hogy a kérdés érdemben napirendre kerülhessen. A vita tehát elhalasztható, de nem kerülhető meg. Persze nem csak az elhíresült kamionról van szó, hanem sokkal általánosabban arról is, mi módon állítson emléket a város a gyalázatos akció áldozatainak.

A pusztító fegyverré vált kamion. Fotó: Michele Tantussi/Getty Images, forrás: artnet.com

A helyszínre minden bizonnyal egy emléktábla kerül majd, hasonlóan ahhoz, ahogy ez történt korábban például a Schöneberger Hauptstrassén, két évvel a La Belle diszkó elleni 1986. áprilisi bombamerénylet után. Ez ügyben legfeljebb a megvalósítás gyakorlati kérdéseiről várható vita.

A Scania kamion sorsa valószínűleg már nagyobb vitákat generál. Az egyik tábor szerint a kamionnak, vagy legalábbis egyes darabjainak, mindenekelőtt a pilótafülkének múzeumban a helye. A történelem tele van véres eseményekkel, érvelnek e megoldás hívei, egy történelmi múzeum pedig akkor adhat valós képet a múltról, ha ezeket is teljeskörűen dokumentálja. Régmúlt események kapcsán ez teljesen elfogadott, hiszen egy golyók szaggatta első világháborús rohamsisak kiállításon történő bemutatásán például senki nem ütközik meg. A kérdés úgy válik egyre érzékenyebbé, ahogy közeledünk napjainkhoz. Hiszen felmerülhet például, hogy a terror eszközeit bemutató kiállítások nem éppen azoknak adnak-e impulzusokat, akik maguk is hasonló terveket dédelgetnek, vagy nem válnak-e zarándokhellyé a terrorcsoportok szimpatizánsai számára?

Motorkerékpár a berlini Német Történelmi Múzeum 2014-es kiállításán.  A jarművet a RAF terrorszervezet használta a Siegfried Buback főállamügyész ellen elkövetett  merénylethez 1977-ben. Forrás: dhm.de 

Németországban több olyan múzeum is van, melyeknek profiljába vág a téma, mindenekelőtt a Német Történelmi Múzeum Berlinben és a Német Szövetségi Köztársaság Történelmének Háza Bonnban, ami kifejezetten az ország II. világháború utáni történetét dokumentálja. Az előbbiben például 2014-ben a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) – Terrorista erőszak című kiállításon látható volt az a Suzuki motorkerékpár, amelyről 1977 áprilisában leadták a gyilkos lövéseket Siegfried Buback nyugat-német főállamügyészre és kísérőire.

A jármű bemutatását akkor sokan szenzációhajhászásnak minősítették és bírálta a kiállítást Gerhard Baum korábbi belügyminiszter is, aki a merénylet idején a belügyminisztérium parlamenti államtitkára volt, mert a tárlat szerinte igazából nem tette nyilvánvalóvá a látogatók számára, miféle szervezet is volt a RAF.

Az NSZK Történelmének Háza (Haus der Geschichte der BRD), forrás: Wikipedia

A Scania kamion ügyében megszólalt Hans Walter Hütter, az NSZK Történetének Háza Alapítvány igazgatója is. Az ő intézménye több, bizonyos értelemben hasonló relikviát őriz, például a Főállamügyészség épülete elleni támadásban használt sorozatvetőt, egy neonáci sejt által gyártott szöges bombát, a New York-i World Trade Center épületének egyes elemeit, vagy egy Afganisztánban tűz alá került Bundeswehr-jármű ajtaját.

Hütter elismerte, hogy a dolog kétélű, hiszen közfigyelmet, méghozzá tartós közfigyelmet generál a terroristák iránt, akiknek éppen ez az egyik legfontosabb célja. Ezzel együtt ő is támogatja a terror eszközeinek bemutatását, azzal, hogy az sohasem történhet a tettesek szemszögéből, a kulcsszó mindig a megfelelő kontextus. „Ha egyszer az a feladatunk, hogy a múlt tárgyi örökségét megőrizzük, akkor ebbe az ilyen témák is beletartoznak. De mindig szükség van arra, hogy időben kicsit eltávolodjunk a történésektől, hogy magát a tettet és annak következményeit helyesen tudjuk értékelni” – nyilatkozta a szakember. Így kíván eljárni a kamion ügyében is, hozzátéve, hogy amennyiben a bemutatás mellett döntenek, a jármű méretei miatt akkor is inkább csak egyes részeinek elhelyezéséről lehet szó egy jövőbeni kiállításon.  

Szerző: artPortal
Cimkék: múzeumok, Berlin,

Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek

Aggódó hangok kísérik az új német műtárgyvédelmi törvényt

Az előzetes tervezetet ért bírálatok egy részét figyelembe vették a törvényalkotók, de a műkereskedők és a gyűjtők továbbra is tiltakoznak. Ők tényleg nem járnak jól az új törvénnyel.

A fekete évek hosszú árnyéka

Egy okos, tömör és nagyon erős kiállítás a Hamburger Bahnhofban arról beszél, 1933 után miként foglalta el a náci rezsim a művészet intézményrendszerét, és fejezte ki önmagát a művészeten keresztül.

A szét-tape-elt város. Tape Art Convention, Berlin

Még tart Berlinben egy sajátos street art-műfaj, a tape art idei dzsemborija. Ragasztószalag, szigszalag, vagy amit akartok, a lényeg: az anyag törvényszerűségeit és színeit a legjobban kihasználni.