Nagyot alakít egy floridai kisváros a magyar forradalom 60. évfordulóján.

Négy az egyben: nagyszabású magyar kiállítássorozat Floridában

Nagyot alakít egy floridai kisváros a magyar forradalom 60. évfordulóján.

2016-09-09

Boca Raton, ez a százezernél is kevesebb lakosú, de múzeumában évente több mint kétszázezer látogatót fogadó floridai település október 18-tól közel három hónapra a magyar képzőművészet egyik legfontosabb külföldi „támaszpontjává” válik.

New York-ban szerencsére már rendszeresen találkozni lehet jelentős magyar vonatkozású tárlatokkal, az USA déli régióiban azonban még nem volt példa ilyen intenzív magyar jelenlétre.

Az apropót, mint említettük, a magyar forradalom 60. évfordulója adja, a házigazda pedig a térség egyik legfontosabb múzeuma, a több mint fél évszázada alapított, jelenlegi otthonát 15 éve elfoglalt Boca Raton Museum of Art. Egyszerre négy magyar vonatkozású tárlatot is rendeznek, ami akkor is elismerésre méltó, ha úgy is tűnik, kevesebbet markolva talán többet foghattak volna.

Nemes-Lampérth József: Gellérthegyi utca, 1916, olaj, vászon, a Nancy G. Brinker Gyűjtemény jóvoltából

Az Art of Hungary című kiállítássorozat szíve, központi eleme a Magyar művészet – A lázadás és újjászületés évszázada című tárlat, melynek vendég kurátorául Forgács Évát hívták meg. A tárlat időhorizontja a cím által sugalltnál is tágabb, hiszen közel másfél századot ölel fel, Szinyei Merse Pál egészen korai 1866-os Fehér magnólia című olajképétől Fehér László 2004-ben született Nancy G. Brinker-portréjáig. Utóbbi nem véletlenül szerepel a tárlaton, hiszen a bemutatott munkák – úgy a klasszikus modernek mint a II. világháború utániak és a kortársak – többsége Nancy G. Brinker gyűjteményéből származik. (Az USA korábbi budapesti nagykövete már tavaly jelezte, amikor eladta gyűjteményét – vagy annak egy részét? – a magyar államnak, hogy az anyagból kiállítást tervez Boca Ratonban.) 

Lakner László: Újságárus fiú, 1958, vízfesték, papír, a Nancy G. Brinker Gyűjtemény jóvoltából

Az eredeti terv szerint jelentősebb magyarországi kölcsönzések is segítették volna a modern magyar képzőművészet legfontosabb vonulatainak alaposabb bemutatását, anyagi okokból azonban végülis négy magángyűjteményből állt össze az anyag. Nancy Brinker mellett még dr. Richard Merkin gyűjteményéből látható nagyobb válogatás, s az összesen mintegy 70 festményt felvonultató anyagban Sauska Krisztián és Küllői Péter kollekcióiból is szerepel néhány kép.

Nádler István: 2001, No 1., 2001, olaj, vászon, a Nancy G. Brinker Gyűjtemény jóvoltából

Míg az amerikai látogató valóban bepillantást nyerhet a XX. század számos kiemelkedő magyar művésze, így Szinyei Merse, Rippl-Rónai, Vaszary, Berény, Gulácsy, Tihanyi, Nemes Lampérth, Aba-Novák, Moholy-Nagy, Bortnyik, Vajda, Bálint, vagy a kortársak közül Bak, Fehér, Nádler, Maurer, Tót, Pinczehelyi, Birkás, Klimó, Kelemen Károly, Keserü Ilona és Szűcs Attila munkásságába, a tárlatra eljutó magyar látogató számára inkább az lehet érdekes, mi ragadta meg a magyar művek gyűjtésére szakosodott amerikai kollektorok figyelmét.


Fehér László: A hajléktalan vacsorája, 2004, olaj, vászon, a Nancy G. Brinker Gyűjtemény jóvoltából

A kiállításra online katalógus is megjelenik, ami közli majd többek között Forgács Éva: A modern művészet születése Budapesten című esszéjét és Steven Mansbach marylandi művészettörténész professzor tanulmányát, ami a magyar modernizmust szélesebb nemzetközi kontextusba helyezve mutatja be.

A második tárlat a Magyar fotográfia címet viseli és a Magyar Fotográfiai Múzeummal együttműködésben jött létre. Baki Péter, a hazai intézmény igazgatója és a tárlat kurátora arra kapott felkérést, hogy mindössze 30-40 kép segítségével érzékeltesse a XX. századi magyar fotóművészet fő vonulatait.

Balogh Rudolf: Juhász a kutyáival, 1930 körül, zselatinos ezüst nagyítás, 184 x 290 mm. A Magyar Fotográfiai Múzeum jóvoltából

Ennyi képpel természetesen csak ízelítő adható, s Baki úgy döntött, hogy a szinte kötelezően szerepeltetendő nevek mint Moholy-Nagy, Kertész, Brassaï, Capa vagy Munkácsi Márton mellett bemutat hasonló kvalitású, de Amerikában jóval kevésbé ismert művészeket is, például Kálmán Katát és Kerekes Gábort.

Angelo: Létrák és létrahordók, 1950, zselatinos ezüst nagyítás, 398 x 295 mm,
a Magyar Fotográfiai Múzeum jóvoltából

A bemutatott fotók többsége a múzeum saját kollekciójából származik, de néhány művet a Vintage Galériától illetve magángyűjteményekből kölcsönzött a kurátor.

Kerekes Gábor: Betonsiló, 1970-es évek, zselatinos ezüst nagyítás, 180 x 238 mm, a Magyar Fotográfiai Múzeum jóvoltából

Fotós témájú a harmadik kiállítás is, ez azonban szóló show: a két ország között életútjával is kapcsot jelentő Sylvia Plachy munkáit mutatják be A magyar kapcsolat címmel. Plachy 13 éves gyerekként hagyta el Magyarországot és az USÁ-ban vált ismert művésszé. Az utóbbi évtizedekben itthon is dolgozott és több kiállítása is volt. A mostani tárlaton is Magyarországon és Erdélyben készült munkái láthatóak.

Sylvia Plachy: Béla testvér a kutyájával, 1993, fotó, forrás: bocamuseum.org

A negyedik tárlat is kortárs szóló show: Cseke Szilárd Túl messzire ment (Gone too far) című helyspecifikus installációja. A boca ratoni múzeum kurátora, Kathleen Goncharov, aki 2003-ban a velencei biennálé amerikai pavilonjának kurátora volt, tavaly látta Cseke korunk identitásról alkotott definícióit megkérdőjelező installációját Velencében, ezt követően kezdte alaposabban tanulmányozni a művész munkáit, s ebből született meg a mostani meghívás. A Gone too far az egyéni véleményformálások jelentőségére kívánja felhívni a figyelmet, érzékeltetve a mássággal való szembesülés kiváltotta érzések felelős megfogalmazásainak jelentőségét. A kiállításon bemutatásra kerülő, különböző léptékű installációk, képek, interaktív objektek, filmek a közönség számára az egymással gyakorta ellentmondásos jelenségek egyidejű befogadására kínálnak lehetőséget. 

Munkafotó Cseke Szilárd “Space” című videójának forgatásól, 2015. Fotó: Lukács Mihály, a Molnár Ani Galéria jóvoltából

A négy kiállításhoz gazdag kiegészítő programok kapcsolódnak, ezek egy része, például a Forgács Évával tervezett beszélgetés szakmai, míg más részük a múzeumot a társasági élet központjává téve segíti, hogy a magyar kiállítások a lehető legnagyobb visszhangot kapják.

Szerző: Emőd Péter
Cimkék: múzeumok, magyarok külföldön,

Hozzászólások