Ha valaki elmerészkedik Vitry-sur-Seine-be, izgalmas dolgokra bukkanhat. Mutatjuk!

Periféria Párizsban. Egy hely, ahová érdemes kimenni kortárs művészetért

Ha valaki elmerészkedik Vitry-sur-Seine-be, izgalmas dolgokra bukkanhat. Mutatjuk!

2017-04-03

Mouvements secrets des images fixes
Galerie Municipale Jean-Collet, Vitry-sur-Seine,
május 7-ig.

Vitry-sur-Seine soknemzetiségű munkásváros Párizs déli részén. Nem kevesebb, mint százharmincöt, köztéren vagy középületben elhelyezett modern és kortárs művészeti alkotással bír, köztük kevésbé ismert művészek mellett olyanoktól is, mint Sonia Delaunay, Corneille, Alberto Magnelli, Alicia Penalba, Philippe Hiquily, Claude Viseux, Ladislas Kijno, Pierre Székely, Pán Márta, Pátkai Ervin, Román Viktor és Yvaral. 2005-ben itt nyílt meg Franciaország első külvárosi kortárs múzeuma, a Musée d'art contemporain du Val-de-Marne (MAC/Val), és működik itt egy városi kezelésben lévő, 500 m²-es kiállítóhely is.

 

Alain Fleischer: Az arcok éjszakája (La Nuit des visages), 1995, cibachrome, alumínium,
120 x 180 cm © Alain Fleischer, ADAGP

Ez utóbbi, a Galerie Municipale Jean-Collet szintén a kortárs művészet szolgálatában áll: az önkormányzat meghívott független kurátorok közreműködésével rendszeresen szervez – többnyire fiatal művészeket bemutató – kiállításokat, amelyekről nemritkán kétnyelvű, francia-angol katalógusokat is megjelentetnek.

A galériában nemrég nyílt tárlat két részből áll: a földszinten az idős generációhoz tartozó, nemzetközi hírű Alain Fleischer, az emeleten pedig öt fiatal művész munkái kaptak helyet, melyek a Fleischerrel közös szereplésnek köszönhetően minden bizonnyal szélesebb közönséghez juthatnak el.

  

Alain Fleischer: A halottak tekintete (Le Regard des morts), 1998, installáció, részlet © Alain Fleischer, ADAGP

Alain Fleischer kiállításán, amelynek címe Az állóképek titkos mozgása, három alkotás látható, valamennyi megjelenés és eltűnés, élet és halál páros fogalmaival foglalkozik. Az arcok éjszakája (La Nuit des visages) nagyméretűre nagyított képek sorozata, sötétségbe merülő romantikus tájakban felsejlő fiatal női arcokkal. Fleischer a portrékat egy római temetőben „gyűjtötte”; szavait idézve „a sírkövekről az arcok idővel eltűnnek, de műalkotássá válva második életet kezdenek, és fennmaradnak”. A Halottak tekintete (Le Regard des morts) egy egész helyiséget megtöltő installáció. A sötétkamrának berendezett, vörös fénnyel megvilágított teremben az I. világháborúban ellenséges országok seregeiben harcolt katonák fényképeiből kiemelt és felnagyított tekintetek sokasága lebeg a vízzel telt medencékben. A fixírrel nem rögzített fotók mindenképpen megsemmisülnek. Ha véletlenül fényt kapnak, akkor azonnal, egyébként pedig fokozatosan: a vízben a papírról három hét után leválik az ezüstemulzió, és porformában lebegve, lassanként szétterjed a felszínen.

  

Alain Fleischer: Stella nyomában (À la recherche de Stella), 1995, installáció, részlet © Alain Fleischer, ADAGP

Másik installációjában, a Stella nyomában (Á la recherche de Stella) Fleischer nem eltünteti, hanem éppen ellenkezőleg, a látogatóval „elővarázsoltatja” az arcokat. A terembe lépve semmit sem látunk, csak négy diavetítő vakító fényét. A velencei temetőből származó arcok, mintegy kétszáz, arra várnak, hogy a nézők előhívják őket a sötétből. Ezt a rendelkezésünkre bocsátott tükör segítségével tehetjük meg, ha azt valamelyik fénysugár felé irányítjuk. Tükrünk mozgatásának függvényében, kísértetszerű, folyton változó arcok jelennek meg a falon, a mennyezeten vagy éppen földön, miközben egy hang a nevüket sorolja. Felkavaró élmény!

  

Noé Grenier: A fájdalmak győzelme (Triomphe des douleurs), 2016, installáció, Le Fresnoy - Studio national des arts contemporains produkció, a művész jóvoltából

Az öt fiatal művész mindegyike megfordult az Alain Fleischer által megálmodott és létrehozott, audiovizuális és multimédia képzést nyújtó Le Fresnoy stúdióban. Mathilde Lavenne installációja, az Artefact&O Digital Necrophony Thomas Edisonnak arra a kísérletére reflektál, amivel halottak hangját hallhatóvá tevő készüléket akart előállítani. A halál fogalmához szorosan kapcsolódó anyagból, fekete márványból készült hengert végigtapogató elektromos érzékelő a rezgéseket hanggá és falra vetített képpé változtatja. Noé Grenier-t a migrén saját maga által is rendszeresen átélt állapota inspirálta, amikor elkészítette a Fájdalmak győzelmét. Nyolc, félkörben elhelyezett képernyőn az Amerikai fogócska (Charade, 1963) című film két főszereplője, Cary Grant és az előle menekülő Audrey Hepburn jelenik meg váltakozó, kezdetben lassú, majd egyre gyorsuló ritmusban, egyre erősödő hang kíséretében. Aki elejétől végéig figyelemmel kíséri, az garantáltan fejfájással folytatja a látogatást.

Junkai Chen: Kapcsolódás (Correspondance), 2016, interaktív installáció és performansz, Le Fresnoy - Studio national des arts contemporains produkció, a művész jóvoltából

A kínai Junkai Chen nagyon összetett interaktív installációja, a Kapcsolódás (Correspondance) a kép, zene és tánc lírai párbeszéde. A művész által készített elektronikus hangszerek a test mozgására szólalnak meg. Baptiste Rabichon a digitális és analóg fotótechnikát kombinálja képein, míg Shirley Bruno amerikai-haiti filmművész huszonnyolc perces filmje, a Tezen, aminek képsoraiban a természet és az emberi test szépsége kap különösen hangsúlyt, egy haiti legendát dolgoz fel.

Szerző: Cserba Júlia
Cimkék: fotó, kiállítás, kortárs művészet, galériák, Párizs,

Hozzászólások
Bence
2017-04-03 12:45:07

Közben eggyel kevesebb kortárssal kevesebben vagyunk: elhuny James Rosenquist.