A holland géniusz késői műveit felvonultató tárlat sajtóbejárásán a National Gallery rövidesen távozó igazgatója, Nicholas Penny arról beszélt, milyen kár, hogy hasonló népszerű kiállításokat nem lehet gyakran rendezni, hiszen a festmények tulajdonosai vagy őrzői nem szívesen válnak meg közönségcsalogató attrakcióiktól. Az amszterdami Rijksmuseum ebben az esetben ideális partnernek bizonyult a hat éven át előkészített show-hoz. Rendkívül becses képeket bocsátott a Trafalgar-téri múzeum rendelkezésére, cserében viszont jövő év telén ugyanígy megkapja kölcsönbe saját időszakos Rembrandt-kiállításához a National Gallery és más nagy-britanniai intézmények értékes kincseit.
Rembrandt: The Conspiracy of the Batavians under Claudius Civilis, about 1661-2,Oil on canvas
196 x 309 cm, The Royal Academy of Fine Arts, Sweden © Rijksmuseum, Amsterdam
A londoni múzeum vezetője a legnagyobb kölcsönzési bravúrként a Claudius Civilis összeesküvésének bemutatását említette. Az 1661-62-es keltezésű méretes, kísérletező festmény nélkül Penny szerint nem érthető meg az idős Rembrandt művészete. A stockholmi Királyi Szépművészeti Akadémia eddig mindössze három alkalommal mondott le, ha átmenetileg is, a drámai képről, mellyel Rembrandt mit sem csökkent alkotóerejét igyekezett bizonyítani, de végeredményben kudarcot vallott. A magánkézben lévő remekek közül Nicolas Penny az 1655-ben készült Idős hölgy könyvvel című portrét emelte ki, mely Buccleuch és Queensberry herceg kollekciójának egyik büszkesége.
Rembrandt: An Old Woman Reading, 1655, Oil on canvas, 79.5 × 66 cm, The Buccleuch Collection 144
By kind permission of the Duke of Buccleuch & Queensberry KBE © The Buccleuch Collection
Betsy Wieseman vezető kurátor “minden túlzás nélkül fantasztikusnak” nevezte a negyven olajfestményt, húsz rajzot és harminc metszetet bemutató kiállítást. Rembrandt még halála után három és fél évszázaddal is “képes csodálatba ejteni és elbűvölni” a festészet rajongóit. A művészettörténész szerint Rembrandt “technikai újításai ma is legalább annyira frissek és relevánsak, mint a XVII. században voltak, s ma is éppúgy az emberi érzések mély ismeretéről tanuskodnak”. Az 1650 és 1669, a mester halála közötti termést átívelő időszak kezdetén, – amikor Rembrandt mindössze 44 éves volt, – éppen egy magánéleti és művészeti válságból tért magához, “megújulva, alkotó energiával feltöltve”. “Végre megengedhette magának”, – fejtette ki Wieseman, – hogy “maga döntse el, miben akar elmélyedni, hogyan akar kommunikálni az emberekkel, milyen kísérleti technikákat akar alkalmazni. A kiállítás abban is segít eligazodni, hogyan reagált Rembrandt saját korának művészeti irányzataira”.
A National Gallery nem látta értelmét, hogy kronológiai sorrendben rendezze el a képeket, inkább – a brit média elégedetlenségét kiváltva – az időszakos események helyszínén, a Sainsbury család által szponzorált szárnyban hét, részben ideiglenes választófalakkal elkülönített teremben tematikai alapon csoportosította a látnivalót. A nyitó, “Önvizsgálat” címet viselő, sötétségével még külön is deprimáló helyiségben Rembrandt összesen nyolcvan önarcképe közül öt látható. A nyugodt lélekkel akár az egész kiállítás csúcspontjának tekinthető megindító, az emberi lélek legmélyébe hatoló képek előtt legszívesebben térdre borulna az ember. A washingtoni National Gallery, illetve a hágai Mauritshuis Önarcképe között pontosan tíz év telt el. A csodálatos fényhatásokkal operáló, leplezetlenül önkritikus portrék híven tükrözik a Rembrandtot ért tragédiákat, egyre súlyosbodó anyagi nehézségeit, szerettei közül kedvese, Hendrickje Stoffels és egyetlen fia, Titus elvesztését, státuszához méltó háza és művészeti kollekciója ebek harmincadjára jutását, nem is beszélve a jól jövedelmező megbízások visszaeséséről.
Rembrandt: Self Portrait with Two Circles, about 1665-9, Oil on canvas, 114.3 x 94 cm, Kenwood House,
The Iveagh Bequest, English Heritage, London, 57 © English Heritage
A legalaposabban ismert személyiségről, azaz önmagáról készült lebilincselő festmények sorozata a Kísérleti technikák címet viselő fejezetben is folytatódik, az ikonikus Önarckép két körrel cíművel. Az észak-londoni Kenwood House-ban őrzött munkáról még mindig találgatnak a szakértők. A sajtóbejárás során elhangzott egyik feltételezés az volt, hogy Rembrandt be akarta bizonyítani, tud ő is úgy kört rajzolni, festeni, mint három évszázaddal korábban Giotto. A kulcsfontosságú alkotások közül az Utánzás című teremben kapott helyet az Amszterdam Múzeumból kikért Dr. Deyman anatómiai előadása, a naturális ábrázolásával, hatásos perspektívájával és egy egykori bűnöző központi figurájával sokkoló vászon. A Művészeti konvenciók csoportjába sorolták be a kurátorok a Rijksmuseumban őrzött, de Amszterdam városának tulajdonában lévő A posztós céh elöljárói című festményt, a fény, árnyék, szín és anyag kombinációjának ragyogó példáját. A Bensőségesség terem fénypontja a Rijksmuseum Zsidó menyasszonya. Rembrandt megható finomsággal kapja le Izsák és Rebeka odaadó szeretetét, újabb bizonyítékát adva egyben az Ószövetség iránti érdeklődésének. Honfitársa, Vincent Van Gogh 1885-ben látta először a festményt és egy barátjának bevallotta, boldogan adna tíz évet az életéből, ha két hetet tölthetne a festmény előtt ülve, csak egy kis száraz kenyérhéjjal a kezében. “Micsoda bensőséges, micsoda végtelenül rokonszenvező festmény!” – írta Van Gogh műkereskedő fivérének, Theónak.
Az utolsó, találóan Megbékélésnek nevezett teremben látható és fejezi be (sajnos) egyben a kiállítást Rembrandt feltételezett végső alkotása, a stockholmi Nationalmuseumból érkezett Simeon a gyermek Jézussal a templomban. Az 1669 körül keletkezett kép nem hagy kétséget afelől, milyen pontosan tudta a festő, mit jelent idősnek lenni. Alighanem saját halálára gondolhatott, míg a gyermek alakját Titus által nemzett unokája ihlethette. A fájdalmat tükröző, együttérzést keltő kép Rembrandt pályafutásának egyik ékessége.
A National Gallery és az Exhibition on Screen vállalkozás együttműködésének köszönhetően az egyedülálló kiállítást azok is élvezhetik, akik nem tudnak Londonba utazni. 2015. február 17-től a showról készült film a világ negyvenöt országa, köztük minden bizonnyal Magyarország mozijaiban is látható lesz.
Január 18-ig naponta 10 és 18, pénteken 21 óráig. A belépődíj felnőtteknek 18, 60 éven felülieknek 16 font.
A cikk lejjebb folytatódik.