Az olasz múzeumok, a képzőművészetiek éppúgy, mint a régészetiek párját ritkítóan gazdag anyaggal rendelkeznek, az elmúlt években azonban több sajtócikk foglalkozott régimódi irányítási struktúrájukkal, súlyosbodó pénzügyi nehézségeikkel, lemaradásukkal a látogatókért való versenyfutásban, az ellopott műkincsekkel és a félresikerült restaurálásokkal, mint ahány beszámolt állandó és időszaki kiállításaikról. Számos árulkodó jelre figyelhettek fel azok is, akik nem láthatnak a színfalak mögé: ilyen például az, hogy a világ 20 leglátogatottabb múzeuma között már évek óta nincs olasz és a TOP 40-be is csak a firenzei Uffizi fért be.
Az olasz kulturális minisztérium végül 2014-ben megelégelte a helyzetet és radikális változások mellett döntött. Ennek részeként jelentősen karcsúsították a múzeumok irányításával foglalkozó központi és helyi állami szerveket és 20 vezető múzeum élére új pályázatot írtak ki, melyek a jelölteket új elvárásokkal állították szembe: nagyobb önállóságot kapnak, de nagyobb szerepet kell vállalniuk az irányításuk alá tartozó intézmény működése pénzügyi hátterének megteremtésében, új alapokra kell helyezniük a kapcsolatokat a potenciális szponzorokkal, a műgyűjtőkkel és nem utolsó sorban a közönséggel is. A pályázatot kiíró minisztérium nem is titkolta, hogy a szakemberek szeme előtt az amerikai és a brit modell lebegett, amiket sokkal korszerűbbnek tartottak az elmúlt évtizedekben nem sokat változott olasz gyakorlatnál. Ez az elképzelés nem aratott osztatlan sikert szakmai körökben; sokan attól tartottak, hogy az új elvárások a blockbusterek irányába mozdítják el a múzeumokat, háttérbe szorul a szakmai munka és az irányítás a művészeti szakemberek helyett gazdasági menedzserek kezébe kerül. Nyíltan ugyan kevesen fogalmazták meg, de sokaknak nem tetszett a kiírás nemzetközi jellege sem; Olaszországban eddig nem nagyon volt divat fontosabb közgyűjteményeket külföldi szakemberekre bízni.
A firenzei Galleria degli Uffizi, forrás: Wikimedia……
Dario Franceschini kulturális miniszter nem fukarkodott a nagy szavakkal, amikor a napokban ismertette a pályázatok eredményét; olyan forradalmi változások kezdetéről beszélt, amik új fejezetet nyitnak a múzeumok életében. A legnagyobb „forradalom” egyelőre minden bizonnyal az, hogy a 20 intézmény közül hétnek az élére külföldi vezető került, s a 11 olasz közül is négy külföldről pályázott. Franceschini hangsúlyozta, hogy a jelöltek nemzetisége nem játszott szerepet a döntésnél. „Tapasztalataik alapján döntöttünk mellettük; természetesen érteniük kell az olasz művészethez és beszélniük kell olaszul. A múzeumi világban a nemzetiségről folytatott vita értelmetlen, itt az életrajzok minősége dönt” – mondotta.
Az igazgatók nagy része új és a nyilvánosságra hozott shortlistekből az is kiderül, hogy kik azok az eddigi vezetők, akik pályáztak ugyan, de nem kaptak újra bizalmat. A menedzserek „hatalomátvételével” kapcsolatos félelmek nem igazolódtak be; eddigi foglalkozásként három új igazgató neve mellett szerepel „kulturális menedzser” a foglalkozás rovatban – tehát ők sem kívülről jöttek – míg a többiek művészettörténészek, illetve, az archeológiai múzeumok esetében régészek. Az új vezetők fele nő, az életkori skála 34-től 63 évig terjed, a legnépesebb a 40-esek korosztálya.
…és új főnöke, a német Eike Schmidt, forrás: gonews.it
A legnagyobb szenzációnak kétségkívül a 47 éves német Eike Schmidt kinevezése számít a világ egyik legtekintélyesebb múzeuma, a firenzei Galleria degli Uffizi élére. Ezt az intézményt még sohasem vezette külföldi és az eddigi igazgató, Antonio Natali is újrázni szeretett volna, de csak a shortlistig jutott. Schmidt 2009 óta a Minneapolis Institute of Arts osztályvezetője volt, ezt megelőzően többek között a washingtoni Nemzeti Képtárban és a Los Angeles-i Getty Múzeumban is dolgozott kurátorként. Kinevezését a német sajtó most csaknem akkora lelkesedéssel üdvözli, mint Joseph Ratzinger bíboros tíz évvel ezelőtti pápává választását. A németek elégedettségét fokozza, hogy két további jelöltjük is befutott: a 48 éves Cecilie Hollberg a braunschweigi Városi Múzeum vezetését válthatja fel a firenzei Galleria dell’Accademia irányításával, míg a legifjabb új kinevezett, a 34 éves Gabriel Zuchtriegel az UNESCO kulturális világörökségéhez tartozó Paestum Archeológiai Park vezetője lesz. Jól szerepeltek az osztrák pályázók is; bár legnevesebb jelöltjük, a bécsi Kunsthalle korábbi főnöke, Gerald Matt csak a shortlistekig jutott, igaz, egyszerre három pályázatával is. Nyert viszont a 61 éves Peter Assmann, aki korábban a Felső-Ausztriai Tartományi Múzeum igazgatója, majd rövid ideig egy magánmúzeum, a Museum Angerlehner vezetője volt és Peter Aufreiter, a bécsi Belvedere kiállítási és gyűjteménykezelési osztályának vezetője. Előbbi a mantovai Palazzo Ducale, utóbbi pedig az urbinoi Galleria Nazionale delle Marche vezetője lesz.
A milánói Pinacoteca di Brera, forrás: wikipedia.org …..
Az 59 éves brit-kanadai muzeológus és kulturális menedzser, James Bradburne a Palazzo Strozzi vezetőjeként már eddig is Itáliában dolgozott, most az ország egyik legfontosabb szépművészeti múzeuma, a milánói Pinacoteca di Brera vezetői posztját nyerte el. A hetedik új külföldi múzeumigazgató, a francia Sylvain Bellenger korábban a Cleveland Museum of Art, majd az Art Institute of Chicago kurátora volt; mostantól pedig a nápolyi Museo di Capodimontét vezetheti.
…. és új vezetője, James Bradburne, fotó: James O’Mara, forrás: bradburne.org
Valamennyi új vezető megbízatása négy évre szól – igazi „forradalomhoz” ennyi idő aligha lesz elég, de az olasz kulturális kormányzat reményei szerint hamarosan már a nagyközönség számára is látható jelei lesznek a régóta várt változásoknak.
A cikk lejjebb folytatódik.