Vörös farok és kék ceruza – a cenzúra esettanulmányai kortárs reflexiókkal
Kiállító művészek: Borsos Lőrinc feat Bak Imre, Brückner János – Miloš Toth, Laci&Balázs (Hatházi László és Antal Balázs)
Archív installáció design: Kaszás Tamás
Kurátorok: Zombori Mónika, Zsikla Mónika
Az OFF-Biennále Budapest programja
A hét végéig látogatható az OFF-Biennálé egyik legizgalmasabb helyszínén megrendezett, Vörös farok és kék ceruza – a cenzúra esettanulmányai kortárs reflexiókkal című kiállítás, egy Lehel térhez közeli lakóház tetején. Izgalmas helyszínekben persze bővelkedik a biennále: volt már kiállítás a Kelenföldi Erőműben, az egykori Postapalota épületében és lakáskiállításokból sincs hiány, a Bulcsú utcai épület azonban egy valódi művészettörténeti csemege. A házban ugyanis számos műtermet alakítottak ki az ötvenes években, itt alkotott egyebek mellett: Bokros Birman Dezső, Hincz Gyula és Vedres Márk is. A kiállításnak otthont adó lakás pedig – bár mostanában nem ők használják – hivatalosan a Kis Varsó műteremlakása, és mint ahogy azt az egyik kurátortól, Zsikla Mónikától megtudom, számos esemény zajlott itt, például, futott A Hét Műtárgya sorozat a Kis Varsótól, és volt Szentjóby-performansz is. A teraszról egy szemközti épületre mutat, ott is egy műteremlakás volt régen: Kassák Lajosé.
Az archív anyagokat ezen az installáción lehet tanulmányozni. Kaszás Tamás munkája
Fotó: Máté Balázs
Ezzel azért elég nagy kockázatot is vállalt a két kurátor, mert egy ilyen reprezentatív és művészettörténetileg súlyos, ritkán látogatható és fokozottan érdekes térben egy közepes kiállítás könnyen el tudna tűnni. A Vörös farok és kék ceruza viszont nem csak izgalmas művekkel, de komoly művészettörténeti kutatáson alapuló információanyaggal összerakott egység. Egyszerre reflektál a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának (ma már Egyesület is, szóval: FKSE) múltjára, valamint a (nem csak) Kádár-kori cenzúra különböző intézményeire és jelenségeire. A nagyobbik terem bejárattal szemközti falán Kaszás Tamás installációja ezúttal nem műtárgyként, hanem az FKSE történetét a cenzúra három esettanulmányának tükrében bemutató, javarészt Zombori Mónika kutatásain alapuló dokumentációs anyag hordozójaként funkcionál. A korabeli fotók, levelek, újságcikkek és jegyzőkönyvek reprodukcióinak halmazából a művészet állami ideológiai kontroll alatt tartásának igen összetett, gyakran önműködő, és az „emberi tényezőt” – tehát személyes sértettségeken alapuló konfliktusokat – is bekalkuláló mechanizmusa olvasható ki.
Laci&Balázs (Hatházi László és Antal Balázs): Tiszteletkör. Fotó: Máté Balázs
A kurátorok az FKSE mai tagjai közül három alkotópárost kértek fel, hogy reflektáljanak az egyesület cenzúra-történetére. Laci&Balázs (Hatházi László és Antal Balázs) Tiszteletkör című munkája, az egykor magyar aranynak nevezett alumíniumból készült objekt, a Kádár-korban nagyon népszerű ajándékokkal teli csemegekosár a cenzúrának nem a direkt beavatkozáson vagy tiltáson, hanem a megvesztegetésen, lekenyerezésen alapuló jellegét hangsúlyozza. Brückner János és Miloš Toth egy másik megközelítést választott. Sziporka nevű projektjük, a „Magyarországon államilag terjesztett és propagált kábítószer” (természetesen) képzeletbeli sikertörténetét beszéli el. E szerint a 70-es években az állam egy (valójában csak placebo hatású) drog bevezetésével próbálta kordában tartani az amerikai bódító szerek iránt egyre inkább érdeklődő magyar fiatalokat.
Brückner János és Miloš Toth: Sziporka (részlet). Fotó: Máté Balázs
A sziporka propagálását, amelyet tabletta, üdítőital és cigaretta formájában is terjesztettek, ráadásul az FKSE tagjaira bízták. Az átalakított plakátokból és megheckelt korlenyomatokból álló installáció az OFF-Biennále egyik legviccesebb projektje, sodort cigaretták is tartoznak hozzá, amelyek állítólag sziporkát tartalmaznak, és ki is próbálhatók, a látogató rágyújthat egyre.
Brückner János és Miloš Toth: Sziporka. Fotó: Máté Balázs
A Stúdió történetének egyik legismertebb és legsúlyosabb konfliktusa 1967-ben zajlott le, amikor a szokásos évi kiállításról kicenzúrázták Bak Imre, Fajó János és Keserü Ilona festményeit. Noha a szocialista kultúrpolitika irányelveivel ellentétes absztrakt művészet a hatvanas években még valóban tiltottnak számított, a gyakorlatban azért a hatalom már hajlamos volt szemet hunyni felette. A jelentős sajtóvisszhangot is kiváltó konfliktus és konkrét cenzúrázási aktus hátterében a Stúdió akkori vezetőségének néhány, kevésbé progresszív tagja (Benedek György, Melocco Miklós és Veszprémi Imre) által megfogalmazott feljelentő levél állt. Erre a történetre reflektál Borsos Lőrinc Cenzúrázott Bak Imre című munkája. Robert Rauschenberg talán leghíresebb akcióját (amely során kiradírozta De Kooning rajzát) megidézve egy Bak Imre festmény felületének nagy részét egy sötét, visszatükröződő anyaggal takarta el. Ennek az egyszerű gesztusnak az ereje csakis a helyszínen érezhető igazán. Hátborzongató érzés ugyanis látni, hogy egy valódi 60-as évekbeli (és természetesen a művész által Borsos Lőrinc rendelkezésére bocsájtott) Bak Imre-festmény csakugyan megsemmisült és átalakult.
Cenzúrázott Bak Imre. Fotó: Orbán György
A kiállítás május 16-ig tekinthető meg a helyszínen, de szorosan hozzátartozik egy május 26-án 18:00 órakor kezdődő beszélgetés a Stúdió Galériában (1077. Rottenbiller u.35.) amelyre az egykori cenzúra-események főszereplőit hívták meg.
Helyszín: 1134, Budapest, Bulcsú u. 20., VI. emelet, 19-es ajtó, kapucsengő: kisvarsó
Nyitva tartás: május 4-május 16. H-Szo: 15-20h
A cikk lejjebb folytatódik.