Najmányi László: New York kapui

(2008. április)

Még éjszaka van, sötét és nedves, de már kezdenek gyülekezni a kapuk előtt. Ezrek és ezrek, a világ minden országából és tartományából. Szemeik csukva vannak. Még alszanak. Mindegyik ugyanazt az álmot látja. Az álomban szabadok. Nem kell dolgozniuk és alkalmazkodniuk többé. Szépek és gazdagok. A nap első sugarára lassan megnyílnak a város kapui. Az őrök félreállnak.

Az emberek betódulnak a kapukon. Sorokba, oszlopokba rendeződnek. Nem szólnak egymáshoz. Egymás vállára helyezik kezeiket. Némán vonulnak végig a városon, csak bakancsaik csattognak ütemesen a betonon. Az őrök a gyárba kísérik őket a felhőkarcolók szurdokain át. A gyárkapuban megmotozzák és megszámolják őket. Átöltöznek munkaruháikba és jelentkeznek a munkavezetőknél. Szerszámokat kapnak. Beindulnak a futószalagok. Elkezdődik a termelés. Mindenki ugyanazt a mozdulatot ismétli, órákon át. A futószalagról egymás után gördülnek le az elkészült műalkotások. Szobrok, műtárgyak, festmények. Mindegyik egy külön, jólismert világ. Az emberek némán dolgoznak, nem néznek egymásra. A munkatempó egyenletes. A futószalagok között a munkavezetők járnak, fel és alá. Aki lelassul, vagy leteszi szerszámát, azt megkorbácsolják. Délben megszólal a sziréna. Leállnak a futószalagok.

Mindenki kap egy tányér levest. Megeszik a levesüket, aztán dolgoznak tovább. A futószalagról egymás után gördülnek le az elkészült műalkotások. Szobrok, műtárgyak, festmények. Mindegyik egy külön, jólismert világ. Az emberek némán dolgoznak, nem néznek egymásra. A munkatempó egyenletes. Odakinn besötétedik. Feljönnek a csillagok. Éjfélkor megszólal a sziréna. Megállnak a futószalagok. Az emberek leteszik szerszámaikat, átöltöznek és haza indulnak. A gyárkapuban megmotozzák és megszámolják őket. Kezükbe nyomják fizetésüket. Barna borítékokban egy-egy peták. Az utcán sorokba és oszlopokba rendeződnek. Egymás vállára téve kezeiket, némán haladnak a felhőkarcolók sötét szurdokain át a városkapuk felé. Ezrek és ezrek, a világ minden országából és tartományából. Szemeik csukva vannak. Még alszanak. Mindegyik ugyanazt az álmot látja. Az álomban szabadok. Nem kell dolgozniuk és alkalmazkodniuk többé. Szépek és gazdagok. Amikor az utolsó is elhagyja a várost, becsukódnak a kapuk.