Najmányi László: DOWNTOWN BLUES Halász Péter emlékére (Könyv)
DJ NoMore: DOWNTOWN BLUES- A Tribute to Peter Halasz (CD)
„Nem barátja voltam Halász Péternek, hanem – néha hálás, máskor hálátlan – közönsége" (Najmányi László) 2006. november 15-én, a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában jelenik meg a www.artportal.hu New York-i tudósítója, Najmányi László regényes életrajza. A könyvet DJ NoMore thereminre és elektronikára komponált, Halász Péter emlékének dedikált zeneművét tartalmazó CD melléklettel jeleníti meg a kiadó. Ez a könyv két művész, Halász Péter (1943–2006) és a szerző, Najmányi László (1946) ikertörténete. Sorsuk sok szempontból hasonló. Mind a ketten a nem-imitációs, élő színház elkötelezettjei, a független magyar színház úttörői voltak az 1970-es években. Mindkettejüket emigrációra kényszerítette a diktatúra. Mindketten New Yorkban találtak otthonra. A rendszerváltozás után mind a ketten visszatértek Magyarországra, hogy mint Najmányi László írja könyvében: „Befejezzük, amit évtizedekkel ezelőtt elkezdtünk". Halász Péter a Ruszt József rendező vezette Universitas együttes tagja volt az 1960-as években. 1969-ben barátaival megalakította a Kassák Stúdiót, amely rövidesen nemzetközi hírnévre tett szert. 1971-ben a színházat A skanzen gyilkosai című előadásuk, és egy róluk megjelent The New York Times cikk miatt betiltották. Előadásaikat Halász Péter és felesége, Koós Anna budapesti lakásában, folyamatos hatósági zaklatások közepette folytatták. 1976-ban a Lakásszínház emigrált. Tagjait magyar állampolgárságuk feladására kötelezték. Elephant Theatre néven két évig Európa nagyvárosaiban tartottak nagy sikerű előadásokat, eljutottak Iránba is, ahonnan a teheráni színházi fesztiválon bemutatott előadásuk miatt kitoloncolták őket. 1978-ban New Yorkba költöztek. A West 23rd Street 256-os számú házában megalapították a Squat Színházat. A következő években világhírűvé vált előadások sorozatát produkálták, amelyekkel bejárták az Egyesült Államokat és Európát. Négyszer kapták meg a legrangosabb amerikai színházi díjat, az Obie-t. Többször elnyerték Az Év Legjobb Színházi Előadásának díját és a Kritikusok díját Olaszországban. 1980-ban megkapták a belgrádi BITEF nemzetközi színházi fesztivál nagydíját. A rendszerváltozás után, immár amerikai állampolgárként Halász Péter gyakran dolgozott Budapesten is. Darabok tucatjait állította színpadra a budapesti Kamrában, Trafóban, Merlin színházban, 2001-től a Jeles Andrással közösen alapított Városi Színházban. Rendezett a Budapesti Kamaraoperában, az Állami Operaházban és a Nemzeti Színházban is, miközben nagysikerű előadásokat hozott létre holland, belga, német és francia színházakban. Tanított az amerikai Harvard egyetem és a New York University mellett a budapesti Színházművészeti Egyetemen és a Képzőművészeti Egyetemen is. Számos magyar és külföldi filmben játszott főszerepet. Szirtes András De Sade márki élete című filmjében nyújtott alakításáért a Magyar Filmkritikusok Legjobb Férfiszínésznek járó díját kapta. A kísérleti filmek kategóriában bemutatott Herminamező - Szellemjárás című filmje elnyerte a 2006-os budapesti Filmszemle díját. 2006 február 6-án, halálos betegen élve felravataloztatta magát a Műcsarnokban. Különleges búcsúszertartásáról Vietnamtól Venezueláig, Új Zealandtól Izlandig, Dél Afrikáig, Indiáig, Amerikától Törökországig beszámolt az egész világsajtó. 2006 március 9-én hunyt el, New Yorkban. A a teljes magyar sajtó és elektronikus média mellett, többek között a The New York Times és a The New York Post is közölt róla és életművéről eulógiát. Halála után munkatársai, barátai, tanítványai és tisztelői aláírásgyűjtést indítottak a világhírű színházművész, író és pedagógus életművének állami elismerése érdekében. Csaknem fél évszázadon, kontinenseken, társadalmi rendszereken átívelő, kiemelkedő művészi pálya után, életében még egy Jászai-díjra sem tartotta érdemesnek a magyar kultúrpolitika. Najmányi László író, képzőművész, színházrendező és zeneszerző, a könyv szerzője az 1970-es évek eleje óta ismerte Halász Pétert. Budapesten és New Yorkban számos projekten dolgoztak együtt az azóta elmúlt, több mint három évtizedben. Najmányi László 1971-ben alapította meg első független színházát, a Kovács István Stúdiót. Több mint 70, többnyire betiltott színdarabot állított színpadra az elkövetkező években. Rendezett filmeket a Balázs Béla Stúdióban és a Magyar Televízióban is. Számos, azóta színháztörténeti jelentőségűnek minősített kőszínházi előadáshoz, többek között Paál István, Harag György, Horváth Jenő és Valló Péter rendezéseihez és filmekhez, televíziós játékokhoz tervezett díszletet. A magyar videó művészet és elektronikus zene egyik úttörője. 1976-ban megalakította a Donauer Video Family Without Video & Friends, 1977-ben pedig a Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit nevű független, multimédia színházakat. 1977-ben barátaival megalakította az első keleteurópai punk együttest, az azóta rockzenei legendává vált Spionst. A zenekart 1978-ban emigrációra kényszerítették a hatóságok. Párizsba költöztek, ahol két lemezt adtak ki, mielőtt az őket külföldre is követő magyar titkosszolgálatok manipulációi következtében a zenekar felbomlott. Najmányi László előbb Kanadába, majd, 1985-ben, kanadai állampolgárként New Yorkba költözött, ahol azóta is él. 1983-ban egyik alapítója volt a Traveling College of Time Consciousness (TCTC) nevű utazó színháznak. A nemzetközi társulat Kanadában, az Egyesült Államokban, Közép- és Délamerikában, a Karib tenger szigetein, Angliában, Dániában és Indonéziában tartott nagysikerű előadásokat. Najmányi László 1994-ben, New Yorkban alapította meg Les Fleurs du Mal nevű elektronikus színházát, amellyel azóta is dolgozik. A rendszerváltozás után, mint Halász Péter, újra dolgozni kezdett Magyarországon is. A Műcsarnokban, a Merlin Színházban, a Trafóban, a Mu Színházban rendezett előadásokat. 2000-ben, a Zeneakadémián mutatta be Thereminiad című, az első térvezérlésű elektronikus hangszer, a theremin és feltalálója, Lev Szergejevics Tyermen orosz tudós és kém történetét feldolgozó, hétrészes elektronikus színházi előadássorozatának első darabját. A sorozat további darabjai a Mu Színházban, az A38 állóhajón, a Süss Fel Napban, a West Balkánban, a Millenáris Teátrumban és a Ludwig Múzeumban kerültek bemutatásra. DJ NoMore néven számos nagysikerű theremin koncertet tartott Budapesten és vidéki városokban, az utóbbi években. 2001 és 2004 között a szombathelyi Bloomsday fesztiválokon mutatta be James Joyce életét feldolgozó színmű-sorozatát. Ő tervezte Joyce Szombathely főterén álló szobrát. Írt és rendezett hangjátékokat a Magyar Rádió felkérésére. Bozsik Yvette társulata, Halász Péter és a kaposvári Csíky Gergely színház előadásaihoz készített látványterveket. Publikációi az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban, a Wanted magazinban, a Pergő Képek folyóiratban, a Magyar Hírlapban, az internetto.hu, index.hu, korridor.hu, bahia.hu, artportal.hu és a litera.hu portálokon jelentek meg. Társszerzője volt A szabadság létező fantomja című, Balázs Béla Stúdió történetét bemutató könyvnek. Jelenleg a www.artportal.hu New York-i tudósítója. Theremin című dokumentumregénye 2006 tavaszán, az Enciklopédia kiadó gondozásában jelent meg. Számos interjú készült vele a Magyar Rádió, Magyar Televízió, Klub Rádió, Tilos Rádió, a Népszabadság, Magyar Narancs, Magyar Hírlap, a Balkon és külföldi újságok, magazinok, többek között a The New York Times számára. Najmányi László egyike volt azoknak, akiket a haldokló Halász Péter felkért, hogy mondjanak búcsúbeszédet a Műcsarnokban megrendezett búcsúszertartásán. Naplójegyzetek, anekdoták, elemzések, drámarészletek, kordokumentumok, történelmi, társadalmi és spirituális kórképek alkotják a DOWNTOWN BLUES mozaikszerkezetét. A DJ NoMore DOWNNTOWN BLUES – A Tribute to Peter Halasz című, thereminre és elektronikára komponált zeneművét tartalmazó CD melléklettel megjelenő könyv valódi rock&roll memoár. A könyv a Nyitott Könyvműhely kiadó gondozásában jelenik meg, 2006 novemberében.
A budapesti könybemutatók mellett a kiadó műsoros, filmvetítéssel (Halász Péter: Herminamező – Szellemjárás (2006), illetve Najmányi László: A császár üzenete (1975)) és DJ NoMore theremin-koncertjével egybekötött vidéki könyvbemutatókat is rendez.
Könyvbemutatók: 2006. november 17. 17 H
BAGOLYFÉSZEK
Pécs, Ferencesek u. 36.
20 H SZESZGYÁR
7624 Pécs, Légszeszgyár u. 17. 2006. november 24. 19 H
GÖDÖR KLUB
Budapest, V. kerület, Erzsébet tér 2006. november 25. 19 H
MODEM
Debrecen, Baltazár Dezső tér 1. 2006. november 29. 16 H
ÍRÓK KÖNYVESBOLTJA
1061 Budapest, Andrássy út 45. 2006. november 30. 19 H
GRAND CAFÉ
Szeged, Deák Ferenc u. 12. 2006. december 8. 19 H
SZENTENDRE 2006. december 11. 19 H
ALEXANDRA KÖNYVESHÁZ
1055 Budapest, Nyugati tér 7. 2006. december 13. 19 H
EGYÜD ÁRPÁD MŰVELŐDÉSI KÖZPONT
7400. Kaposvár, Csokonai u.1. A könyvbemutatók részletes műsora a http://www.freewebs.com/wordcitizen13/downtownblues.htm címen olvasható
DJ NoMore: DOWNTOWN BLUES- A Tribute to Peter Halasz (CD)
„Nem barátja voltam Halász Péternek, hanem – néha hálás, máskor hálátlan – közönsége" (Najmányi László) 2006. november 15-én, a Nyitott Könyvműhely Kiadó gondozásában jelenik meg a www.artportal.hu New York-i tudósítója, Najmányi László regényes életrajza. A könyvet DJ NoMore thereminre és elektronikára komponált, Halász Péter emlékének dedikált zeneművét tartalmazó CD melléklettel jeleníti meg a kiadó. Ez a könyv két művész, Halász Péter (1943–2006) és a szerző, Najmányi László (1946) ikertörténete. Sorsuk sok szempontból hasonló. Mind a ketten a nem-imitációs, élő színház elkötelezettjei, a független magyar színház úttörői voltak az 1970-es években. Mindkettejüket emigrációra kényszerítette a diktatúra. Mindketten New Yorkban találtak otthonra. A rendszerváltozás után mind a ketten visszatértek Magyarországra, hogy mint Najmányi László írja könyvében: „Befejezzük, amit évtizedekkel ezelőtt elkezdtünk". Halász Péter a Ruszt József rendező vezette Universitas együttes tagja volt az 1960-as években. 1969-ben barátaival megalakította a Kassák Stúdiót, amely rövidesen nemzetközi hírnévre tett szert. 1971-ben a színházat A skanzen gyilkosai című előadásuk, és egy róluk megjelent The New York Times cikk miatt betiltották. Előadásaikat Halász Péter és felesége, Koós Anna budapesti lakásában, folyamatos hatósági zaklatások közepette folytatták. 1976-ban a Lakásszínház emigrált. Tagjait magyar állampolgárságuk feladására kötelezték. Elephant Theatre néven két évig Európa nagyvárosaiban tartottak nagy sikerű előadásokat, eljutottak Iránba is, ahonnan a teheráni színházi fesztiválon bemutatott előadásuk miatt kitoloncolták őket. 1978-ban New Yorkba költöztek. A West 23rd Street 256-os számú házában megalapították a Squat Színházat. A következő években világhírűvé vált előadások sorozatát produkálták, amelyekkel bejárták az Egyesült Államokat és Európát. Négyszer kapták meg a legrangosabb amerikai színházi díjat, az Obie-t. Többször elnyerték Az Év Legjobb Színházi Előadásának díját és a Kritikusok díját Olaszországban. 1980-ban megkapták a belgrádi BITEF nemzetközi színházi fesztivál nagydíját. A rendszerváltozás után, immár amerikai állampolgárként Halász Péter gyakran dolgozott Budapesten is. Darabok tucatjait állította színpadra a budapesti Kamrában, Trafóban, Merlin színházban, 2001-től a Jeles Andrással közösen alapított Városi Színházban. Rendezett a Budapesti Kamaraoperában, az Állami Operaházban és a Nemzeti Színházban is, miközben nagysikerű előadásokat hozott létre holland, belga, német és francia színházakban. Tanított az amerikai Harvard egyetem és a New York University mellett a budapesti Színházművészeti Egyetemen és a Képzőművészeti Egyetemen is. Számos magyar és külföldi filmben játszott főszerepet. Szirtes András De Sade márki élete című filmjében nyújtott alakításáért a Magyar Filmkritikusok Legjobb Férfiszínésznek járó díját kapta. A kísérleti filmek kategóriában bemutatott Herminamező - Szellemjárás című filmje elnyerte a 2006-os budapesti Filmszemle díját. 2006 február 6-án, halálos betegen élve felravataloztatta magát a Műcsarnokban. Különleges búcsúszertartásáról Vietnamtól Venezueláig, Új Zealandtól Izlandig, Dél Afrikáig, Indiáig, Amerikától Törökországig beszámolt az egész világsajtó. 2006 március 9-én hunyt el, New Yorkban. A a teljes magyar sajtó és elektronikus média mellett, többek között a The New York Times és a The New York Post is közölt róla és életművéről eulógiát. Halála után munkatársai, barátai, tanítványai és tisztelői aláírásgyűjtést indítottak a világhírű színházművész, író és pedagógus életművének állami elismerése érdekében. Csaknem fél évszázadon, kontinenseken, társadalmi rendszereken átívelő, kiemelkedő művészi pálya után, életében még egy Jászai-díjra sem tartotta érdemesnek a magyar kultúrpolitika. Najmányi László író, képzőművész, színházrendező és zeneszerző, a könyv szerzője az 1970-es évek eleje óta ismerte Halász Pétert. Budapesten és New Yorkban számos projekten dolgoztak együtt az azóta elmúlt, több mint három évtizedben. Najmányi László 1971-ben alapította meg első független színházát, a Kovács István Stúdiót. Több mint 70, többnyire betiltott színdarabot állított színpadra az elkövetkező években. Rendezett filmeket a Balázs Béla Stúdióban és a Magyar Televízióban is. Számos, azóta színháztörténeti jelentőségűnek minősített kőszínházi előadáshoz, többek között Paál István, Harag György, Horváth Jenő és Valló Péter rendezéseihez és filmekhez, televíziós játékokhoz tervezett díszletet. A magyar videó művészet és elektronikus zene egyik úttörője. 1976-ban megalakította a Donauer Video Family Without Video & Friends, 1977-ben pedig a Donauer Arbeiter Familie Ohne Arbeit nevű független, multimédia színházakat. 1977-ben barátaival megalakította az első keleteurópai punk együttest, az azóta rockzenei legendává vált Spionst. A zenekart 1978-ban emigrációra kényszerítették a hatóságok. Párizsba költöztek, ahol két lemezt adtak ki, mielőtt az őket külföldre is követő magyar titkosszolgálatok manipulációi következtében a zenekar felbomlott. Najmányi László előbb Kanadába, majd, 1985-ben, kanadai állampolgárként New Yorkba költözött, ahol azóta is él. 1983-ban egyik alapítója volt a Traveling College of Time Consciousness (TCTC) nevű utazó színháznak. A nemzetközi társulat Kanadában, az Egyesült Államokban, Közép- és Délamerikában, a Karib tenger szigetein, Angliában, Dániában és Indonéziában tartott nagysikerű előadásokat. Najmányi László 1994-ben, New Yorkban alapította meg Les Fleurs du Mal nevű elektronikus színházát, amellyel azóta is dolgozik. A rendszerváltozás után, mint Halász Péter, újra dolgozni kezdett Magyarországon is. A Műcsarnokban, a Merlin Színházban, a Trafóban, a Mu Színházban rendezett előadásokat. 2000-ben, a Zeneakadémián mutatta be Thereminiad című, az első térvezérlésű elektronikus hangszer, a theremin és feltalálója, Lev Szergejevics Tyermen orosz tudós és kém történetét feldolgozó, hétrészes elektronikus színházi előadássorozatának első darabját. A sorozat további darabjai a Mu Színházban, az A38 állóhajón, a Süss Fel Napban, a West Balkánban, a Millenáris Teátrumban és a Ludwig Múzeumban kerültek bemutatásra. DJ NoMore néven számos nagysikerű theremin koncertet tartott Budapesten és vidéki városokban, az utóbbi években. 2001 és 2004 között a szombathelyi Bloomsday fesztiválokon mutatta be James Joyce életét feldolgozó színmű-sorozatát. Ő tervezte Joyce Szombathely főterén álló szobrát. Írt és rendezett hangjátékokat a Magyar Rádió felkérésére. Bozsik Yvette társulata, Halász Péter és a kaposvári Csíky Gergely színház előadásaihoz készített látványterveket. Publikációi az Élet és Irodalomban, a Magyar Narancsban, a Wanted magazinban, a Pergő Képek folyóiratban, a Magyar Hírlapban, az internetto.hu, index.hu, korridor.hu, bahia.hu, artportal.hu és a litera.hu portálokon jelentek meg. Társszerzője volt A szabadság létező fantomja című, Balázs Béla Stúdió történetét bemutató könyvnek. Jelenleg a www.artportal.hu New York-i tudósítója. Theremin című dokumentumregénye 2006 tavaszán, az Enciklopédia kiadó gondozásában jelent meg. Számos interjú készült vele a Magyar Rádió, Magyar Televízió, Klub Rádió, Tilos Rádió, a Népszabadság, Magyar Narancs, Magyar Hírlap, a Balkon és külföldi újságok, magazinok, többek között a The New York Times számára. Najmányi László egyike volt azoknak, akiket a haldokló Halász Péter felkért, hogy mondjanak búcsúbeszédet a Műcsarnokban megrendezett búcsúszertartásán. Naplójegyzetek, anekdoták, elemzések, drámarészletek, kordokumentumok, történelmi, társadalmi és spirituális kórképek alkotják a DOWNTOWN BLUES mozaikszerkezetét. A DJ NoMore DOWNNTOWN BLUES – A Tribute to Peter Halasz című, thereminre és elektronikára komponált zeneművét tartalmazó CD melléklettel megjelenő könyv valódi rock&roll memoár. A könyv a Nyitott Könyvműhely kiadó gondozásában jelenik meg, 2006 novemberében.
A budapesti könybemutatók mellett a kiadó műsoros, filmvetítéssel (Halász Péter: Herminamező – Szellemjárás (2006), illetve Najmányi László: A császár üzenete (1975)) és DJ NoMore theremin-koncertjével egybekötött vidéki könyvbemutatókat is rendez.
Könyvbemutatók: 2006. november 17. 17 H
BAGOLYFÉSZEK
Pécs, Ferencesek u. 36.
20 H SZESZGYÁR
7624 Pécs, Légszeszgyár u. 17. 2006. november 24. 19 H
GÖDÖR KLUB
Budapest, V. kerület, Erzsébet tér 2006. november 25. 19 H
MODEM
Debrecen, Baltazár Dezső tér 1. 2006. november 29. 16 H
ÍRÓK KÖNYVESBOLTJA
1061 Budapest, Andrássy út 45. 2006. november 30. 19 H
GRAND CAFÉ
Szeged, Deák Ferenc u. 12. 2006. december 8. 19 H
SZENTENDRE 2006. december 11. 19 H
ALEXANDRA KÖNYVESHÁZ
1055 Budapest, Nyugati tér 7. 2006. december 13. 19 H
EGYÜD ÁRPÁD MŰVELŐDÉSI KÖZPONT
7400. Kaposvár, Csokonai u.1. A könyvbemutatók részletes műsora a http://www.freewebs.com/wordcitizen13/downtownblues.htm címen olvasható
©Najmányi László