A budapesti metrót díszítő csekély számú (és kétes színvonalú) képzőművészeti alkotás között egyetlenegy műtárgy akad, amelynek kifejezett anyagi értéke is van: a Kossuth téri állomás előcsarnokában áll Somogyi József (1916--1993) Anya gyermekével című bronzszobra. Művészi és anyagi értéke ellenére ennek sem megnyugtató a sorsa -- problematikus mind a története, mind a mostani elhelyezése.
Az azonosítása látszólag egyszerűnek tűnik, hiszen a posztamensén fémtáblán felirat olvasható: „Somogyi József alkotása 1972”. Ezzel az évszámmal szerepel a Budapest Galéria, valamint a Budapesti Városszépítő Egyesület szoborkatalógusában is. Ugyanakkor a Kortárs Magyar Művészeti Lexikon szócikke 1976-ra datálja az elhelyezését. Valójában azonban egyik adat sem helyes: a szobor korábban készült és más időpontban állították fel.
Előtörténetében fontos mozzanat, hogy 1970-ben szerepelt a velencei biennálén, ahol akkor a magyar művészetet Somogyi József és Hincz Gyula képviselte. A kiállítás katalógusában viszont tévesen Somogyi egy másik budapesti munkája, a Török utcában 1965-ben felállított Anyaság című szobor másodpéldányaként tüntették fel. A két kompozíció valóban nagyon hasonlít egymásra, de nem azonos.
A velencei anyag budapesti bemutatóját követően a Baranya Megyei Tanács művelődési osztálya a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz fordult, hogy a szóban forgó mű a harkányi gyógyfürdő bejárata elé kerülhessen. Annak rendje és módja szerint megrendelték, a lektorátus a központi beruházási keretből ki is fizette a művészt, a felállításhoz szükséges posztamens azonban többszöri halasztás után sem készült el, így a harkányi terv meghiúsult. Végül a szobrot 1975-ben az éppen átadott Kossuth téri metróállomáson helyezték el, persze nem ott, ahol most látható, hanem az akkor még üres márványcsarnok főhelyén, két dísznövény társaságában. Talapzatra itt sem futotta: a gyermeket tartó nőalak egy ideiglenesnek szánt fadobogón áll -- közel harminc éve.
A kilencvenes években a metróban is kitört a vadkapitalizmus: az állandó finanszírozási válságban lévő BKV minden értékesíthető felületet és sarkot igyekszik reklám- és kereskedelmi célra kiadni, mely hasznosítási gyakorlatában a legkevésbé sem számítanak környezetesztétikai szempontok. A Somogyi-szobor helyét is bérbe adták egy látványpékségnek és egy butiksornak, a Kossuth-díjas művész alkotását pedig átrakták a mozgólépcső mellé. Az áthelyezéssel előnytelenül módosult a kompozíció jelentése, művészetbarát BKV-sok ugyanis különféle (többek közt dohányzást, evést, kerékpárszállítást) tiltó matricákkal ragasztották körbe az alkotást, figyelmen kívül hagyva a mű térigényét, azt a látszatot kelve, mintha a tiltások a szoborral lennének kapcsolatosak. (További értelmezési lehetőség: karon ülő kisgyerekkel veszélyes a mozgólépcsőt használni!)
Felmerülhet a kérdés: vajon kié e gazdátlannak tűnő műtárgy -- a BKV-é, a fővárosé, netalán még mindig állami tulajdonban van? Erre nézve egy 1981-ben született lektorátusi dokumentumból kaphatunk iránymutatást, amelyben az állami szerv ingyenes „állóeszköz-juttatásként átadja” a beruházást a fővárosnak, kérve a műalkotás „üzemkörön kívüli állóeszközként történő aktiválását”. Nem tudni, hogy „aktiválták-e”, mindenesetre a mostani megsemmisítő kontextusból valamilyen módon ki kellene emelni a művet!
Mit lehetne tenni?
Például átköltöztetni valami alkalmasabb környezetbe, a mostani helyén pedig fel lehetne ragasztani a falra méretes reprodukcióját, amely ugyanúgy piros csíkkal lenne áthúzva, mint a falon lévő piktogramokon a fagylalt és a hamburger. Ez a furcsa látvány talán ráébresztené a metrózókat, hogy valaha egy szobor állt itt.(Boros Géza)
Boros Géza