Aktivisták

A 20. század második avantgárd csoportja, a magyar aktivisták köre – a » Nyolcak [2] utolsó kiállítása után két évvel – 1914-ben szerveződött, és 1927-ig működött. Az eleinte kizárólag irodalmi és politikai törekvéseket képviselő csoport 1917 körül több haladó képzőművészeti irányzatot magában foglaló egységes művészeti és világnézeti mozgalommá alakult. Orgánumuk, a » Kassák Lajos [3] szerkesztette A Tett című lap 1915–16-ban még költők, írók, szociológusok, közgazdászok által írt társadalomkritikákat közölt. A radikális, olykor anarchikus eszméket valló értelmiségi-művész kör eszméinek párhuzamai a közép-, középkelet-európai országokban találhatók meg. Németországban, a Drezdában működött Die Brücke képzőművészeti csoport hirdetett hasonló felfogást, amelynek Wilhelm Oswald természettudós energiaelméletét integráló eszmevilágát A Tett mutatta be. Franz Pfemfert Die Aktion (A Tett) című lapja, amely a német aktivizmus eszméit képviselte, egyesítette mindazokat az eszméket, Marx, Bakunyin, Lenin ideológiáját, a kommunizmusba és az anarchista cselekvésvágyba vetett hitet, amelyek a magyar értelmiségi csoport világnézetét is meghatározták. A Tett 10. számában Kassák Lajos irodalmi-művészeti programot közölt, ennek fogalomrendszere Nietzsche hatására utal. Kassák 1916 novemberében új, szorosabban a képzőművészethez kapcsolódó lapot indított. Ekkor csatlakozott a mozgalomhoz » Uitz Béla, [4] aki Kassák mellett vezető szerepet töltött be, és nemcsak képzőművészetével, hanem írásaival is megjelent a lapban. A Ma-kör kritikusa Hevesy Iván volt, aki már filmelmélettel is foglalkozott. A csoport 1919-ben kiáltványt fogalmazott meg A világ új művészeihez címmel. Programjaik, manifesztumaik és a képzőművészeti alkotások jól mutatják, hogy az aktivizmus nem egységes stílus, hanem politikai irányú művészeti mozgalom. Előképeik közé meghatározott irányzatokat – a fauves, a kubizmus és az expresszionizmus, az avantgárd első hullámának stílusait – alkalmazó művészek tartoztak, így » Czóbel Béla, [5] » Perlrott Csaba Vilmos, [6] » Dénes Valéria, [7] » Galimberti Sándor, [8] » Réth Alfréd [9], » Csáky József [10], » Uitz Béla, [4] » Nemes Lampérth József, [11] » Tihanyi Lajos, [12] » Bernáth Aurél, [13] » Kmetty János, [14] » Mattis Teutsch János [15] és » Bortnyik Sándor [16]. Többen megfordultak a nagybányai művésztelepen, Dénes Valéria és Galimberti Sándor, valamint a Nyolcak a nagybányai stílus megújítói voltak. A kecskeméti művésztelepen Kassák, Uitz, Kmetty és Perlrott dolgozott a Cézanne-i kubisztikus alapokon nyugvó szintetizáló festészet formáinak kialakításán fáradozva. A Drezdai Die Brücke-csoport budapesti kiállításokon is bemutatkozott, és nagy hatást gyakorolt mindenekelőtt Mattis Teutsch művészetére. A Münchenben megjelenő Der Sturm a lengyel, a cseh, az orosz és a francia művészeti mozgalmak mellett a magyar aktivistáknak is helyet adott publikációiban. A Sturmot tekintette példájának Kassák is a Ma szerkesztésénél. 1917-ben kiállítótermet nyitott Ma néven, ahol két év alatt kilenc kiállítást szerveztek. A Ma folyóiratban a grafika játszott vezető szerepet, például Berény Róbert plakátjai és Tihanyi portréi. A Tanácsköztársaság ideáit hirdető plakátokat, Berény Róbert és Bortnyik Sándor munkáit is közölte a folyóirat. A Tanácsköztársaság bukása után a Ma-kör és Kassák emigrációba kényszerült, a magyar ~ mozgalma 1920 után külföldön folytatódott. Az emigráció legfontosabb műfaja a művészeti lap volt: Bécsi Magyar Újság, Testvér, Ék stb., de vezető szerepét továbbra is megőrizte a Ma, amely számos könyvet is kiadott. A mozgalom ebben a szakaszban szakított a korábbi expresszionista, kubista és futurista formanyelvekkel, és a dadaizmust részesítette előnyben, a mértani formák örökérvényűnek hitt rendjét alkalmazta, majd eljutott a konstruktivitáshoz. Ebben nagy szerepe volt Kassák és Bortnyik Képarchitektúrájának (1922). A legjelentősebb aktivista művész Moholy-Nagy volt, aki Berlinben, majd Weimarban dolgozott. A kritikus és teoretikus Kállai Ernő a bécsi Ma jelentős írója, Mátyás Péter álnéven publikált az osztrák fővárosban. Berlinben a magyar aktivisták Kassáktól eltávolodott csoportja adta ki az Egység című lapot 1923-ban (Kállai, Péri, Moholy-Nagy, Kemény). A Der Sturm Berlinben 1924-ben közölte első nagy, átfogó tanulmányát a magyar aktivizmus történetéről, amelyet Gáspár Endre írt. A magyar aktivizmus hatása kimutatható a Bauhaus magyar résztvevői tevékenysége révén, ill. a kelet-közép-európai modern törekvések magyar példát szem előtt tartó mozgalmainak művészetében. Magyarországon Pécsett folytatódott az aktivista hagyomány Dobrovits Péter festő-grafikus irányításával. A politikai színezetű avantgárd 1927 után szervesen beépült a harmincas évek magyar szocialista képzőművészetébe. A progresszív fiatalokat a » KUT [17] tömörítette és rendezett számukra kiállításokat.