BÁLINT Zoltán

1888–92 között a Műegyetemen tanult, majd tanulmányúton járt Nyugat-Európában. Hazatérve » Korb [2] és » Giergl [3] irodájában dolgozott, részt vett a millenniumi építkezéseken, és ennek kapcsán nagyobb művet is írt az ekkor készült épületekről. A kiállításon önálló színháztervét is bemutatta (az MMÉE ezüstérme, 1895), továbbá tervet készített a pusztaszeri emléktárgyak kiállítási pavilonjához. 1897-ben » Jámbor Lajos [4]sal társult. Műveiken » Lechner [5] hatása érezhető, ám attól elsősorban tömegkomponálás, felülettagolás tekintetében sokszor eltértek. Budapesten több épületet emeltek, pl. » Zala György [6] műtermes villáját (1898–99, Lechner Ödönnel); a Lederer-palotát (1903–04); ~ és Jámbor saját bérházát (Budafoki út 9–11.); kislakásos bérházakat (az Üllői úton és a Ceglédi úton, 1925), továbbá a Thököly úti Felsőkereskedelmi iskolát és az Állami Számvevőszék épületét. Gyakran tervezett középületeket vidéki városokban, pl. Nagykanizsán a rendházat és a főgimnáziumot (1903); Fiuméban a főgimnáziumot (1913). Terveik szerint készült Bornemissza Elemér szilvágyi kastélya. Részt vettek az Erzsébet-emlékmű különböző pályázatain (1902, 1903, 1910, 1913). 1902-ben Zala Györggyel közösen első díjat, és az 1910-es tervükért szintén első díjat kaptak. Ők készítették a budapesti Vörösmarty-szobor építészeti részét (1902, szobrász: » Ligeti Miklós [7]). Iparművészeti tevékenységük is számottevő. ~ 1919-ben részt vett a Főváros május 1-jei díszítő munkálataiban. Jámbor Lajossal együtt tervezte több nagy nemzetközi kiállítás magyar pavilonját (Párizs, 1898; Velence, 1905).