festő
(Temesvár, 1807. május 22.–London, 1855. július 8.)
Mestere: Leopold Kupelwieser • Joseph Redl • Johann Ender • Karl Gsellhofer
A temesvári rajziskolában Schütz János vezetése alatt eltöltött fél év után a bécsi képzőművészeti akadémián 1825–32 között Leopold Kupelwiesernél, Joseph Redlnél, Johann Endernél és Karl Gsellhofernél tanult. 1832-ben Krisztus, Mária és Szent József fejét, 1833-ban a temesvári Weldin család három tagjának arcképét festette meg. 1837-ben itáliai és párizsi tanulmányúton járt, majd Londonban telepedett le, ahol a főnemesség keresett portréfestőjévé vált (Viktória királynő és Albert herceg portréja, 1841). Az 1848–49-es szabadságharc után Angliába menekülő magyarok közül Kmetty Károly és Mészáros Lázár hadügyminiszter arcképét festette meg. Londonban készített portréi az angol klasszikus arcképfestészet hagyományainak átvételét mutatják (Ablaknál álló nő, 1850 körül, magántulajdon; Önarckép, 1850 körül, Magyar Nemzeti Galéria), mitológiai jelenetei (Vénus és Ámor, 1850, Magyar Nemzeti Galéria) pedig a barokk festészet tradícióiig (Rubens, Van Dyck) nyúlnak vissza. Paolo Veronese festménye nyomán készítette Krisztus és a szamáriai asszony című akvarelljét (1840-es évek, Magyar Nemzeti Galéria). A szárnyas nőalak által védelmezett gyermek géniuszok európai ikonográfiai hagyományát követte A zene és a festészet bemutatása és megkoronázása a költészet által című művelődési allegórián (1853 körül, akvarell, Magyar Nemzeti Galéria).
Irodalom
Szentkláray J.: Brocky Károly festőművész élete (h. n.), 1907 • Nyáry S.: Brocky Károly festőművész élete és művei (h. n.), 1910 • Petrás I.: Brocky Károly emlékkiállítás, Budapest, 1955 • Lajta E.: Brocky Károly (1807–1855), Budapest, 1984 • Szvoboda D. G.: Brocky Károly arcképei Viktória királynőről és Albert hercegről, Művészettörténeti Értesítő, 1986/1–2. 71–75.
(Papp Júlia)