CANEVALE, Isidore Marcellus Amandus

Az Ausztriában és Magyarországon is tevékenykedő francia származású építész az európai klasszicizmus szigorúan racionális áramlatának, az ún. forradalmi építészet képviselője volt, amely elnevezését alkotóinak újszerű, radikális elképzeléseiről kapta. ~ 1753–54-ben a párizsi építészeti akadémián tanult. 1760-ban mint a II. József és Pármai Izabella eljegyzése, ill. Mária Terézia trónralépésének húszéves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségek dekoratőreként Ausztriába hívott Giovanni Niccolò Servandoni tanítványa és munkatársa utazott Bécsbe. Véglegesen Ausztriában telepedett le, megnősült, s a bécsi arisztokrácia és a trónörökös, II. József kedvelt építésze lett. 1765-ben a Liechtenstein hercegi család építésze lett, 1775-ben császári udvari építész. 1761–62-ben Barkóczy Ferenc prímás a középkori esztergomi székesegyház, a Bakócz-kápolna és a várhegy felmérésével, ill. a tereprendezéshez szükséges tervek elkészítésével bízta meg. Első jelentős magyarországi munkája a váci székesegyház (1762–72) felépítése, valamint a császári család látogatásának emlékére 1764-ben elkészült váci diadalív volt. A hazai klasszicista építészet korai alkotásait Migazzi Kristóf bécsi érsek, váci püspök rendelte meg. ~ szerepet vállalt az Esterházyak cseklészi és tatai kertjének átalakításában, s 1779-ben vele terveztette meg Esterházy János az új csákvári kastély angolkertjét is. Tervei alapján épült fel 1785–86-ban a katonai rendeltetésű pesti Újépület (Neugebäude) szigorú és dísztelen tömbje, amely 1897-es lebontásáig a forradalmi építészet legerőteljesebb európai példái közé tartozott.